92. Szabó Marianna - Santo Domingo, Dominikai Köztársaság

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Rio de Janeirótól Tallinnig minden iWiW-felhasználónak ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, bízva abban, hogy válaszaik nyomán kiderül: hogyan változnak az életkörülmények városról városra. Ma a Dominikai Köztársaság fővárosából, Santo Domingóból válaszol Szabó Marianna.

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Férjemet (aki olasz) küldték ki egy project kapcsán lassan öt éve. Én eleinte önkéntesként dolgoztam a botanikus kertben, aztán az önkormányzatnál kaptam állást. A fásítási programot csinálom már három éve.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz?
Santo Domingo Amerika legrégibb városa, de ez a picike óvároson kívül sehol sem látszik. Több mint hárommillió lakosa van, de ezeknek a 90%-a a hatvanas évek után költözött fel vidékről. A város nagy része modern és jellegtelen, bár van egy gyönyörű, sziklás tengerpartja és pár szép parkja. Pár éve frenetikus építkezések folynak, a régi kedves kertvárosi házakat egymás után rombolják le, hogy 10-16 emeletes tornyokat építsenek. Ez azért szomorú, mert amíg a kertes házak a trópusi klímához lettek tervezve, a tornyok északi modelleket majmolnak, légkondicionáló nélkül a legtöbb lakásban nem lehet létezni, márpedig elektromos energiából itt nincs bőség. A periferikus részeken sok a "spontán módon" beépült bádogváros, ahol az emberek elképesztő higiénikus viszonyok között élnek. A közbiztonság lassan romlik. A vasboltban lehet fegyvert venni, sokan hordanak pisztolyt magukkal. Én kétszer láttam egyenesben lövöldözést, mindkét alkalommal egy piti tolvaj után lőttek. Mindennek ellenére nem nyomasztó az állapot, mert a dominikaiak alapvetően jóindulatú, lusta emberek. Egy olasz ismerősünk terepjáróját lopták el két hete, a benne ülő terhes feleséggel együtt. A rablók rögtön megnyugtatták az asszonyt, hogy semmi baja nem lesz, csak a kocsira van szükségük. Kitették távol a lakásától, visszaadták a hitelkártyáit, kulcsait és annyi készpénzt, hogy taxit tudjon hívni, és sok szerencsét kívántak a szüléshez.

Miben jobb a hely, ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál?
Fejlődő országokra jellemzően rengeteg a fiatal, és ez meglátszik a cégeken, az egyetemeken. Én a 37 évemmel az önkormányzatnál az öregek közé számítok. Az emberek nagyon közvetlenek és kedvesek. Ha sportszerűtlen akarnék lenni, említhetném az állandó nyarat és a gyönyörű tengerpartokat is.

Miben rosszabb?
Állandóan nyár van, a meleg és a magas páratartalom túlságosan lelassítja az embereket. Mindig van szúnyog. Szervezett tömegközlekedés a lerobbant, bolhás "guagua" -kon kívül nincs, mindenki autóval jár. Meg ma is igaz a volt diktátoruk mondása: "a gyalogos nem ember".

Mi hiányzik Magyarországról?
A lődörgésre csábító utcák, parkok, a család, a tavasz, az ősz és a tél, az otthoni táj. A rétes és a túrós béles, az otthoni gyümölcsök.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az emberek nyugodtsága (ami itt gyakran bosszant), kedvessége. A képeslap-tengerpart. Az az érzés, hogy állandóan vakáción vagyunk.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Latin-amerikai. Kevés nagyon gazdag, közepes középosztály, sok szegény. A munkatársaim között látom, hogy probléma nekik lakást venni (itt is magasak a részletek, mint otthon), az autót, autókat fenntartani, a gyerekeknek jó magániskolát fizetni (az állami iskolákba csak az adja a gyereket, akinek nincs más választása). Az árak kúsznak felfelé. Mivel ez egy kicsi, komoly iparral nem rendelkező sziget, ezért nagy az import, azt pedig meg kell fizetni. Sokan igyekeznek kivándorolni főleg az Egyesült Államokba, Spanyolországba. Szerintem a családok 99 százalékában vannak külföldön élő rokonok.

Mennyibe kerül egy kávé?
Igazán nem tudom, mivel itt, ahogy bemegyek az irodába, hozzák a kávét vagy a teát, a gyűléseken is mindig ott a kávé, bárokból, kávézókból pedig botrányosan kevés van. Úgy rémlik, 250-500 forint körül van, helytől függően.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
Mint sok más dél-amerikai nagyvárosban, itt sincs igazi belváros. Különböző színvonalú negyedek vannak; ha megmondod valakinek, hogy hol laksz, körülbelül azt is megmondod, mennyit keresel. Mivel az áramszolgáltatás megbízhatatlan, a lakások ára attól is függ, hogy van-e hozza saját generátor, akku, víztartály. Bútorozott kétszobás lakás generátorral, jó helyen 900-1500 dollár (159 000-264 000 forint) körül van. A két szobához tartozik nappali, két fürdőszoba, mosókonyha, a bejárónő szobája (cellája) és fürdőszobája (de abba nem szoktak bekötni a melegvizet), és egy-két parkoló is. Ehhez képest szegénynegyedben 70-100 dollár (12 400-17 700 forint) egy kétszobás (csak kettő szoba, WC sokszor az udvarban) "lakás".

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Igen, sokkal.

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Otthon nem tudom, sosem próbáltam. Olaszországban biztosan nem. Ott igen nehéz labdába rúgni, ha nem ismersz valakit. Itt viszont már az a tény, hogy fehér a bőröd és európai egyetemen tanultál, előnyt jelent a többiekkel szemben. Persze az is segített, hogy itt nincs kertészmérnökképzés.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Lassan tíz éve jöttem el otthonról, és úgy tűnik, sokat rosszabbodott a hangulat, bár sohasem voltunk túl optimisták. Itt mindenki tálal okot a nevetésre. Az a hatvanéves, artritisszel küszködő bácsi, aki furikáz engem a városban naphosszat, kb. 30 000 forint fizetést kap havonta (ez kb. elég egy nagybevásárlásra), abból tartja el a családját, problémai vannak két lányával, de sohasem panaszkodik. Legfeljebb a korrupt politikusokat szidja egy kicsit. Valahogy csak megold mindent helyzetet, és közben hallgatja a zenét, táncol, összeül leül a többiekkel dominózni és a világ dolgait megtárgyalni. Mostanában adtak pár magyar filmet a kábeltévén. Mellbevágó a szomorúság és a pesszimizmus, ami sugárzik belőlük. Szerintem egy dominikai képtelen lenne végignézni őket.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Politika, jövőre lesznek a választások. Az egészen elképesztő és pofátlan korrupció. A baseballmeccsek. A metróépítés, hogy készen lesz-e valaha és fog-e működni. Hurrikánszezon van, de eddig nyugis volt, úgyhogy arról kevesebb szó folyik, mint általában.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Denguejárvány fenyeget, követelik, hogy büntessék a korrupciót.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Érdekes módon folyópartra jobban szeretnek járni az emberek, mint a tengerpartra. Minél szegényebbek, annál inkább. Hétvégén általában összejönnek a családok, amelyek itt igazán népesek, még a középosztálybelieknek is van három-négy gyerekük, megy a hússütés, uszoda stb. A gazdagok golfklubokba járnak, vagy elmennek Miamiba bevásárolni.

Visszajössz?
Európába biztosan. Hogy ott hova, ki tudja.

<