Miért sír Marcsi?

Marcsi a délutáni őrjöngés után magára találva a problémáival tartott randevút. Ágica meg meghallgatta, jól. A párkányi aranyoskánkat nem szeretjük eléggé, véli.

- Miért sírás az az embereknek, hogy ha sírsz két napig? Az miért baj az embereknek? Meg az hogy nyávogok, hát ilyen vagyok, nem igaz, hogy nem szoktak meg így.
- De, megszoktak - nyugtatja Ágica, remélvén, hogy őt is. - Soha nem szabad feladni, mindig történhet veled valami olyan csoda másnap.
- Asszondod? - reménykedik Marcsi. - Énszerintem több van hátra, mint előre.
-Az sms-ek meg jönnek mindenfélék - Ágica valamit nagyon tud, de Marcsinak ez kevés:
- Én szíven szúrom magam ollóval, ha nem kapok legalább egy sms-t!

Egy kicsit énekeltek még, aztán Ágica elömlő áhítattal beszélt arról, hogy mi mindent köszönhetett annak, hogy itt volt, kezet rázhatott gyerekkora hőseivel, Ábel Anitával, Kokóval, Császár Előddel, sőt még magával Békával is. Marcsi csak a rosszra emlékezik.

- Soha nem fogom megbocsátani a manóknak azt a játékot, amiben Milo eljátszotta, hogy el akarja csábítani Anettet, mert ha nem tudom, hogy vicc, akkor mi lett volna? (emlékszünk, mindezt monitoron nézhették, ám Leo az első percben rájött a turpisságra, így Marcsi komolyan nem aggódhatott - a szerk.)
- Nagyon nagy pszichés alapja van mindennek - magyarázta a valóságshow-szakértő Ágica - és ha valamit kell csinálni, annak oka van.
- De nekem még csak esélyem se tekerni Brüsszelbe - rí tovább Marcsi. - Két napig azért voltam olyan, mert nem voltam sehol.
- Lehet, hogy épp kímélni akartak, mert megszakadtál volna - kedveskedett tovább Ágica. - Nem gondoltál még arra, hogy te nyered a főnyereményt?
- Hát ahogy én ülök, úgy nem nyerem ezt meg én!
- Igaz, erre még én sem gondoltam - tűnődött el a borsodi üzletasszony.