Katka fél a párbajtól

A lakók választhattak, ki az a kettő, akinek leginkább szüksége van arra, hogy beszélgethessen a Villanővérrel. A tudtukon kívül, a leendő párbajozókat küldték.

Azért szerettem volna beszélgetni veled, Villanővér, mert lehet, hogy nem jövök vissza már a pénteki párbajról. Teljesen jó volt a mai nap, nagyon félek a kullancsoktól, de jó volt a csapat, sikerült a küldetést teljesíteni. Örültem, hogy végre egyszer nem Leóval kerültem egy csapatba. Csaba, aki szereti ezeket a katonás játékokat, is visszavett, és csak simán jól érzete magát, velünk. Marcsika és Anett majd a falra másztak, mert egy csapatban voltak, de aztán Leo erőteljesen vezette őket.
Nagyon gyomoridegem van, az a megérzésem, hogy Ágicával fogok párbajozni. Voltam már kint, visszajöttem, tudom milyen, hirtelen sok információ, kint marad egy is darab, ha meg kint maradok, akkor meg ez fog hiányozni. Én most sem kampányolok, lehet, hogy kellene, de nem fogok, nem azért, mert nem szeretnék, hanem, mert a négy hónap alatt eleget láttak, és az egész alapján. Nem akarok az ellenfeleimről mondani semmit, senki nem szeretnék befolyásolni, nem akarom, hogy az én véleményem alapján.

Azért érzem, hogy nincs sok esélyem, mert mindkét lehetséges ellenfelemnek van bent párja, engem meg magamért lehet, hogy szeretnek annyian. Ezek a párok persze - de nem legyen igazam - nem igazi párok, csak rá vagyunk kényszerítve a barátkozásra, az egymásba kapaszkodásba, tudom, magam is így voltam, de amikor kimegyünk, akkor egy más világba kerülünk, amelyik nem is ugyanolyan, mint amit otthagytunk. Ettől igazán Marcsikát féltem, ő az egyetlen, aki igazából szerelmes. Milo már próbál logikusan gondolkodni, Leóékat meg nem értem, meg nem is szólok bele, mert mindenért támadnak már.