Anett közeledik

Míg a többiek ebédeltek, Anett és Katka felületes beszélgetést produkált a kertben. Szóba került a messzi család és persze Katka kalandja.

Katka: Nagyon hiányzik a húgom.
Anett: Nekem már mindenki, de anyukám hiányzik a legjobban.

Katka: Én egész jól bírom, persze hiányzik a család. Remélem, apu nem szégyenkezik miattam. Mostanában sokkal jobb a kapcsolatunk, mint régen. Mindig számíthatunk egymásra. Lehet, hogy először szívta a fogát, de valahol a szíve mélyén, tudom, hogy megért. Van az a mondás, hogy te csak tedd, azt, amit a szíved diktál - én ehhez tartom magam. Sokkal könnyebb másoknak tanácsot adni, mint benne lenni, és úgy dönteni. Borzasztóan megyek a saját fejem után, de meg lehet változtatni a véleményemet.

Katka: Rájöttem, hogy nem vagyok jó emberismerő, de néha elhiszem magamról, hogy talán igen. Ezért aztán nagyon naiv tudok lenni. Gondold el, ha szombaton ez nem történik meg, minden másképpen lenne.
Anett: Azóta nem történt semmi?
Katka: Nem. Csak tegnap.

Az ebédet ma Anett, Ágica és Leo készítette el: tejfölös-gombás csirke, sült krumpli, rizs volt a menü. Ebéd után Milo, Marcsi és Frenki is kijött egy cigarettára, közben eszperente beszélgettek. Frenki természetesen előhozta az éjszaka történteket, ami Katkát zavarba hozta, így néhány megjegyzés után vissza is ment Anetthoz.