A Villán kívül

Milo és Frenki kitalálták, hogy ma biztosan ők mennek ki a Villából, méghozzá pontban délután háromkor. Ki is mentek, de...  

Két óra után pár perccel odaálltak a postaláda elé, várták, hogy a levelük megérkezzen.

Amíg Frenki öt percre otthagyta barátját, hogy őrködjön, az írt egy levelet maguknak, amiben az állt, hogy "Kedves Milo és Frenki! Háromkor álljatok kézen az ajtónál!"

Új képek

Ezen nagyon jót derültek, de továbbra is várták az igazi levél megérkezését. Háromnegyedkor Milo azt mondta "Lehet, hogy ma mégsem megyünk sehová? Mindegy akkor is álljunk kézen háromkor."

Pár perccel később mégis jött egy levél, amiben valóban az állt, hogy háromkor legyenek készen.

Igaz, hogy a nap folyamán egyszer már Milo és Marcsi kibékültek, a lány most megint sírásba kezdett. Meg volt róla győződve, hogy Milo nők közé mehet, és majd megőrült a féltékenységtől.

Barátja nem értette, hogy mi az újabb sírás oka, ezért érdeklődött. Marcsi elhajtotta. Olyan még nem történt, hogy Milónak valamit kétszer kellett volna elmondani, úgyhogy ott sem volt, mikor elhangzott az ominózus "hagyjál békén" kezdetű mondat.

Többet nem is foglalkozott szomorú kedvesével, hanem vidáman ugrándozva várta, hogy eljöjjön a három óra.

Nyílt az ajtó, a két haver egy pillanat alatt a fekete folyosón találta magát. Még egy utolsó simítás a sérón, ruha megigazítás és izgatottan várták, hogy mi jön ezután.

De nem jött semmi. Ők csupán annyit akartak, hogy a Villán kívül legyenek. Hát most ott vannak.