Bajor Imre: Csóközön mindenkinek!
Szerette a Szomszédok-ban alakított figuráját? (ikork)
- Ez a figura olyan hamar tört be a köztudatba és olyan nagy port kavart a televíziózásban, hogy nem lehetett nem tudomásul venni, hogy ezeket az embereket is ugyanúgy lehet és kell is szeretni, ha megérdemlik. Persze szerettem, de ne feledjük el, hogy számomra ez a szerep hozta meg az országos ismertséget is. Úgyhogy szívesen emlékszem rá.
Hogyan lett tulajdonképpen színész? Ha jól emlékszem, nem vették fel a színművészetire - mondjuk, attól még lehet valaki színész. Hogy is történt? (coll)
- Abban az időben nem nagyon szerették azokat az embereket, akiknek véleményük volt bizonyos dolgokról és egy kaptafára csinálták a színészpalántákat, voltak kismajorok, kisvárkonyik, kismartonok és a többi. Én meg akkoriban meglehetősen vitatkozós, lázadós fickó voltam, aki nem illett bele az ő elképzeléseikbe, aminek most már nagyon örülök, hiszen sikerült a magam útját járni. Elmondhatom, hogy se rokona, se ismerőse nem voltam és nem vagyok senkinek - ez jó érzés.
Sosem bántotta az a tény, hogy nem végzett színművészetit? Érte ezért hátrány a pályán? (Arhas)
- Semmi hátrányom nem származott belőle, csak szakmai előnyöm, az igaz, hogy abban az időben a nevességhez vezető utat le lehetett volna rövidíteni. De hát nem hiszem - bár nem hasonlítom magam hozzájuk - , hogy a sok színművészeti nélkül befutott híresség, mondjuk Latinovits Zoltán vagy Darvas Iván bánkódna a papír hiánya miatt. Erre a pályára születni kell, és nem fia vagy lánya lenni valakinek, mert az kevés.
Mit szólt ahhoz, amikor az év legjobb színészének választották, miközben abban az évben nem igazán játszott nagy szerepet? Valóban ön a legjobb színész? (ikork)
- Hogy ki a legjobb színész, azt mindig a közönség dönti el. Ez az abszolút és egyedüli fokmérője ennek a mesterségnek. Ha a többség engem választott, az megtisztelő, és ahogy Fényes Szabolcs kiváló zeneszerzőnk mondta egyszer: a sikerrel nem lehet vitatkozni. Én is ehhez tartom magam, és megpróbálom a nap minden órájában, amikor dolgozom vagy színpadon vagyok, kiszolgálni azokat, akik engem megcsináltak.
Melyik a legemlékezetesebb darab, amiben játszott? (Doraaa)
- Sok ilyen van, de az utóbbi évekből talán Molnár Ferenc A jó tündér című darabja a Radnóti Színház vendégeként volt a legemlékezetesebb számomra. De szeretem a most futó Mágnás Miská-t az Operettben vagy a József Attila Színházban nemrég bemutatott Mosolykommandó című darabot, melyben aztán egy mondatot sem viccelek. Persze régebbről is sok színdarabot említhetnék, olyanokat is, amelyek azért voltak fontosak számomra, mert olyan zseniális kollegákkal játszhattam együtt, akik sajnos már nincsenek közöttünk. Ez borzasztóan fáj nekem, és hiányukat nem is tudom mások jelenlétével pótolni. De hát bízzunk abban, hogy majd felnő egy olyan generáció, akiket igazán nagyra fogunk mindannyian értékelni.
Említette, hogy több nagyszerű színésszel játszhatott együtt, akik már nem élnek. Kit (kiket) tekint példaképének? (Gabrov)
- A szót, hogy példakép, azért nem szeretem, mert ezen a pályán akkor jó valaki, ha személyiség, ha egyéniség. Ezért egyáltalában nem akarok hasonlítani bárkihez, hanem egyetlen célom lehet és volt, hogy én is valaki legyek. Minden zseni egyszeri és megismételhetetlen, nagyon ragaszkodom a régi nagy színészek tudásához, kvalitásához, mint említettem, borzasztóan hiányoznak, ezért is jelent meg egy olyan cédém, Önök kérték címmel, amelyen ezekre a megismételhetetlen emberekre emlékezem - Alfonzótól Rodolfóig, Kellér Dezsőtől Kabos Gyuláig, Domján Edittől Jávor Pálig. Hallgassa majd meg, örömet okozna vele!
Pontosan mióta van a pályán? (Doraaa)
- 1975-től, akkor szerződtetett az Állami Déryné Színház.
Mi szeretett volna lenni gyerekkorában? Már akkor is a színészmesterséghez húzta a szíve? (Doraaa)
- Nem, futballista, műkorcsolyabajnok és dobos - aztán azért választottam ezt a pályát, mert az előzőekhez nem volt elég kitartásom, különösen, ami a futballt illeti. Azt gondoltam, végre van egy olyan hely, ahol jókat lehet bulizni és nem kell tanulni, nem tudtam, hogy életem legnagyobb tévedése volt - már ami a tanulást illeti.
Aki színész pályára készül, annak mit tanácsol? (Napsugika)
- Nagyon sok embertől, akik értenek hozzá, kérjen véleményt, hogy egyáltalán érdemes-e. Ha azt mondják, hogy tehetséges, akkor is sokat gondolkozzon azon, hogy belevág-e, mert tehetségesnek lenni egy tíz százalékos alap. Iszonyú sok szerencse, lemondás, akaraterő kell hozzá. Gondoljunk bele, egy átlag magyar ember húsz-harminc színészt tud megnevezni - akiket kedvel is, öten ha lehetnek, de hát ez egy kis ország, Luxemburgba se kell húsz rendőr, mert csak hat utcasarok van. Gyengén vagy középszerűen csinálni valamit meg nem érdemes.
Ki a kedvenc színésznőd? (kate_draw)
- Sokan vannak, Udvaros Dorottya, Básti Juli, Hernádi Judit, Tábori Nóra, és még sorolhatnám, a régiek Domján Edittől Ruttkai Éváig. Hál' isten volt kiből válogatni, bár ma állnánk ilyen jól.
Melyik az a színházi darab, amiben nagyon szívesen játszana, de még eddig nem volt rá alkalma? (Doraaa)
- Nincs ilyen darab, mert huszonöt év idegfeszültsége és állandó napi stressze azt mondatja velem, hogy ennek a foglalkozásnak a színházi részét abszolút az ember fizikai és szellemi állapotának csúcspontján legalábbis szüneteltetni kell. Miután az utóbbi 8-10 évben csak főszerepeket bíznak rám, ami ugyan nagyon megtisztelő, de rendkívül fárasztó és nem mindennapi koncentrációt igényel, ezért minden pár év után tartok egy kisebb szünetet, aztán majd meglátjuk, hogy alakul.
Mikor láthatjuk önt legközelebb a mozivásznon? (Doraaa)
- Csak terveket tudok mondani, nem velem van baj, hanem azzal a pénzzel, amit ma igen nehezen osztogatnak, ezt hívják szponzorációnak. Úgyhogy nagyon sokan szeretnének dolgozni velem, ha elő tudnák teremteni azt az összeget, ami ma egy film elkészítéséhez szükséges.