Egy kicsit ismét Csaba lett a nap hőse. Az akasztói kirándulás óta megindult a nyelve, a kijelölés alatt merészen válaszolgatott Lilunak, a többiek meg is dicsérték érte. Aztán mikor megkapták az esti sms-eket, az szinte csak az övével volt tele, magasztalták rodeós teljesítményét. A lovász szerényen fogadta az üdvözleteket:
- Én ennyit még soha nem kaptam... Emlékeztek, mondtam már, ha nem lennének a lovak, én sehol nem lennék. No most már elhiszitek, hogy több ezren voltak?
Ágicát egy kicsit lehordták, " még hogy nem tudok olvasni..." De aztán felvidult, mert esti fürdés gyanánt egy dézsába huppantak Anettel, Leo meg rájuk zuttyintott egy-két vödör meleg vizet, sőt még egy lepellel is leterítette őket, így csuda jó dolguk volt. Leo maga viszont nem mosakodott ("büdös paraszt vagyok"), így halszagban töltötték az éjszakát.
Csaba, a földesúr fát is vágott, de hiába, így sem tudta magához édesgetni a jobbágylányt egy kis hátmosásra, amikor ő maga fürdött az udvaron, pedig füttyögött neki eleget.