Gilles Villeneuve egyedül a halállal nem bírt

1982. május 8-án nyolc perccel a Belga Nagydíj időmérő edzésének vége előtt a mindig a maximumra törekvő Gilles Villeneuve egy utolsó nagy rohamra indult, hogy megszerezze a pole pozíciót. Ha nem tette volna, most nem írnánk róla, ugyanis a klasszis számára a 25 évvel ezelőtti száguldás végzetesnek bizonyult.

Gilles Villeneuve a Forma-1 lassan 60 éve íródó történetének egyik legnagyobb alakja volt, még akkor is, ha a neve nem szerepel a világbajnokok listáján, elszántságával és küzdeni tudásával viszont rengeteg hívet szerzett magának.

A kanadai pilóta nem ismert lehetetlent. Megrongálódott, olykor csak három keréken futó versenyautóval sem volt hajlandó feladni a küzdelmet, még ekkor is tövig nyomta a gázt. Nem a pontokra utazott, hanem mindig a győzelemre törekedett.

Ha lehetősége nyílt az előzésre, nem teketeóriázott, belevágott a manőverbe. Inkább a kavicságyban végezte, de úgy nem akart befejezni egyetlen futamot sem, hogy meg ne próbálta volna megszerezni a győzelmet. De ugyanez igaz volt az időmérő edzésekre is.

Villeneuve az 1977-es szezonban huszonhét évesen mutatkozott be a Forma-1-ben, a McLaren istálló színeiben. A sors iróniája, hogy a kanadai első csapattársa az a Jochen Mass volt, aki öt évvel később a vesztét okozta.

A McLarentől Enzo Ferrari külön kérésére már egy szezon után átszerződött az olaszokhoz, ahol rövid, ám legalább annyira tartalmas karriert futott be.

Igaz, hogy pályafutása alatt mindössze hat futamgyőzelmet könyvelhetett el, de utánozhatatlan vezetési stílusával - amely leginkább a ralisokéra emlékeztetett- és elszántságával hamar a szurkolók szívébe lopta magát.

Legnagyobb sikerét akkor könyvelhette el, amikor az 1979-es szezon végén csapattársa, Jody Scheckter mögött világbajnoki ezüstérmet szerzett a Ferrarival. Hátránya mindössze egy pont volt a dél-amerikaival szemben, de a teljes történethez az is hozzátartozik, hogy abban az évben Scheckter volt a Ferrari kedvezményezett versenyzője, ám szezon közben többször is bebizonyosodott, hogy Villeneuve könnyedén meg tudná verni márkatársát is.

De a rajongók főként azért imádták, mert a pályán könyörületlen volt, és ellenfeleit is nagy csatára késztette. A legemlékezetesebb párharcát Rene Arnoux-val vívta 1979-ben. A hajmeresztő manőverekkel tarkított csata örökké felejthetetlen marad.

Gilles Villeneuve korszakának legnagyobb klasszisai közé emelkedett, és nem az volt a kérdés, hogy világbajnok lesz-e, hanem az, hogy hányszor. Az 1982-es évnek nagy esélyesként vágott neki, ám a sors más forgatókönyvet írt...