Füst a Villa felett

Sorra jönnek a lakók és elmondják, miért rossz a dohányzás, majd egy részük menten kioson a kertbe és suttyomban, nagy titokban rágyújt. Bár a harmadik széria lakói nem cigiznek annyit, mint korábban Solya, de egy kisebb közép-amerikai ország éves dohánytermését így is elfüstölik pár hónap alatt.

Marcsi kezdi, kissé tanácstalanul, hebehurgyán: "Elég gáz, hogy én papolok itt a dohányzásról, mikor én is elég nagy dohányos vagyok. A leszokás elég nehéz. Én hat éve dohányzom. Hétéves lehettem, mikor unokatestvéremmel csintalankodtunk és beleszívtunk egy cigibe. Elhatároztam, hogy soha nem gyújtok rá, és mégis itt tartok. Sok káros hatása van, rá sem kéne szokni, mert... mert... nem tudom (Marcsi teljes bizonytalanságban - a szerk.). Ha le szeretnék szokni, akkor meg tudnám állni."

"Itt bent volt egy időszak, amikor nem dohányozhattam egy hétig. Kibírtam. Most direkt erre az alkalora készítettem egy cigarettát, elszívtam egy papír zsebkendőn keresztül. Sárga folt maradt, így néz ki az egy dohányos ember tüdeje. Ne szokj rá a dohányzásra, így nem lesz nehéz leszokni róla. (reménykedve néz a kamrára) Elég volt?"

Eztán Ágica jött: ő eleinte főképp a körmökről és a fogak drasztikus sárgulásáról, a krákogásról beszélt, miközben csendben önmagát ünnepelte, mivel már fél egy van és még nem gyújtott rá.