"Elfog valami furcsa bizsergés"

Kálnoki Kis Attila - egykori öttusázó, jelenleg a CKM magazin főszerkesztője - szíve még mindig a profi sporthoz húz. És bár megtalálta a helyét a sportvilágon kívül is - gyönyörű, félmeztelen hölgyek ide vagy oda - ilyenkor négyévente az olimpia miatt fogja el a furcsa bizsergés.

Forrás: [origo]

- Szia! Milyen érzés - így a nagy esemény közeledtével - hogy sose nyertél olimpiát, miközben egy időszakban verhetetlennek számítottál te is és a csapat is? (zsolt71)
- Én sosem számítottam verhetetlennek, alapvetően csapatjátékosnak tartottam magam, és most is annak tartom. Amúgy pedig négyévente ezidőtájt mindig elfog valami furcsa bizsergés.

- A mostani öttusa csapatnak milyen esélyei vannak Athénban? Voltál az edzőtáborban? Figyelemmel kíséred a szakmai munkát? (cool)
- Sajnos időm nem engedte meg, hogy az edzőtáborban meglátogassam az egykori versenyzőtársaimat, így jobb híján a hazai versenyeken jelentem meg, és így követtem az eseményeket. A szakmai munkába nem tisztem beleszólni, és nem is szeretnék.

- Szia! Általában milyen sportokkal foglalkozol, amire van időd még? (Psx)
- Reggelente a Margitszigeten futok egy héten kétszer, és van egy amatőr focicsapat, ahol az Arany Ászok Futballarénában kergetjük a labdát.

- Fábiánék VB-győzelme anno világraszóló esemény volt. Mit gondolsz, milyen volt és milyen a most a következő generációk megítélése? Milyen az elvárás? (cool)
- Sajnálattal tapasztalom, hogy a klasszikus magyar egyéni sportágak minden téren háttérbe szorulnak a labdajátékokkal szemben. Ennek megfelelően a mai generáció évente maximum egyszer tudja megdobogtatni a szurkolók szívét, amikor az aktuális világversenyt megnyerik. Év közben vajmi keveset foglalkozik velük a magyar média.

- Én nem vagyok annyira képben, de te tulajdonképpen miért hagytad abba? Annyira nem voltál még idős. Vagy én ezt rosszul látom? (zsolt71)
- Harmincegy évesen hagytam abba az öttusát, ez tulajdonképpen se nem fiatal, se nem öreg. Feltehetőleg, ha kijutottam volna az atlantai olimpiára, akkor még négy évet ráhúzok, és Sydney-ben is rajthoz állok. Ez nem így történt. Úgyhogy az élet egyéb területén kellett megtalálnom az érvényesülést.

- Van-e olyan jó barátod a sportokban, akiben a legjobban megbízol? Ki ő? (Psx)
- Sárfalvi Péter, Hanzély Ákos és Dorozsmai Gábor korosztályomban áll nagyon közel hozzám, s napi kapcsolatban is vagyunk. Mellettük még mindenképpen meg kell említenem Buzgó Józsefet és Gellei Istvánt, akik ugyan egy tízessel idősebbek nálam, és mint egykori edzőimmel, a mai napig is tartom a kapcsolatot velük.

- Midet cserélnéd el egy olimpiai aranyért? (zsolt71)
- Amikor versenyeztem, szinte mindent megadtam volna érte. Ma már kicsit idősebb fejjel és nyolc év távlatából azt gondolom, hogy ötszörös világ-, és háromszoros Európa-bajnokként éppen annyit értem el, amennyit kellett.

- Hogyan érzed magad a CKM- nél? Sok sportolónak fogalma sincs, mit kezdjen magával a sportkarrier után. Ez miért van szerinted? (cool)
- Mondhatom, remekül érzem magam, szeretem a mesterségemet, ráadásul kitűnő csapattal tudok együtt dolgozni. Akadnak sajnos olyan sportolók, akik nem tudnak, vagy nem akarnak sportpályafutásuk alatt azzal foglalkozni, hogy mit kezdenek majd egy sérülés, vagy esetleg a pályafutás befejezése után magukkal. Ennek az oka lehet egyrészt a túlzott leterheltség, a nem eléggé pozitív környezet - gondolok itt arra, hogy az adott sportág adott edzője nem kellőképpen motiválja erre a versenyzőt vagy a játékost - másrészt pedig lehet szimpla emberi gyengeség, vagy a körülmények ilyetén alakulása is. Mindenesetre én semmiképpen sem ítélkeznék olyanok felett, akik átmeneti zavarba keverednek sportpályafutásuk után. Képzelj csak el egy olyan alkalmazottat, aki 20-25 évig egy helyen dolgozik, majd egyik napról a másikra felmondanak neki. Elég komoly probléma.

- Neked nagyon sok helyen volt lehetőséged versenyezni a karriered során. Milyen a magyar sport, a magyar sportolók megítélése a világon? De őszintén! Hagyjuk a tiszteletköröket. (cool)
- Sportáganként nyilván más és más, én leginkább a saját sportágamból tudok kiindulni, és nyilván eredményeinknek köszönhetően az öttusázókat meglehetősen nagy tisztelet övezi. Bár azt hiszem, hogy a sportolók személyes megítélése leginkább egyéni tulajdonságoktól függ, kommunikációs képességen, stb.

- Miért váltott az öttusáról lapszerkesztésre? (Dani_Hunpage)
- Az embernek a sportpályafutása után valamivel kell foglalkoznia. Nekem jó ötletnek tűnt, hogy sport után sportújságíróként folytassam az életemet. De aztán, mint sokakat, engem is odébb sodort az élet a szakmán belük, így kerültem a CKM magazinhoz.

- Mit szólsz ahhoz hogy az olimpiáról kipöckölték az öttusát? Nem jelenti ez a sportág halálát? (cool)
- Te többet tudsz, mint én. Én úgy tudom, hogy Pekingben még egészen biztosan lesz öttusa, és ugye mivel a 2012-es olimpia helyszínéről és programjáról még csak most fognak dönteni, nem mondhatjuk azt, hogy kipöckölték az öttusát.

Forrás: [origo]

- Mit gondolsz az itthoni sportágak megítéléséről és támogatottságáról? Például miért mindenki fociba akar fektetni miközben maffia alakult ki mindenfelé a vezérkartól a legalsóbb szintekig. A kajakosok meg az életükért küzdenek minden évben... Szerintem ez nagyon gáz. (cool)
- Nem szabad a labdarúgást az egyéni sportágakkal összehasonlítani, ezt tudomásul kell venni. A foci és a labdajátékok tömegeket vonzó látványos események, ahol a közönség által elköltött pénz - jegy, mezek, sörfogyasztás - igen-igen jelentősek. Így ezekből a sportágakból remélt bevétel is sokkal magasabb az egyéni sportágakénál. Az egyéni sportágakat pedig kettéválasztanám: egyrészt vannak azok, amik szintén a látványsport kategóriába sorolhatók, például az atlétika - talán őket nem sajnálja senki - másrészt vannak, akikre te gondolsz, az úgymond "magyar" sportágak művelői. Ezek azok a sportok, amikről szintén tudomásul kell venni, hogy a világban kevesen űzik őket, nem tömegbázis-alapúak, így nem is tudnak bevételi oldalon annyit hozni, hogy érdekesek legyenek a hirdetők, szponzorok, mecénások számára. Sajnos Magyarországon ez utóbbiakból van több, viszont ezek képviselői a világban az elitbe tartoznak. Ezért volt ilyen az elmúlt rendszer sportpolitikája. Azokat a sportokat támogatták leginkább, amelyekben könnyebb volt nemzetközi szinten eredményt elérni, több olimpiai pontot lehetett szerezni. Talán ezért tűnik visszásnak a helyzet, hogy azokban a sportágakban, amikben mi magyarok jók vagyunk, és azokat a sportolókat, akiket mi szeretünk, nem honorálják annyira, vagy ha elismerik, akkor csak az olimpiai, világ- és Európa-bajnokokat.

- Kiutazol Athénba a csapattal? (cool)
- A csapattal nem utazom ki, viszont a K&H jóvoltából újságíróként az utolsó öt napon én is kint leszek.

- Mit szólsz ahhoz, hogy a görögök alig tudnak elkészülni az olimpiai helyszínekkel? Nem ciki ez? (zsolt71)
- Szerintem garantáltan elkészül minden az olimpiai láng fellobbanásáig, efelől semmi kétségem nincsen. És afelől sem, hogy a média jócskán felfújja a dolgokat az olimpiai előkészületekkel kapcsolatban.

- Köszönöm a kérdéseket! Remekül éreztem magam, további jó csevegést!