Czigány Ildikó: A madarak végül is a kollégáim

Álmaiban vadászgépet vezet, egyébként pedig egy Fokker 70-es kapitányaként Európa nagyvárosaiba repíti az utasokat. Czigány Ildikó, a Malév első női pilótája volt a Csevegőszoba vendége. Többek mellett beszélt arról, hogy hogyan vezetett az út a zenetörténész diplomától a kapitányi kinevezésig, arról, hogy melyek a repülőút legizgalmasabb pillanatai. Kiderült, hogy hogyan lehet leküzdeni a repüléstől való félelmünket és az is, hogy mi a hasonlóság a jó pilóta és egy alvó macska között.

- Mennyi ideig kell tanulni a repülést ahhoz, hogy repülőgépbe ülhessünk? (mohaazik)
Ahhoz, hogy valaki ún. magánpilóta jogosítást szerezzen, ahhoz elég 45 órát repülni egy motoros kisgépen, ez a tulajdonképpeni jogosítvány, úgy hívják, hogy szakszolgálati engedély. Persze ezt meg is kell tudni tartani, amihez egyéves minimum óraszám elő van írva, és a kiképzés is kb. másfél millió forintba kerül. Ha pedig valaki profi szeretne lenni, akkor ezek után meg kell csinálnia az ún. műszerkiképzést, meg kell szereznie a kereskedelmi pilóta jogosítást, angol középfokot és még legalább 200 órás repülési gyakorlatot. Ezzel lehet felvételizni pl. egy Malév-tanfolyamra. Ott van egy seniority lista, amelyre rákerülnek a jelentkezők, és amikor pilótára van szükség, akkor közülük hívnak be jó néhányat, és belőlük választják ki egy vizsgán a legjobbakat.

- Ha jól tudom, az ön édesapja Czigány György. Mit szólt, hogy a zenei pálya helyett a levegőt választotta? (cool)
Jól emlékszik, mert zenetörténészként végeztem, de édesapám is nagyon szeret repülni, és ő volt az, aki engem már egészen kicsi gyermekkoromban kivitt a Ferihegyi repülőtérre nézni a gépeket. Úgyhogy azt hiszem, büszkébb rám, mint amennyire félt.

- Ki az ön példaképe a zenei világban? (Roli-Komarno)
Ez elég nehéz kérdés... mert már egy kicsit kiestem belőle. Inkább régi élményeim vannak, nagyon szerettem Kroó tanárurat. Vikár Lászlót és a Madrigál kórust, ahol sokat énekeltem. Valamint máig is az egyik legjobb karnagynak tartom Ugrin Gábort.

- Melyik a legizgalmasabb pillanat a repüléskor, amelyre fokozottan figyelnie kell? (haribo_55)
A legkritikusabb része a repülésnek mindig a leszállást megelőző 10-20 perc. Hogyha mondjuk rossz idő van, tehát rossz a látás, köd van, akkor kötelező használnunk az automatikát, ha viszont tiszta az idő és a forgalmi helyzet is megengedi, akkor általában látás szerint csináljuk a megközelítést és a leszállást is, és természetesen kézzel. A felszállásban pedig az a nehéz, hogy amíg a futópályán szaladunk, van egy bizonyos sebesség, aminek eléréséig megszakíthatom a felszállást, utána azonban már nem. Ez egy fontos döntés, amit sokat gyakorolunk a szimulátoron is.

- A szeptember 11-i terrortámadás után nem gondolt arra, hogy ez megtörténhet önnel is? Nem fél ezektől? (mohaazik)
Szerintem nem mi vagyunk a célpontjai ezeknek a támadásoknak, nem Magyarország vagy nem a Malév. Persze a zászló mindenkinek áll, de azt hiszem, hogy ettől nem kellene komolyan félnem. Egyébként sem szoktam félni. Sokan kérdezték, már mióta repülök, hogy nem félek-e időnként, és azt szoktam mondani, hogy két okból nem félek: egyrészt mert nincs mitől, másrészt mert egyébként sem szokásom :))

- Ön szerint hogyan lehet leküzdeni a repüléstől való félelmet? (killermasin)
Régebben sokkal inkább volt rá lehetőség, hogy a pilótafülkébe meghívjuk az utasokat, most éppen a terroristáktól való védekezésképp szigorították ezeket, de azért előfordulhat, hogy meghívunk egy-egy utast, aki történetesen szorong a repüléstől. Ha ott látja, hogy mi hogy történik és mit csinálunk, látja, hogy jó hangulat van, akkor általában meg szoktak nyugodni az egyébként szorongó utasok is. Kicsit meg kell ismerni a repülést, ha van rá lehetőség, és akkor csökken a kiszolgáltatottság érzése.