Katka: nincs kibe kapaszkodni

A külkeres kislány olyan, mint egy brazil szappanopera szenvedő hősnője: nem tud szeretet nélkül élni. Csaba viszont ma többet beszélt, mint az elmúlt három hónapban. Picit aggódunk, nehogy elzsibbadjon a nyelve. Miközben mi cinikusan viccelődünk, a Villában ömlik az őszinteség. A teraszon például már térdig ér, csak gumicsizmában lehet benne trappolni.

Mai fotók

Marcsi - Én kint nem folytam volna bele egy kapcsolatba, mely érzelmekkel jár!
Csaba - Én kint sem mentem volna el Anett mellett, ott is megpróbáltam volna közelébe férkőzni.
Katka - Nálam az a szánalmas, hogy erős nőként jöttem be, ÉN jöttem be és nem én megyek ki. Látszatra én kint rendbe rakom magam, pikk-pakk. Látszatra minden jó lesz, de belül nem. Anyámmal is jól elviccelődtünk, akkor is, mikor már csak harminc kiló volt.
Marcsi - Én kint gyorsan összeszedem magam.
Csaba - Nekem egy dolog van, amit nehezen tudok kezelni. Az én népszerűségi indexem igen alacsony volt (a VV előtt - a szerk.), most meg sokan kedvelnek. Lehet, hogy megszokom, de nem tudom...

Katka - Én a kinti életemben mindig a középpontban voltam. Nagy szám van, mindig kitűntem valahogy. Főképp az akaratommal. Ez most elveszni látszik. Fú, a keménységem miatt nagyon ott voltam!
Csaba - Én nem voltam középpontban. Hangoskodtak körülöttem, hagytam őket érvényesülni. Tudtam félreállni. Önbizalmam sem nagyon volt.
Katka - Én mindig felvállaltam magam. Csabi, te férfi vagy és soha nem érted meg, hogy mit miért. Igazából soha nem fogja senki megérteni. Addig a pontig nem, míg ilyen szituációba nem kerül. Bejöttem ide, teltek a napok, de az adott erőt, hogy engem ott kint Justin vár. Aztán valaki mond valamit, aztán megint mond valaki valami hasonlót, érzed, gyengülsz, aztán még jön két tolás és eljutsz arra a pontra, hogy nincs tovább, akkor kapaszkodsz másba! Most nincs kibe kapaszkodni.