A betegségek titka - 1.

A szervezeten belül vannak olyan sejtek, amelyeknek az a feladata, hogy elpusztítsák a külső fertőzés - vírus, baktérium stb. - által megtámadott, vagy az elöregedő sejteket. Ezeket a sejteket "natural killer" ("természetes gyilkos"), rövidítve NK sejteknek hívjuk. Ezek minden egyes sejttől megkérdezik a jelszót, a személyi számot, ami egy a sejt felszínén megjelenő és mindig újratermelődő fehérje, mely csak arra az egyetlen emberre, élőlényre jellemző és senki másra. Ha ez eleve hiányzik, vagy a sejt már képtelen újratermelni, akkor ezt a sejtet elpusztítják. Ha a szervezetbe idegen sejtek, például baktériumok jutnak, akkor amennyiben a szervezet tudja, mivel a korábbi fertőzés során már "megtanulta", a védekezés módját, a betolakodót gyorsan felismeri és elpusztítja. Így működik az immunrendszer, ami életünk minden percében megvéd minket a környezetünkben jelen levő fertőző baktériumokkal, vírusokkal szemben. Naponta sok millió sejt pusztul el bennünk azért, mert belsejébe vírus jutott. Ezek a sejtek egy genetikailag kódolt mechanizmus segítségével képesek elpusztítani saját magukat, ún. "öngyilkosságot" követnek el. * Ha a pusztulásra ítélt sejteket valami oknál fogva - akár túlságosan nagy számuk miatt, akár a takarításra képes sejtek (természetes gyilkos sejtek) csökkent vagy hiányos működése miatt - a szervezet nem tudja teljes mértékben, például phagocytosis segítségével, eltakarítani, akkor ezek a sejtek szétesnek és gyulladás keletkezik. ** A gyulladás nagyon sok megbetegedés első tünete: duzzanattal, fájdalommal jár. Nagyon fontos kérdés, hogy milyen összefüggés van a programozott sejthalál - angolul "programmed cell suicide" -, az egészség fenntartásában életfontosságú szerepet játszó immunrendszer és az idegrendszer állapota, valamint a sejtek pusztítását kiváltó úgynevezett "szabad gyökök" képződése között. ***

Minden ember egyedi, csak rá jellemző immunrendszerrel rendelkezik, amely agyunk, azaz a központi idegrendszer állandó befolyása alatt áll. A szervezetet érő kognitív és nem-kognitív ingerek a központi idegrendszeren, az agyvelőn, a szimpatikus idegrendszeren keresztül, az immunsejtek felszínén elhelyezkedő receptorokon, jelfogókon át befolyásolják az ún. citokinek termelését. Tehát az idegrendszer - érje nem-kognitív inger, például vírus, baktérium, vagy kognitív inger, például emocionális befolyás, a társadalom vagy a kisebb közösségek hatása -, befolyásolja az egész szervezetben a citokinek működését. **** Ma már tudjuk, hogy az úgynevezett szimpatikus idegrendszertől befolyásolt immunsejtek által termelt különböző citokinek fogják eldönteni, hogy az emberi szervezet hogyan védekezik a betolakodó vírussal, baktériummal szemben. De az idegrendszer befolyásolja azt is, hogy milyen típusú betegségek jelennek meg, és a a gyógyulásban is segít. Nagyon érdekes Galenus, híres görög orvos (Kr.u. 129-199) megfigyelése, aki azt állította, hogy a szangvinikus asszonyok kevésbé hajlamosak betegségekre, mint a melankolikus alaptermészetűek. A neuroimmunológiai kutatások Galenus észlelését megerősítették.

Betegségről beszélünk akkor is, ha az egyén elhaló saját sejtjeinek száma meghaladja a születő sejtekét, vagy fordítva, amikor a sejtek születésének a száma meghaladja az elhaló sejtek számát. Mindkét esetre tudunk példát. Az utóbbi eset talán legjellemzőbb példája az, hogy ha megnövekszik egy bizonyos sejtféleség száma az elhalókhoz viszonyítva, akkor daganat keletkezik; nem egyszer rosszindulatú daganat. A géntechnológia és a genetika robbanásszerű fejlődésének eredményeképpen az elmúlt tíz év során a rákelméletnek egy egészen új koncepciója fejlődött ki. Az idegrendszer állapota jelentősen befolyásolja például azt, hogy a sejtpusztulások száma lecsökken, és az egyes szervek sejtjei szaporodni kezdenek és daganatos, jó- vagy rosszindulatú megbetegedés lép fel. Ilyenkor autoimmun megbetegedések jelenhetnek meg, rheumatoid arthritis (krónikus reumás izületi gyulladás), a hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtjeinek pusztulására visszavezethető, inzulinfüggő cukorbetegség, vagy tartós fertőzések léphetnek fel.

Mi történik akkor, ha megnövekszik az elhaló sejtek száma valamelyik szervünkben? Ebben az esetben olyan betegségek lépnek fel, mint az isémias megbetegedések *****, az agyvérzés, a szívinfarktus. Néha a szívizom tömege kisebb lesz, mert a szívizom sejtek, a miociták száma lecsökken öngyilkosságra való hajlamosságuk megnövekedése miatt. Ilyen esetben dekompenzáció, szívelégtelenség keletkezhet, és ennek következtében olyan keringési zavarok, amelyek a halálhoz vezethetnek. A megnövekedett apoptózis miatt a sejtek száma csökkenni kezd, szöveti atrophia, vagy a központi idegrendszerben idegsejtek fokozott elhalása miatt például Alzheimer-kór vagy Parkinson-kór keletkezhet. Tehát az idegrendszernek lényegesen nagyobb szerepe van a bennünk lejátszódó történésekben, mint azt eddig gondoltuk. Tehát, mint ezek a példák is mutatják, minden egyes szervben, a májban, a vesében, a szívben, a bélben stb. tulajdonképpen állandó küzdelem zajlik a sejtek élni akarása és a sejtek elhalása között. Ezt a harcot nemcsak az ősöktől genetikailag megörökölt, a sejtekbe beépített tulajdonságok révén befolyásoljuk, hanem születésünk pillanatától kezdve újabb lehetőségek keletkeznek bennünk kognitív (pl. pszichés) és nem kognitív (pl. a mérgező anyagok keltette) külső ingerek hatására. ****