Tomka Zsóka: Hol vannak már az igazi extrém ruhák!

Rotshchild Klára oltotta be a divat szeretetére, nem tartja lényegesnek a divatszíneket, ellenben nagy hangsúlyt fektet ruhái tervezésekor az ember egyéniségére, stílusára. Tomka Zsóka ruhatervező rengeteget mesélt Klári néni híres szalonjáról, előző korok extrém viseleteiről, elmondta a véleményét a fiatalok R&B öltözékeiről, és azt is megtudhattuk, milyen fiatalokat - milyen feltételekkel - vár iskolájába, a Tomka Stúdió Művészeti Szakközépiskolába.

- Önnél hogyan lehet tanulni? Melyek a jelentkezési feltételek? (eliska_kukova)
- Azokat a fiatalokat várom a divatiskolámba, akik kreatívak, és a divat iránt elkötelezettséget éreznek. A felvételi feltétele, azt hiszem, hogy ebben összefoglalható. Külön örülök, hogy ha valaki már egy picit jártas ebben a szakmában, tehát valamennyire tud varrni, vagy rajzolt már, de ha nem, majd ebben az iskolában megtanulja. Nem szeretnék senkit megkülönböztetni, mindenkit várok szeretettel. A hallgatók divatiskolám elvégzése után textilrajzoló és modelltervező asszisztensi végzettséget kapnak, ami után, mint divat- és jelmeztervező asszisztens vagy stylist helyezkedhetnek el.

- Tervezett már sztároknak ruhát? Ha igen, akkor kiknek? (iLDiiii)
- Szerinted kik a sztárok?

- Mit tud az haute couture ruhákról? (kida17)
- A haute couture egy külön terület a ruhatervezésben. Az előbbiek során pont ebből próbáltam egy kis ízelítőt adni, és mivel én ezt a Klári nénitől tanultam, a saját divatiskolámban is kiemelt helyen szerepel. Lényege, hogy a szakmát segít magas szinten elsajátítani, ennek érdekében iskolámban olyan szakembereket fognak tanítani, akik ezt a szakmát magas szinten művelik. Az haute couture szabászatot Hűvösvölgyi Aranka fogja tanítani, aki valamikor a filmgyár és az operaház vezető szabásza volt. Ez azt jelenti, hogy jelmezeknél is a különleges szabásvonalakat magas szinten tudja átadni. A művészettörténetet, ami szintén nélkülözhetetlen, L. Menyhért László művészettörténész tanítja, aki a Képzőművészeti Egyetem tanára. A rajzot Baksai József festőművész tanítja majd. Tervező tanár és viselettörténet tanár én leszek. Sok évig éltem Szentendrén, ma is tagja vagyok a Szentendrei Péter Pál Galéria alkotóközösségének, tanítottam művészeti iskolákban, volt tanítványaim közül sokan kerültek be az Iparművészeti Egyetemre. Az idén is diplomázott öt volt tanítványom, és elmondhatom, hogy ott is remekül megállták a helyüket.

- Mi az a legextrémebb ruha, amit soha nem venne fel? Tervezett már olyan ruhát, amit ön egyáltalán nem venne fel? (ArwenGirl)
- Szerintem manapság olyan, hogy legextrémebb, ami bárkit képes megdöbbenteni, olyan már nincs. Vannak olyan emberek, akik mindenféleképpen fel szeretnék hívni magukra a figyelmet, ehhez a ruha nagy segítséget nyújt. De mindig nevetni szoktam azon, amikor az úgymond extrém öltözékeknél sápítoznak, hogy: "Szörnyű, mit vesznek fel a fiatalok!" Mivel viselettörténettel is behatóan foglalkozom, azt is mondhatnám, hogy nincs új a nap alatt. Amikor a teletalpú cipőkön háborogtak, felhívtam volna a figyelmet, hogy abban a gyönyörű reneszánsz korban 30-40 centi magas cipőkben botladoztak a hosszú szoknya alatt a reneszánsz hölgyek. Egy másik extrém volt az a bizonyos plundra nadrág a férfiakon, amibe olvastam, volt olyan, hogy egy teljes étkészletet, terítőt, ágyneműt csempésztek át egy nadrágban - elképzelhető, mekkora volt, és hogy nézhetett ki. De ha a dekoltázsokról beszélünk, és ma holmi rosszallást vált ki egynémely áttetsző blúz, tudnunk kell, hogy a rokokóban kipolcolták a keblüket a dekoltázs fölé. A híres krétai kígyó istennőről ne is beszéljünk, mert ezekben az öltözékekben nem fedték le a mellet, hanem közszemlére bocsátották. Ez ugyanis a termékenységhez tartozott, nem volt szégyellnivaló. Sorolhatnám még a férfiaknál szintén a reneszánszban az úgynevezett libahasat, amikor lószőrrel hegyesre tömték elöl a pocakot, vagy az úgynevezett szemérem kupakot, ami szintén arra volt hivatott, hogy felhívja a figyelmet eme fontos testrészre. Ott volt még a csőrös cipő, ami olyan hosszú lehetett, hogy jelezze gazdája rangját, tehát minél rangosabb volt valaki, annál hosszabb cipőorrot hordott. A 30 éves háborúban feljegyezték, hogy a hadszíntér a csata után tele volt levágott cipőorrokkal, mert ez lehetetlenné tette az ütközetet. A tetoválást sem most találták ki, nemcsak a természeti népeknél, hanem őseinknél is előszeretettel tetováltak. A rizsporos paróka is érdekes volt a rokokóban, amire teljesen baromfiudvart, hadihajót, és fantasztikus költeményeket pakoltak rá, aludni nem is tudtak, csak ülve. Ez a hajtorony olyan magas volt, hogy egy hölgynek a feje búbjától a földig a köldöke volt a középpont. Életveszélyesek is voltak ezek a hajköltemények, mert a bálokban akkor még gyertyák és fáklyák világítottak, és rengeteg tüzet okozott a hajukba belekapott láng. A barokk idején, sőt, még egy hosszú időn keresztül olyan erős míderrel (fűző) fűzték el magukat a nők, hogy nemcsak elájultak lépten-nyomon, hanem feljegyezték, hogy több nő halálát okozta, hogy a saját bordája átfúrta a tüdejét. Ma még milyen extrémitásról akarsz hallani? :-)