Feldmár András: Az LSD olyan volt, mint megtanulni angolul

Feldmár András, Kanadában élő magyar pszichológus szerdán Budapesten tart előadást, de előtte még az [origo] Vendégszobájában válaszolt olvasóink kérdéseire. Elmondta, mi a véleménye az antidepresszáns gyógyszerekről, a csoportos szexről, a függőségek kezeléséről, az önbizalomhiányról, és természetesen szóba került a sok kollégája által bírált terápiás eszköze, az LSD.

Ön szerint mitől van az, hogy a mai emberek túlzottan agresszívak? [>AnthonyRother<]
- Ez biztos így van? Túlzottan mihez képest?

Mit gondol arról, hogy gyakran fiatalkorúaknak felírnak antidepresszánsokat? Egy amerikai kutatás szerint az iskolai lövöldözések elkövetői nemritkán ilyen szereket szedtek. [superstar me]
- Az antidepresszánsokat 1960 környékén találták fel, addig depresszió nem is létezett. Azt, hogy a szomorúságot, a búbánatot és reménytelenséget betegségnek nyilvánították, arra jó, hogy az orvossággyárak billió forintos profitot szerezzenek. Én a saját gyerekeimnek soha ilyen orvosságot nem adnék, magam is csak akkor vennék be, ha például börtönben kellene élnem, és más kiutat nem találnék.

Az agy biokémiai egyensúlyát hogy állítaná helyre antidepresszáns nélkül, ha az felborult? [kaitai]
- Abban a pillanatban, amikor valakivel találkozom, aki engem szeretni tud, az agyam biokémiája megváltozik. Abban a pillanatban, amikor valaki megijeszt, az agyam biokémiája megváltozik. Tehát amikor jó társaságban vagyunk, másként működik az agyunk, mint amikor rossz társaságban vagyunk.

És mi van a pánikbetegséggel? Arra is antidepresszánst írnak fel? [Vavyan2]
- Abban a pillanatban, amikor valaki pánikot érez, tulajdonképpen dührohama is lehetne. Szerintem a pánik akkor keletkezik, amikor gyerekkorunkban megbüntetnek minket azért, mert nagyon mérgesek vagyunk. Tehát a düh felé vezető útról úgy tudjuk eltéríteni önmagunkat, hogy pánikolunk. Kevésbé büntetnek minket a pánikért, mint a dühért. Lehet, hogy a pánik abból ered, hogy az embert senki nem ismeri. Ha egy orvosságot előírnak egy pánikbetegségre, attól még inkább bepánikolhat az ember, mert még a pszichiáter sem akarja megismerni, csak orvosságot akar adni. A pánikbetegség nem betegség, egy rettenetes élmény, de hogy miből fakad és milyen körülmények között keletkezik, azt nagy detektívmunka kideríteni.

A pánikbetegségnek vannak olyan testi tünetei, amelyek a bénuláshoz hasonlítanak? [sz.h.]
- Igen, akkor, amikor ugyanabban a pillanatban két ellenkező dolgot akarok csinálni, például ha a faszom felé nyúlok, és ugyanabban a pillanatban nem akarok hozzányúlni a faszomhoz, mert az anyám azt mondta, hogy azt nem szabad, de mégis akarom, mégsem akarom, mégis akarom, akkor megbénul a karom.

Ön milyen terápiát alkalmazna a súlyos depresszív zavarra? [A szerelem ereje]
- A depresszió tulajdonképpen reménytelenség és az imagináció elveszítése, tehát érdemes az illetőt bátorítani bármire, amit élvezne, hogy az élvezetek kertjében öntözze azokat a virágokat, amelyeket szeret, és a reménytelenség gyomait hagyja figyelmen kívül, hogy elhervadjanak.

A kényszerbetegséget lehet orvosolni gyógyszerek nélkül? [majomka.]
- Olyan nincs, hogy kényszerbetegség, tehát gyógyszer sem kell rá. Akit kényszeresnek neveznek, például aki naponta ötszázszor megmossa a kezeit, azt terápiában meg lehet kérni, hogy ne mossa, üljön a kezeire. És akkor mondja el nekem, hogy mit érez, mi helyett mossa a kezeit. Amint az megnyilvánul, avval kell foglalkozni, nem a kézmosással.

Terápiával megszüntethetőek a kényszergondolatok is? [majomka.]
- Nem a terápia szünteti meg a kényszergondolatokat, hanem az, aki kényszeresen gondolkozik. A kényszer abból ered, hogy valami másra, amire nagyon kéne, nem merünk gondolni. Abban a pillanatban, amikor szabadon gondolkozunk, többé nincs kényszer.

Az inverz anorexia nervosa hogyan kezelhető? Milyen szakirányú emberhez lehet fordulni ilyen panaszok esetén? [Szotte]
- Ha anorexián azt érted, hogy valaki nem eszik, akkor azt kell kideríteni, hogy az illető valóban nem tud-e enni, vagy nem akar. Ennek a felfedezése sok időbe és nyomozásba kerül. Nem könnyű feladat. Nincs olyan, hogy anorexia. Az, hogy van egy szó rá, nem jelenti azt, hogy egységes jelenség. Száz oka lehet annak, hogy valaki nem eszik. A diagnózis csak elhomályosítja a valóságot.

A kétpólusú mániás depresszív zavarnál sem alkalmazna antidepresszánsokat? [A szerelem ereje]
- Megint egy diagnózisról beszélünk. Mi van akkor, ha az, amit te kétpólusú mániás depresszív zavarnak hívsz, tulajdonképpen nem más, mint hogy valaki tökéletes akar lenni, mert nem hiszi el, hogy tökéletesség nélkül bárki is szeretné? Amíg reménykedik abban, hogy tökéletes tud lenni, addig mániás, abban a pillanatban, amikor ez meghiúsul, akkor depresszív. Erre nem orvosság kell, hanem kapcsolat, szeretet és őszinteség. A diagnózisokkal az a baj, hogy ha tíz embernek ugyanaz a diagnózisa, még nem jelenti azt, hogy ugyanaz a problémájuk. Tíz teljesen különböző probléma ugyanarra a diagnózisra vezethet. A megismerés folyamata a terápia része.