Anett - Marcsi, kicsit túl okosnak érzed magad és kicsit túl lenézően szólsz sokszor.
Marcsi - (rögvest felesel, nem hagyja magát) Én azt utálom, hogy ha valamit csinálok a Milóval, akkor beszólsz. Akkor adok neki puszit, amikor akarok! Ennyi.
Anett - (nem lankad) Kicsit lenézően beszélsz másokkal. Mondok egy példát. Mikor voltunk a hegymászáson, úgy elcsodálkoztál rajta, hogy felmásztam, mert nem nézted ki belőlem. Én meg csak néztem. Miért, mi vagyok én, nyomorék?!?
Ágica - (a távolból hallatszik sopánkodása, a fiúkkal perlekedik) Nem igaz, hogy sürgettek!
Katka - (Anettnek, elszánt babválogatás közepette) Én egy gyenge, törékeny nőnek néztelek és volt számos eset, amikor félúton föladtad. Azt is elmondtam, hogy nagyon tisztellek azért, mert felmásztál. Sokkal jobb időt másztál, mint én, miközben és k.vára be voltam fosva. Ha bántani akarlak, majd meg fogom tenni!