140. Horovitz Tamás - Ipswich

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Horovitz Tamás jelentkezik Ipswichből.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Nem vagyok egyszerű eset, amit elképzelek azt véghez is viszem és nem ismerek lehetetlent. Gyeplabdázom, és vannak ebben a sportban céljaim. Ez a sport, főleg nálunk, sajnos még az amatőr kategóriába tartozik, külföldön már vannak fizetett játékosok, de inkább azt mondanám, hogy félprofi. Ahol én játszom most, amatőr csapat, viszont profi színvonalon művelik a gyeplabdát. Megvan minden felszereltség, edzőteremtől elkezdve, klubhelyiség, jó minőségű műfüves gyeplabda pálya (ezekből Magyarországon nulla, azaz nulla található). Sok más sporthoz hasonlóan, Magyarországon nincsenek meg a kellő lehetőségek, hogy gyeplabdában, olyan mértékben lehessen fejlődni, amivel komoly eredményeket lehet elérni a nemzetközi porondon is. Ezért fogalmazódott meg bennem körülbelül egy éve, hogy érettségi után külföldre megyek, hogy ott fejlődhessek tovább.

Édesanyám nem igazán vett komolyan, de egyre többször mondtam és tettem is az ügy érdekében, alkut kötöttem vele, hogyha felvesznek az egyetemre, akkor beszélhetünk ezekről a tervekről komolyabban is. Idén májusban leérettségiztem egy budapesti gimnáziumban, és felvettek az ELTE TTK földtudományi karára. Ezek után elküldtem az önéletrajzomat és sportolói pályafutásom anyagát több angliai csapatnak, akik közül többen is érdeklődtek felőlem, végül a legszimpatikusabbat választottam, ahol a legkészségesebbek voltak. Így esett a választásom Ipswichre (Londontól egy óra, Suffolk megye székhelye). Augusztusban megvolt a repülőjegy, már nem volt visszaút, így augusztus végén kiutaztam Ipswichbe, az ismeretlenbe.

A másik ok, ami indulásra bírt, mint sok fiatalnál, a nyelvtanulás. Szerencsére, nagyon segítőkészek voltak az emberek, így lett hol laknom, viszont munkát nekem kellett keresni. Mivel otthon pincérkedtem már több mint egy éve, így itt is erre felé kacsintgattam. Bementem egy hotelbe, megkérdezni van-e üresedés, erre egy magyar recepcióssal találom szembe magam! (Mindenhol találkozhatunk honfitársainkkal.) Mondta, hogy sajnos nincs, de próbáljak meg egy másik szállót. Elmentem és egyből fel is vettek, így a munka probléma is megoldódott.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Már öt évvel ezelőtt jártam Angliában, egy iskolai kiránduláson, akkor bele is szerettem. Elképzelhetetlenül kedvesek és segítőkészek itt az emberek. Mindenki mosolyog, jókedvű, sosem láttam idáig egy szomorkodó vagy síró embert. Nagyon jó a közbiztonság, és nem kell félni még este sem, mikor megy haza munkából az ember, hogy esetleg megtámadják. A mai napig érnek meglepetések az élet minden terén, persze pozitív értelemben. Az életszínvonal a többszöröse az otthoninak. Az egyik legjobb dolog, hogy dohányozni csak a kijelölt helyeken lehet, és tilos a szórakozóhelyeken, pubokban. Lenyűgöz még ebben a kisvárosban, a parkok mennyisége és szépsége, Népliget nagyságúak, és van belőlük három-négy. Az árak az itthoniakhoz képest hasonlóak, kb. 20 százalékkal magasabbak, a fizetés meg hát a három-négyszeres. Ezért kényelmesen el lehet vásárolgatni.

Miben rosszabb? Talán abban, hogy depressziós leszek a sok esőtől és felhős időtől, bár a nehézkes adminisztrációs rendszer itt is jelen van, és nagyon lassan lehet intézni az ügyeket (kórház, hivatalok stb.).

Mi hiányzik Magyarországról?
A barátnőm, családom és persze a barátaim. Na meg a magyar konyha, mint minden kint élőnek. Itt nem mondhatnám, hogy remekelnének az angolok a gasztronómiában. Hiányzik még a változatos időjárás, a körút és a villamosok, a nagy széles utcák, lassan már hiányzik az izgalom az életemből, meg a stressz (néhány ember megnyilvánulása, politika stb.).

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az életszínvonal, meg az emberek, a nyugodtság, mindenki boldog, hétvégén mindenki a barátaival van, nem görcsölnek a munkával, meg ez a nyugodt lazaság.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Az életszínvonalbeli különbség elképzelhetetlen. Az én példám: mivel külföldi vagyok, minimál órabért kapok, ami jelenleg 5,75 font (2041 forint), dolgozom heti 40 órát, ami havi 160 órát jelent. Kifizetem a lakbért, élelmiszereket, ami marad, abból kényelmesen el tudok járni szórakozni, úgy, hogy közben kocsit is fenntartok, és még félre is tudok tenni (persze elvásárolom ruhákra). Akkor miről beszélünk? Otthon a minimálbér egy lakás bérlésére sem elegendő, nem hogy megéljen az ember belőle!

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A közlekedés itt nagyon drága, mind a benzin, ami majdnem 1 font (355 forint), mind a busz, vonat. Egy buszjegy 1 font (355 forint). A bérlet meg 40 font havonta (14 200 forint). A parkolás kb. 1 font (355 forint), egy mozijegy 4-6 font (1420-2130 forint), bár lassan otthon is ennyi lesz. A sportközpontban szoktunk sörözni, ahol éttermi árak vannak, kb. 2-3 font (710-1065 forint) egy fél liter sör, viszont itt, egy átlagos anyagi helyzetű embernek nem okoz pénzügyi nehézségeket hetente háromszor-négyszer lemenni a klubba egy sörre, még ilyen árakkal sem.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Mivel ez egy kisváros, kicsit nagyobb, mint Debrecen, ebből kifolyólag Londonhoz képest olcsó. 350 fonttól (124 000 forint) már van egyszobás lakás, a határ a csillagos ég.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra, és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Úgy igazából nem spórolok semmire, ha nullára jövök ki összességében, vagy egy kicsit félreteszek, akkor már nekem jó, bár belefér egy-két dolog vásárlása azért. Itt, a legfontosabb a sportban a fejlődés és a nyelvtanulás, ezek megfizethetetlen dolgok.

Azzal foglakozol, amivel mindig is szerettél volna?
Igen, mert az álmomat próbálom megvalósítani, ami nem könnyű otthon.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Teljesen vidám, könnyed, stressztől mentes. Mindenki boldog, vagy annak látszik, és nem mutatja ki, bár ahogy megismertem az embereket inkább a valóság is ez, nem csak a látszat.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Tartani nem tartok semmitől, mivel nincs túl sok vesztenivalóm. Remény? Az, hogy megvalósítom az álmom és kijutok egy világbajnokságra és egy olimpiára, és nem volt hiába ez az év. Remélem, meg lesz a kellő eredménye a későbbiekben, a mostani erőfeszítéseimnek.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Irak, Afganisztán és a háború. Nagy probléma jelenleg az afgán menekültek tömeges bevándorlása. Nem rég volt a rugby és a krikett világbajnokság, tehát minden este és nap megvolt a kellő beszélgetés a sportról is.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Nem túl gyakran jut kezembe sajnos hírlap, időhiányból kifolyólag.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Barátokkal sörözés, rugby, gyeplabda, krikett és egyéb sportok, filmezés, nyáron meg óriási BBQ-partikról tartottak beharangozókat, szóval várom már. És a legfontosabb természetesen a foci, a foci, a foci.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Itt tényleg minden sarkon található egy pub, viszont csak két-három club van, ahol rendesen lehet táncolni és szórakozni. Azért mindenki megtalálja a magának valót.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Ez még kicsit korai, de bármi megtörténhet. Egyszóval igen, egy ilyen vagy hasonló színvonalú és mentalitású országban. Otthon is szívesen élnék, de így nem kívánok, amilyen helyzet van ma Magyarországon, minden téren.

<