Biztos, hogy kicsi?

A plasztikai műtétek előtt sem Magyarországon, sem máshol nincs kötelező pszichológiai vizsgálat: csak a sebész felelőssége, hogy elvégzi-e a beavatkozást. De vajon tényleg el tudja-e dönteni, hogy valaki csak kóros önbizalomhiányban szenved, vagy tényleg reálisan látja a testét?

Bele mersz vágni?

"Nem értem, miért gondolják, hogy ha valaki bármilyen műtéti beavatkozást csináltat magán, az már mű, bolond... stb. Lehet, hogy akad olyan, aki divatból vagy kényszeres betegségből csinálja, de vannak, akik esztétikai okok miatt fekszenek a kés alá! Teljesen más dolog, ha valaki a lelki nyugalma miatt teszi ezt! Akinek nem tetszik (az eredmény), ne nézze, és ne foglalkozzon vele! Kritizálni meg fikázni könnyű, de először gondolkozni kell!" - írja Bajbi egy internetes fórumon, ahol arról beszélgetnek, hogy milyen lelkiállapot kell ahhoz, hogy valaki elmenjen a plasztikai sebészhez.

És valóban: vannak, akik objektív indokok nélkül fordulnak plasztikai sebészhez, és vannak, akik tényleg képesek felmérni, hogy a beavatkozás pozitívan változtatja meg az életüket. De ha valaki plasztikai sebészhez megy, mert nagyobb melleket vagy kisebb orrot szeretne, ki dönti el, hogy valóban szüksége van-e a műtétre, vagy csak önértékelési zavarai vannak, és esetleg nem látja a saját testét reálisan?

Szendi Gábor pszichológus szerint éppen emiatt lenne nagy szükség olyan vizsgálatokra a plasztikai sebészeti beavatkozások előtt, amelyek kiszűrnék, hogy a páciensnek vannak-e pszichés zavaraik. Ma sem Magyarországon, sem más országokban nincs kötelező pszichológiai vizsgálat a plasztikai műtétek előtt (bár sok kiadvány tanácsol ilyen konzultációt), így a sebész felelőssége, hogy elvégzi-e a beavatkozást.

"Egy pszichológiai vizsgálaton kiderülne például, hogy egy páciensnél vajon nem csupán kóros, csökkent önértékelésről van-e szó. Ez azért fontos, mert ha így van, akkor a problémája (az elégedetlensége saját magával) akkor sem oldódik meg, ha megműtteti magát - és csak feleslegesen vállalja az operáció miatti kockázatot. A három centivel nagyobb vagy kisebb pénisznek például funkcionálisan nincs jelentősége, mindkettő alkalmas a megtermékenyítésre, és rengeteg egyéb módszer van a partner kielégítésére" - magyarázta a pszichológus.

Jánky György plasztikai sebész ezt gyökeresen másképp gondolja. Szerinte egy sebész - évtizedes szakmai tapasztalattal a háta mögött - igenis képes eldönteni, hogy a páciens pszichésen alkalmas-e a műtétre. "A beteg beszédstílusából, metakommunikációjából és mozdulataiból egyből látható, hogy az illető milyen lelki állapotban van: vannak-e például feldolgozatlan traumái vagy testképzavara. Emiatt nem kell külön pszichológiai vizsgálat" - vélte.

A lelkiismeretes doki

Abban a két szakember egyetértett, hogy amikor a páciensnél erős a gyanú a kóros önbizalomhiányra, akkor egy lelkiismeretes orvos nem végzi el a plasztikai műtétet. Jánky György azt állította: ha észreveszi, hogy valaki betegesen torznak látja magát, őszintén megmondja neki, hogy nem vállalja a beavatkozást. "Azt szoktam ilyenkor mondani, hogy ezt a műtétet én nem tudom megoldani, forduljon esetleg másik orvoshoz. Ha valaki a Vidámparkban a görbe tükröt látja valóságnak, semmiképp nem vállalom el. Ez azonban nagyon ritkán fordul elő, két-háromszáz esetből talán egyszer" - mondta a sebész.

A pszichés állapotra azonban nem minden klinikán figyelnek oda. Az egyik plasztikai sebészeti beavatkozást végző magyar klinika honlapján például ez a szöveg olvasható a műtét előkészületeiről: "Tájékozódunk a páciens kórelőzményéről: milyen más orvosi beavatkozásai, betegségei voltak, tud-e allergiáról, gyógyszerérzékenységről, esetleg vérzékenységről. Tisztázzuk a páciens elvárásait, majd a javasolt eljárás részletes ismertetése után egyeztetjük a lehetséges megoldásokat. A cél a (...) sikeres műtét elvégzése. A megfelelő felvilágosításnak minden esetben tartalmaznia kell a lehetséges (...) szövődmények, kockázati tényezők felsorolását, illetve ezek kezelési lehetőségeit, következményeit."

Pszichológiai tájékozódásról tehát szó sincs. Az például, hogy egy 20 éves lány tényleg megcsináltatja-e a melleit vagy nem, csak rajta és a környezetének a visszajelzésein múlik. Kata20 így írt az [origo] fórumán: "...bárcsak már én is ott (a műtétnél) tartanék, de bízom benne, hamarosan már én is elégedett leszek."

Visszaélések

Magyarországon az államilag támogatott plasztikai műtétekhez elengedhetetlen a pszichológustól hozott igazolás. "Az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) az egészségügyi szolgáltatások egy díjának egy részét vagy egészét átvállalhatja, de ehhez produkálni kell valami tünetet. Nagy mellnél ilyen lehet például a súly miatt kialakuló hátfájás, ami gerincelváltozásra utalhat" - olvasható a Magyar Narancs (MaNcs) Esztétikus átvágások című cikkében, 2006. július 20.). - "Sok nő gondolja úgy: ha pszichiáteri igazolást hoz arról, hogy lelki zavarokat okoz jelenlegi állapota, akkor az elég az ingyenességhez."

Az ilyen esetekben azonban az utóbbi években rengeteg visszaélés történt, ezért a gyanús kérvényeket ma már sokkal szigorúbban bírálják el, mint korábban. "Engem már keresett fel nő azzal, hogy a szülés után megereszkedett mellét tb-támogatással felvarrnák, ha hoz arról igazolást, hogy pszichés zavarokat okoz nála a probléma" - mondta Szendi Gábor. Mint a MaNcs cikkéből is kiderül: a plasztikai profillal rendelkező kórházakban van arra precedens, hogy egy "hamis" pszichológiai igazolással olcsó plasztikához jut az ember.

Kinek csinálod?

A vezető amerikai egészségügyi portál, a WebMD szerint az egyik legfontosabb kérdés, amelyet valakinek fel kell tennie magának, mielőtt plasztikai műtétre adja a fejét: "Magam miatt csinálom ezt, vagy pedig valaki más miatt körülöttem?" A tájékoztató szerint nagyon fontos, hogy a "beteg" megértse: egy ilyen beavatkozást sosem szabad azért elvégeztetni, hogy valaki más jobban érezze magát tőle - legyen az a férj, a barát, egy barátnő, egy főnök vagy egy munkatárs akár.

"Csak magadnak csinálod, és senki másnak" - hangsúlyozza a cikk -, egy változás ugyanis az arcon, a szemek körül vagy a testen bárhol az életed minden területére kihatással lehet, hiszen valamilyen tekintetben pozitív vagy negatív fejlődést értél el, és ez a pozitív, személyes élmény erősen növelheti vagy csökkentheti az önbizalmadat."

Egy megváltozott archoz, testhez hozzá kell szokni: lehetséges, hogy hiába lett jó az eredmény, a páciensnek mégis nehéz elfogadnia magát "újonnan".

Egy amerikai plasztikai sebész, Michael Powell a honlapján arra figyelmeztet, hogy bár később valaki elégedett lehet a műtét eredményével, fontos, hogy tisztában legyen vele: "a műtét után egy darabig lehangoltnak érezheti magát, mert duzzadt, véraláfutásos, heges a teste vagy arca, és alig van ereje az altatás és az operáció miatt. Ha valaki eleve depressziós, ez ilyenkor rosszabbra fordul, ami hátráltatja a gyógyulást." Hozzáteszi: "Ha éppen súlyos lelki trauma ért (például elvesztetted az egyik családtagod, szakítottál valakivel vagy depressziós vagy), ne csináltass plasztikai műtétet - mert egy esetleges beavatkozás csak ronthat a helyzeten."

Ugyanakkor, mint a Jánky György mondja - az emberek "éppen azért csináltatják meg a műtétet, mert nem érzik jól magukat a bőrükben". Neki az a tapasztalata, hogy a "betegek" közérzete a beavatkozás után "sokkal jobb lesz, megnő az önbizalmuk, és ez az egész életükre hatással van".

"Tökéletesen egyetértek mindenkivel, aki azt mondja, hogy a jól sikerült plasztikai műtétek megváltoztatják az ember életét! A saját bőrömön tapasztaltam, hogy az önbizalmat nem lehet magunkba szuggerálni! Négy napja volt az orrcsúcs-korrekcióm. Bár a végleges forma kialakulásáig várnom kell, de amit most látok, már azzal nagyon meg vagyok elégedve! Egész más lett az arcom, sokkal vidámabb, öröm azóta a tükörbe néznem!"- írta Nyisi az[origo] fórumán.

"Négy hónapja operáltattam meg magam: 75A helyett most 80B a méretem. Nem is mondom, mennyivel jobban érzem így magam! Mindenki azt mondja, hogy nagyon csinos lettem! A történet még 17 évesen kezdődött, mikor rádöbbentem, hogy Isten eléggé szűkmarkú volt velem e téren. Olyannyira elégedetlen voltam magammal, hogy valósággal depressziós lettem. Utáltam, jelentéktelennek éreztem magam, kisebbségi komplexusaim voltak...(...) A kismellű nőt az zavarja a leginkább, hogy enyhén hiányos nála, ami a nőiességet szimbolizálja, így nem tartja igazi nőnek magát!" - írta giannina.

Brecht viszont úgy gondolja: "Az önbizalom attól változik meg, ha elfogadod magad. Ha a melleiddel nem vagy megelégedve, akkor hangsúlyozd, azt, ami viszont szép: a hajad, a szemed, a szád - akármit, ami mutatós. És nem kell az olyan palikkal törődni, akik emiatt diszkriminálnak. Ők csak a kirakatba akarnak barátnőt - vagy maguk is tele vannak kisebbségi komplexussal és így akarjak bizonyítani. Tessék büszkének lenni az erényeidre (külső és belső egyaránt!), és akkor más is észre fog venni!"

Ugyanitt gftamas így írt: "A feleségemnek világ életében kisebbségi érzése volt a 75A méretű mellei miatt, ezért rászánta magát a műtétre. Azóta pontosan passzol rá a B kosár. A mellei alakja egyszerűen tökéletes: nem lóg, feszes stb. Imád kivágott blúzokat hordani, és nagyon megnőtt az önbizalma is... Talán túlságosan is, ez komoly házaséletbeli konfliktusokat okozott nálunk, de ez más lapra tartozik..." Ebből is látszik, hogy az önbizalom növekedése egy sor konfliktust rejthet még magában.

Kétes esetek

Az alábbi két történetet egy fórumra írta két fiatal, akik gyakori problémákkal küzdenek:

"Olyan férfi vagyok, akit nagyon érdekel a külseje. Teszek is érte rendesen. Minden jól megy addig, amíg el nem jutunk egy lánnyal ODA. És akkor kész az egész, nem megy. Lehet, hogy bebeszélem magamnak, lehet, hogy semmi probléma nincs a mérettel, de a félelem a kudarctól szinte megbénít. Vagy lehet, hogy ez nem az a fórum, ahova nekem írnom kellene.
Egyáltalán létezik pénisznövelő műtét?"

"26 éves vagyok, két kicsi gyerekem van. Mindkettőnél kevés volt a tejem, de küzdöttem, nem bírtam belenyugodni abba, hogy nincs elég anyatej, ezért állandóan fejtem és szoptattam. Teljesen tönkrementek a melleim, végül már szinte egydimenziósak voltak, semmi tartalom nem volt bennük. Borzasztóan szégyelltem, hogy 25 évesen olyan mellekkel élek. Rettegtem a nyártól, hogy miben fogok járni, a férjem előtt szégyenkeztem, már attól lefagytam, ha hozzám ért."

Nem kérdés: erre a két - plasztikai műtétet fontolgató - "betegre" ráférne a pszichológiai tanácsadás - erre azonban csak úgy van lehetőség, ha a páciensek maguk döntenek úgy: felkeresnek egy pszichológust vagy pszichiátert. Egyébként pedig marad a kérdezősködés az internetes fórumokon.

A plasztikai műtétek átlagos árai*

Fül-korrekció 110-140
Orrkorrekció 340-380
Szemhéjplasztika 160-240
Ajakvastagítás 20-80
Endoszkópos arc- és homlokráncplasztika 80-600
Mellfelvarrás 340-400
Mellnagyobbítás (protézisbeültetés) 340-400
Protézisanyagárak (típustól függően/pár) 280-470
Zsírszívás (hasterületnyi) 140-180
Has-, fenékplasztika 320-450
Hajbeültetés 340-480
Lézeres ránctalanítás (teljes arc) 360-390

*2005-ös árak, ezer forintban; forrás: házipatika.com