Vakáció a pokolban

A Guantanamo című film egykori foglyok közreműködésével, hitelesen mutatja meg a világnak, hogy mi folyik az amerikai fogolytáborban. Nem szívderítő, de kötelező.

Egy dolgot biztosan nem ígérhetünk: hogy a Guantanamó-ról bárki jókedvre derülve távozik majd a moziból. Ez a film ugyanis arról szól, hogy a világban valami nagyon nincs rendben, és mint ilyen, nyugtalanító és nyomasztó. Mint a címből egyértelműen kiderül, a film a gunatánamói fogolytáborról szól, a "Tipton Three" néven elhíresült három (illetve eredetileg négy) pakisztáni származású angol fiú történetén keresztül, akik hihetetlen módon Birmingham Tipton nevű külvárosából a táborba kerültek, ahol több mint két évet töltöttek, mielőtt 2004 elején végül vádemelés nélkül szabadon bocsátották őket, és visszatérhettek családjaikhoz Angliába.

A négy fiú 2001 őszén egyikőjük esküvőjére indult Pakisztánba. Amikor odaértek, hallották, hogy Afganisztánban nagyon nehéz az emberek helyzete Amerika küszöbön álló támadása miatt, és úgy döntöttek, egy időre átmennek, és megpróbálnak segítő munkát végezni. Amikor odaértek, kiderült, hogy nem sokat tudnak tenni, ezért visszaindultak Pakisztánba, de ekkor megkezdődtek az amerikai bombatámadások. Egyiküknek út közben nyoma veszett, azóta se hallott róla senki, a három másik fiút pedig az Északi Szövetség foglyul ejtette, majd átadta az amerikaiaknak. Így kerültek a kubai Guantanamóba, nagyjából 650 másik "terroristagyanús" fogoly közé. A film Guantánamóba vezető utazást bemutató része sem egy sétagalopp, de a legdurvább részek a táborban játszódó jelenetek.

Az érdekesen szerkesztett, félig dokumentum-, félig játékfilmben az igazi szereplők hagyományos, dokumentumfilmes stílusban készített interjúkban mesélik el kronologikus sorrendben a történéseket, melyeket közbevágott, kézikamerával felvett, szándékosan valóságosnak ható jelenetekben színészek játszanak el. A rendező, Michael Winterbottom maga mellé vette társrendezőnek a film elkészítéséhez Mat Whitecrosst, akivel nem először dolgozik együtt: Ezen a világon és 9 dal című filmjeiben már segédkezett neki a fiatal angol filmes. Winterbottom lassan megkaphatná a "korunk legsokszínűbb rendezője" címet. Szinte minden évben készít egy filmet, mégpedig a legkülönfélébbeket a boszniai háborúba kalauzoló Welcome to Sarajevótól kezdve a manchesteri zenei szcénáról szóló Non-stop party arcok-on keresztül a Tristram Shandy úr élete és gondolatai című regény tavalyi adaptációjáig, és most a Guantanamóig, amellyel elnyerte a Berlinale legjobb rendezésért járó díját is.