Milo Londonról: Marcsival nagyon jól megvoltunk együtt, olyan volt, mintha igazi pár lennénk. A többiek is örültek, hogy utazunk, látszott rajtuk. Úgy gondoltam, hogy ez volt az utolsó missziós utazás, ezért mindenkinek valami személyeset hoztunk ajándékba. Ágicának és Anettnek táskát, Katkának bögrét, hogy abból ihassa reggel a cappuccinót. Csabinak feles pohár-készletet, hogy ne kelljen itt bent nagy pohárból innia a rövid italt. Leónak vettünk egy Londonos sálat, jó érzés volt, hogy annyira örül neki. Kis apróságokat adtunk, és örültek neki.
Londonba menni - egy hasonlattal élve - olyan volt, mintha négy hónapig rajta lett volna egy kendő a szememen, és most hirtelen levették volna. Kimentünk egy nyüzsgő városba, ráadásul Marcsival és külföldre! Az angol tanárnőm is biztos büszke rám. Eddig nem kívánkoztam Londonba, de most már biztos megyek. Nagyon király!
Milo a Párbajról: Szerintem Ágica lesz Katka Párbajellenfele. Hogyha az sms-ekből ítélek, Katka jön vissza, de az én megérzésem szerint Ágica.
Londonban, sej-haj: Klikk a képre!
Marcsi Londonról: Nagyon jó volt. Nagyon tetszett az egész, csak kevés volt. Keveset láttunk a városból, elfáradtunk. Sokat mászkáltunk, emberekkel találkoztunk, feltöltődtünk. Szerintem életemben nem jutottam volna el Londonba, a repülőút is érdekes volt.
Milóval sokat veszekedtünk, én pufogtam, de nem kellett volna, mert így elrontottuk az út egy részét. Azon vesztünk össze, hogy nem akarta megfogni a kezem a városban. A másik dolog az volt, hogy ráöntötte a fejemre a tejet. Ez nem tűnt túl jó poénnak. Persze kibékültünk, de picit csalódtam, mert azt hittem, hogy nem is tudom, hogyan hittem, szóval, azt hittem, hogy több van köztünk. Nem tudom, hogyan tovább, lehet, hogy most már tényleg véget kellene vetni a kapcsolatunknak.
Marcsi a Párbajról: Nem érzem úgy, hogy én mennék Párbajozni, de sose lehet tudni. Ha én megyek, kint is maradok. Ez egy nagyon nagy plusz, hogy bent lehettem a Villában, ha én megyek Párbajozni, akkor is megérte.