I. Bevezetés: A polgári társadalom alapja, az első magánjogi kódex
Napóleon semmiféle jogi előképzettséggel nem rendelkezett ugyan, de tökéletesen tisztában volt a törvénykönyv messze ható társadalmi jelentőségével. Egyik levelében ezt írja bátyjának, Józsefnek, aki 1806 és 1808 között a nápolyi trónon ült: "Hozd csak be Nápolyban a Code civilt, s a nagybirtok, ami ma nem húz hozzád, rövid pár év alatt bomlásnak indul."
Code civilNéhány évvel ezelőtt egy fiatal német kutató vette magának a fáradságot, és egy párizsi levéltárban gondosan áttanulmányozta a törvényhozó bizottság üléseinek sok kötetes jegyzőkönyvét. Vizsgálódásainak eredményei közül már az némi meglepetést kelt, hogy Napóleon az ülések több mint felén részt vett és személyesen elnökölt. A finom jogi részletmegoldásokhoz - természetesen - nem szólt hozzá; annál inkább érvényesítette akaratát a politikailag-társadalmilag jelentős kérdések tárgyalásánál. Meghatározó volt véleménye az állampolgárság kategóriájának középpontba állításánál, a törvényes öröklés rendjének meghatározásánál, a végintézkedési szabadság korlátozásánál és sok más hasonló horderejű téma eldöntésénél. Kristálytisztán látta, hogy melyek azok a kérdések, amelyekben fontos állást foglalni a polgári rend feltételeinek megszilárdításához.
A magánjog és a kodifikáció mai dilemmáinak tárgyalása előtt magyarázzuk meg röviden a téma két központi kategóriáját, a magánjog és a kodifikáció jelentését.