Varga János

A madárinfluenza: járvány vagy hisztéria?

V. Az ember szezonális influenzája

Az ember szezonális influenzája kisebb-nagyobb, késő őszi-téli járványok formájában az egész világon előfordul. Ennek az influenzának nincs köze a madarakhoz. Az ember influenzáját 1918 és 1957 között a H1N1 altípusú törzsek okozták. Visszamenőleges szerológiai vizsgálatok alapján e törzseknek tulajdonítják az 1918-1919-ben lezajlott ún. spanyolnáthát, amely akkor több mint 20 millió ember halálát okozta. Az újabb, 1957-ben Ázsiában, Szingapúrban megjelent H2N2 altípus ("ázsiai influenza") mintegy 10 évig okozott megbetegedéseket emberekben világszerte.

Egy újabb H3N2 változat 1968-ban bukkant fel Hongkongban. E vírus RNS- és fehérjeképének a vizsgálata alapján valószínű, hogy az ázsiai H2N2 változat és egy Ukrajnában már korábban izolált, kacsaeredetű H3N8 genetikai állományának átrendeződéséből keletkezett úgy, hogy az új variánsban a H2-t kódoló szegment helyére a H3-t kódoló RNS-szegment került.

Jelenleg az ember szezonális influenzáját H3N2, H1N1, esetenként B vagy C törzsek is együttesen idézik elő világszerte.

Az ember influenzája 1-3 napos lappangási idő után láz, hidegrázás, izomfájdalmak, fejfájás, levertség, gyengeség, majd légúti tünetek formájában jelentkezik. Ritkán tüdőgyulladás, illetve egyéb szövődmények súlyosbíthatják a beteg állapotát.

A kórjelzés a betegség jelentkezésének a körülményei, a tünetek, illetve a vírus kimutatása alapján történik. A gyógyítás módja: pihenés, sok folyadék, C-vitamin, lázcsillapítás, eseteleges szövődmények esetén antibiotikumok.

A megelőzést szolgálja a megfázás kerülése és a rizikócsoportokba tartozók (egészségügyben dolgozók, szív- és érrendszeri betegségben szenvedők, idősek stb.) elölt vírust tartalmazó oltóanyaggal való vakcinázása. A szezonális influenza elleni vakcina nem vált ki védettséget a madárinfluenzával szemben.