Szegény lányaink a törülközőjükbe kapaszkodva szemlélték a két méter mély vizet, a búvár felszerelésüket és egyébként is mindent, addig Csaba és Leo már vígan ugrált a medencébe.
Katka remegő lábakkal ül le az egyik rajtkőre és egyre fehérebb arccal konstatálta, nincs mese, itt merülni kell.
Feszültség levezetés céljából lányaink sétáltak egyet, majd közelebbről is megismerkedtek a búvár felszerelésekkel. Míg a neoprén ruhákat a vízbe mártogatták, addig Leo és Csaba már azokban feszítettek.
Igaz, a benzinkutas - ki tudja miért - úgy mozgott a szerelésben, mint aki nem csak a nyakát, hanem összes végtagját is elaludta, lovászunkon viszont úgy állt a ruha, mintha ráöntötték volna.
Minden Villalakóra jutott egy oktató, akik a következő alapvető dolgokat magyarázták el a csapatnak: szájon keresztüli lélegzés, valamint, hogy mik az egyezményes kézjelek.
Arra is felhívták a figyelmüket, hogy annak ellenére, hogy biztonságos felszereléssel merülnek, folyamatosan figyelniük kell, hogy mennyi levegőjük van még. Ha mégis valamilyen gond adódna, akkor se pánikoljanak, hanem próbáljanak meg nyugodtan lélegezni és jelezni. Azt is megtanulták, hogyan lehet a maszkból kicsalni a vizet.