Ágica kétségbeesve kérdezte a többieket: "Várjuk még Marcsiékat?" "Á ki tudja, hogy mikor jönnek meg." - válaszolt Csaba. "Menjünk aludni, aztán majd felkelünk, ha megjöttek" - így Leo. Úgy döntöttek, hogy még egy nagyon picit várnak s ha nem jönnek haza, akkor lefekszenek.
Egyszer csak hangokat hallottak a bejárat felől. Máris ott termett az egész csapat és szokásukhoz híven, hason fekve próbáltak kikukucskálni az ajtó alatt.
Kis idő múlva be is lépett a két vándor. Kiabálás, örömködés, egymás nyakába ugrálás, majd szépen beterelték őket a Villába. Marcsika első mondata: "Na, cigizzünk egyet." Mindenki egymás szavába vágott: "Milyen volt, meséljetek már!"
Mikor Milóék kezdték a történetet azzal, hogy Londonban voltak, nagyon csodálkozott mindenki. Lakóink ugyanis meg voltak róla győződve, hogy társaik Brüsszelben voltak. Mindegy, ezen az apróságon gyorsan átsiklottak, és már kezdődhetett is az élménybeszámoló.
Ebből sajnos sokat nem érthettünk, mivel az előadást tarkította a párocska vitatkozása. Milo ugyanis folyamatosan a történetek elé ment, míg Marcsi mindent kronológiai sorrendben akart elmondani.
Megtudhattuk, hogy a kameramentes hétvége nagy részét a fiatalok veszekedéssel töltötték, de voltak jó élményeik is. Találkoztak magyarokkal, osztogattak autogramot, fotózták őket, szóval fürödtek a népszerűségben.
Ajándékokat is hoztak. Ágica és Anett nagyon trendi kis táskát kapott, amit meglátva a két lány sikított az örömtől, Katka ajándéka egy bögre, Csabáé feles pohár, Leoé pedig egy angol sál volt. A fiú magán kívül volt az örömtől, amikor meglátta új "derékkötőjét."
Ezek után a csapat tagjai kivonultak a teraszra, hogy a nagy utazók elmeséljék legizgalmasabb sztorijukat.
Ezt sajnos ezidáig nem sikerült megtudnunk, mivel közben Marcsi és Milo megint összeveszett.