Parti Nagy Lajos: "Minden írás furcsa"

Parti Nagy Lajos író, a Társalgóban elmondta: ha több élete lenne, egyikben nem csinálna mást, csak körbecsavarogná a világot. Nem tudja, hogy író-e valójában, abban azonban biztos, hogy valahol minden írás furcsa. Az általa teremtett irodalmi alakot, Sárbogárdi Jolánt például nem más, mint a dilettantizmus szépsége és szomorúsága ihlette. 

Üdvözlök mindenkit, kérdezzenek bátran, amire tudok, válaszolok!

Hány könyvet írt eddig összesen? (Adi-ka)

- Eddig tíz könyvem jelent meg.

Hogyan készíti a regényeit? Ihlet, vagy inkább személyes élmények? (kokonyaoreglany)
- Regényből olyan nagyon sokat nem csináltam. Az ihlet meg a személyes élmények nem zárják ki egymást. Minden könyvben nyilván van személyes élmény, de ha jól belegondolunk, minden élmény, az olvasottak, a hallottak is személyessé válik, ha az embert igazán érinti. Márpedig az ember csak abból ír könyvet, ami megérinti.

Mi és ki ihlette Sárbogárdi Jolánt? (jean_luc_picare)
- Nincs konkrét modellje. Tulajdonképp a nyelvi lelkesedés és a nyelvi behatároltság ellentéte ihlette őt - a dilettantizmus szépsége és szomorúsága.

Ha jól tudom, épp a minap kapott egy nagyon jelentős díjat? Mi is volt ez? És ha már itt tartunk. Milyen érzés egy írónak, ha megkap egy ilyen díjat? (coll)
Ez a Magyarország Európában Alapítvány díja, amit négy éve adnak ki, méghozzá az év legjelentősebbnek ítélt könyvének. Magyar irodalmi díj a neve. Szakmai díj, amelyet egy kuratórium ítél oda, ezért is nagyon örülök neki. Egyébként a Grafitnesz című könyvemre kaptam, amit a Magvető adott ki.

Mesélne arról, hogy hogyan lett író és mi volt az, ami megerősítette Önben azt a hitet, hogy annak is kell maradnia? (coll)
-Rettentő hosszan lehetne erről mesélni. Azt nem gondolnám, amit szoktak mondani, hogy író nem lesz, hanem születik. Mert hát születni kevés, azzá is kell válni és az munka, szerencse és ki tudja, hogy még mi minden. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy tehetség nélkül fölösleges erőlködni, de a tehetség azért önmagában kevés. Úgy is meg lehet válaszolni ezt a kérdést, hogy ki tudja, hogy egyáltalán író vagyok-e?

Melyik saját könyvét preferálja a legjobban? Melyikhez kötődik érzelmileg a leginkább? (kokonyaoreglany)
- Mindig a legutolsó, de ez így nem teljesen igaz: mindegyik. De ez se teljesen igaz: hol ez, hol az. Úgyhogy erre azért egyértelműen nem lehet válaszolni.

Önnek van kedvenc költője? (MikyMan)
- Egyet nem is nagyon tudnék kiemelni és nem is lenne értelme, nagyon sok van. Azok közül, akik egy középiskolai irodalmi tankönyvben benne vannak, mint klasszikusok, majdnem mindegyiküket ide tudnám sorolni. Nem azért, mert minden versüket olyan nagyon szeretném, hanem mert nagyjából ez az a hagyomány, amire épül mindannyiunk költészete, akik most írók, költők vagyunk. De viccen kívül, ha most Kosztolányit és József Attilát mondanám, az bőven elég.

Írok egy regénynek készülő könyvet. Úgy érzem, van némi tehetségem hozzá. Hogyan tudhatnám meg, hogy így van-e?? (Yetikee)
- Úgy, hogy megírja a könyvet, és megmutatja különféle embereknek. Rövidebb részleteket elküld folyóiratokhoz, megpróbálja bevinni egy kiadóhoz, odaadja a barátjának és akkor talán valami kiderül. De igazán mélyen az ember sose lehet biztos abban, hogy tényleg van-e tehetsége ahhoz, amit csinál. Azért csak tessék megírni.

Milyen a kapcsolata a kortársaival? Verseny helyzet van vagy ez az írók közé még nem gyűrűzött be? (zsirbufe)
Jó a kapcsolatom a kortársaimmal, azt hiszem. Annyiban van persze versenyhelyzet, hogy az ember igyekszik jót írni, legalább olyan jót, mint a kortársai, a kortársai meg olyan jót, mint ő, és optimális esetben ebből jó irodalom lesz. Csak éppen az a művészetnek az egyik alapvető sajátossága, hogy az újabb mű - netán tán a jobb mű - nem szünteti meg és nem semmisíti meg az előzőt, hanem ezek egy nagyon szép nagy demokráciában élnek együtt. Persze ezt a szerzőkről már nem feltétlenül lehet elmondani. Némely fiatal kollega - hallottam mostanában ilyesmit - úgy képzeli, hogy egy nemzedéknek vagy egy-egy írónak le kell nyomnia a másikat ahhoz, hogy érvényesülni tudjon. Hát a koncok körül lehet, de ugye annak a művészethez nem sok köze van.