Frenki vidám és lelkesült volt, végighúzta magával Ágicát a városon. Kezét a lány nyakán és vállán pihentette folyamatosan, tehát: ölelgette. Ágica valószínű, csak a békesség kedvéért tűrte ezt a testkontaktust. (ha ezt Leo látta volna).
Spontán feladataik közé tartozottt, hogy kiderítsék, mire mennek magyar jogsival az EU-ban. Hát ez könnyen ment, Frenki rábeszélt egy taxist, hogy vezethesse az autóját, tekintettel arra, hogy neki aztán van érvényes jogsija. Könnyedén el is jutottak a Checkpoint Charlie-hoz.
A társasági Frenki skót lányoknál érdeklődött, hol a bolhapiac (Flohmarkt), ahol alig bírták eldönteni mit vegyenek a társaiknak. Marcsika majmot kapott volna, meg kalapokat próbálgattak, de végül inkább pólókat vettek mindnekinek.
Voltak keleten és nyugaton, fent a magasban és a lent az U-bahn-ban. Medvére is másztak, sőt még az S-bahnt is megtalálták. Vendégeskedtek magyar családnál, akik megnyugtatták őket, hogy Magyarország kap pénzt az infrastruktúrára.
Aztán Ágica is megcsillogtathatta angoltudását, amikor leszólított egy riksást, "frí?", kérdezte, majd kíntáncoltak kinntornára a brandenburgi kapunál. Ahogy a wurst (virsli) standját keresték előbb vurslira és strandra vágytak, de végül inkább ebédeltek belőle.
Egy kedves sötétbőrű lánnyal, majd nagyon szőkével is elmondatták el, hogy "Üdvözlünk Magyarország az Európai Unióban". Jó volt hallani, milyen könnyedén ment.
Ágica a kocsiban sírt hazáig, mert a barátai fogadták a repülőtéren. Frenki "mindenütt jó, de a legjobb otthon" felkiáltással nyitott be a Villába.
Hát, így történt.