Frenki: állat voltam

Mint gőték a téli álom után, lakóink kimásztak a délelőtti napfénybe, elheveredtek különböző tereptárgyakon.

Frenki lazán belehuppant egy babzsákba, rágyújtott, majd belekezdett a reggeli hencegésbe. Éjjeli egészségmegőrző ágytornájuk Katkával egyre sikeresebben alakul, most már egy négyszer két perces menetet nyomtak le a paplan alatt, amiben megmozgatták mindenféle testrészeiket, így például fuvarosunk nyelve is fontos szerepet kapott. "Állat volt, nagyon." - foglalta össze az érdeklődve hallgató Indián havernak.

A sütkérező fiúcsapat, míg a többiek főztek-takarítottak, a semmittevésben megtaláltál életcéljukat.
- Nem akarom veregetni a vállam, - veregette a vállát Frenki - de igazán jó kis csapat vagyunk, mi itten. Az előző játékból alig emlékszünk valakire, de ránk biztos fogunk.

Örülve egymás társaságának, emlékeket idéztek föl, a fuvarozó volt már István, a király is, nyolcadikban, Indián pedig doni hajóvontás. Csaba közelébe se volt még internetnek, Katka viszont hollandokkal szokott csetelni. Gyanítom, lovászunk meg fog lepődni, mikor először beírja nevét a keresőbe, és rájön, hogy a világháló viszont már rajta van.

Csak hogy valami mégis hiányozzon, szóba kerültek a rokonok. Frenki a húgát látná már, Milo a testvérét, Indián meg úgy megörült a tegnapi látogatásnak, hogy érzi, ma este vissza is tér hozzájuk.