Charlie: Nem szeretem a titkokat

Másképp ugyanúgy címmel jelentetett meg új lemezt (összesen a harminckettediket) Horváth Charlie, mindenki kedvenc rekedthangú trubadúrja, aki a Vendégszobában válaszolt a rajongók kérdéseire. Kiderült, hogy született a Jég dupla whiskyvel, mit szeretett a leginkább a hatvanas években és hogy mit lehetett szívni Szudánban. Persze műhelytitkok is napvilágra kerültek: Charlie énekhangjához semmi köze a ciginek, ugyanis születési hiba, és azt is megtudhattuk, hogy szándékosan hosszúra nyújtott gitárszóló alatt megy ki néha a színpadról pisilni.

Mióta énekelsz? Ilyen hanghoz tehetség kell. [kismosolygó]
- Mindenféleképpen tehetség kell, és születni kell bizonyos dolgokra, ki kell próbálni, és sokat kell dolgozni, ha valaki nem tehetséges, akkor nem működik. Tízéves koromban balettintézetbe jártam, és ott kezdtem szolfézs- és zongoratanulással. A zenével ekkor kerültem kapcsolatba, de 15 éves koromban csináltuk meg az első zenekart.

Van olyan vágyad, hogy valakivel egyszer együtt énekelj? [Csak 1 Nóra]
- Nekem lenne olyan vágyam, hogy meghívjanak énekelni valakivel, de eddig mindenkit én hívtam meg, sorolhatnám: Demjén, Somló Tamás, Király Linda, Cserháti Zsuzsi.

Nem tervezted még, hogy a fiaddal együtt egyszer felléptek? [Csak 1 Nóra]
- Többször felléptünk már, most például 10-én Kolozsváron ő lesz a szólógitárosom, mert az igazi szólógitáros, László Attila külföldön lesz, elfoglalt. Szóval a fiam többször játszik a zenekarommal, de van saját zenekara is. A honlapja: axl.uw.hu.

Kedvenc együtteseid? [Mullder ügynök]
- Earth Wind & Fire, Sting, Toto, Charlie.

Hogy emlékszel vissza a fiatalkorodra? Milyen volt itt a '60-as évek? [jethro tull girl]
- A '60-as évek csodaszámba mentek, nagyon nagy szürkeség volt, csak élőzene volt, csak Budapesten volt nyolc ifjúsági park, rengeteg klub, művelődési ház, ahol különböző zenekarok játszottak hétköznap és hétvégeken. Az a korosztály nagyon tisztességesen és becsületesen nőtt fel. Az osztálytársaimmal nagyon szerettük egymást, nagyon segítettük egymást, és nem volt pénzünk.

Milyen volt Amerikában, és miért jöttél haza? [sarló]
- Körülbelül három évet éltem Amerikában, ez tényleg nem sok, viszont nem folyamatosan voltam kint, ez a három tíz év alatt jött össze. Voltak lehetőségeim, komoly zenészbarátaim élnek New Yorkban, de kinti zenészek, akik engem nagyon szerettek, és a kinti utazásaim kapcsán mindig szakítottam időt arra, hogy New York kicsit képbe kerüljön. Igen, a 14-15 év utazásaim kapcsán: Amerika egy része volt az életemnek, a többi utazásaimat hosszú lenne elsorolni, Európa, Ázsia, Közel-Kelet. A skandináv országokban dolgoztam a legtöbbet. A család és a fiam miatt jöttem haza. Jól tettem.

Milyen volt a Generállal? [csapdalany]
- A Generál zenekar egy csodacsapat volt, két dobossal: Solti János, Póta András, Novai Gábor, Várkonyi Mátyás, Tátrai Tibor és én. Rengeteg külföldi turné, NDK, Nyugat-Berlin, Lengyelország, Szovjetunió. Csodás kalandok, történetek, nagyon jó volt ez a csapat. Kár, hogy már nem vagyunk együtt. De a pozitívum az, hogy ebből a zenekarból azóta is mindenki zenével foglalkozik, jól él, és bizonyított. Ennek nagyon örülök.

Milyen gyakran lép fel mostanában? Hogyan tartja kondiban magát? [Templar Knight]
- Van egy kiskutyám, rengeteget rohangálok vele, talán kellene többet is. A sörről le kellene szoknom, a színpad a kondíciómat karbantartja egyébként. Rengeteg fellépés van, talán karácsonyig nem lesz annyi, mint a szokásos, ennek egy kicsit örülök.

Történt már valami cikis dolog veled a színpadon, fellépés közben? [greece^^]
- Hát az volt, hogy nagyon kellett pisilnem, és mivel egy jó zenekarom van, így aztán a szólót meghosszabbítottuk triplájára, míg én távoztam. Nem sűrűn, de előfordul, hogy elfelejtem a szöveget, és ilyenkor mindenki tudja a közönségből, figyeltem az első sort, vártam a szöveget, és jött is a szöveg, csak rosszul. Rengeteg történet van...