Wahorn úr! Milyen érzés volt oda menni a Millenárisba dolgozni és milyenek kavarognak most, hogy el kellett jönnie onnan? Amúgy miért is kellett eljönnie? (cool)
Wahorn: Két hónappal ezelőtt az Informatikai Minisztérium megkért, hogy véleményezzem az általuk másfél éve elkezdett Jövő Háza programot. Ezzel a munkával két hónapot töltöttem, nem mint alkalmazott, hanem mint független szakértő. Én döntöttem úgy, tíz nappal ezelőtt, hogy a munkát felfüggesztem, amíg meg nem ismerem a folytatás személyi és anyagi körülményeit.
Mi is ez a Jövő Háza? Mi a lényege? (ESA7)
Wahorn: Úgy tudom, hogy az IHM a Millináris Parkot egy olyan szórakoztató, de egyben oktatási tevékenységet is végző kulturális intézménnyé szándékozik alakítani, amely a jövőbe tekint, témája szerint a jövővel foglalkozik, egyaránt nyújt szórakozási lehetőséget, kiállításaival, rendezvényeivel, de megjelenik ehhez kapcsolva a modern jövőt szolgáló oktatás is. Az eddig másfél évben elkészült anyaggal, amelyet tehetséges magyar tudósokból, kutatókból, szociológusokból, szakemberekből összeállított csoport készített, tudtommal a megrendelő nem volt megelégedve. Arra kértek, hogy véleményezzem, és ha kell, dolgozzak ki egy általam megvalósíthatónak vélt koncepciót. Az elmúlt másfél hónapban elkészítettem a Jövőkapu koncepciót, amellyel, úgy éreztem, a megrendelő egyetértett. A Népszabadságban november 15. körül Wahorné a jövő címmel Kovács Kálmán IHM-miniszter azt nyilatkozta, hogy kuratóriumot állít fel, amelynek vezetésével engem bíz meg. Az elmúlt hetekben azonban elbizonytalanodást tapasztaltam, ezért közöltem a miniszter úrral, hogy munkámat addig felfüggesztem, amíg határozott intézkedéseket nem tapasztalok a személyes anyagi feltételek kidolgozására.
A minisztérium volt a megrendelő, vagy a tulajdonosok egyike? Milyen tulajdonosi csoport áll a háttérben? (ESA7)
Wahorn: Én megrendelőként az IHM-et értettem.
Mi volt az elbizonytalanodás oka? (Kinopuskin)
Wahorn: Én is szeretném tudni.
Abban egyetérthetünk, hogy ez egy elég zavaros történet. Hol az igazság és vajon mi? (cool)
Wahorn: Ezt most költői kérdésnek fogom fel.
Mennyire él még Wahorn úrban a remény, hogy valamilyen poziciót tölthet be a Jövő Házában? Lesz-e egyáltalán Jövő Háza? Itt marad-e ezek után Magyarországon? (bodics)
Wahorn: Szeretném, ha a Jövőkapu koncepció megvalósulna, mert úgy érzem, hogy akkor létrejöhetne egy olyan pártérdekeken felüli és az egész országnak fontos kulturális intézmény, amely Magyarországot az egész világban egy sajátos fókuszba állítaná, mert a kapu tulajdonképpen Magyarország mindenkori helyzetét képezi. Kelet, nyugat kapuja, amely eddig elzárta a keletet nyugattól, tatárok, törökök stb. Most azonban kinyílhatnak, központjává válhatnak annak, ami a jövő kulcsa: az információ, a megismerés, itt ezen a ponton a kapuban találkozhatnak, kelet és nyugat megismertethetné egymással a jövőről alkotott koncepciókat. Evvel szórakoztatná és oktatná a látogatókat, valamint olyan szakmai találkozóhelyet hozna létre, ahová az egész világból özönlenének az érdeklődők, a kutatók, a művészek. Én ebben hiszek, és ha lehet, megcsinálom. Ha nem, lehet, hogy továbbállok.