Brooklyn, te csodás!

New Yorkban játszódó filmekben gyakran látunk sötétbarna kőből épült, századfordulós házakat.

Amikor ilyenek tűnnek fel a vásznon, jó eséllyel Brooklynban járunk, New York legnépesebb kerületében, amely híres etnikailag vegyes lakosságáról, a Manhattanbe vezető Brooklyn Bridge-ről és az egykor csillogó-villogó, ma már inkább lepusztult Coney Island-i vidámparkról. No meg persze az innen származó filmesekről is, akik közül sokan visszatértek ide forgatni. Közéjük tartozik például Woody Allen, Harvey Keitel, Spike Lee és Noah Baumbach is; utóbbi filmje, A tintahal és a bálna, ezen a héten jött ki nálunk DVD-n.

A tintahal és a bálna / The Squid and the Whale (2005)
Rendező: Noah Baumbach
Főszereplők: Jesse Eisenberg, Jeff Daniels, Laura Linney, Owen Kline

Baumbach brooklyni értelmiségi családba született, az apja író, az anyja filmkritikus. Korábbi filmjei is tartalmaztak önéletrajzi elemeket (a Seggünkön az élet egy baráti társaságról szólt, akik a főiskolát már befejezték, de próbálják elkerülni, hogy fel kelljen nőniük, a Mr. Jealousy pedig egy a barátnője volt pasijára betegesen féltékeny fiatal tanárról), de A tintahal és a bálna kifejezetten saját gyerekkoráról szól a 80-as évek Brooklynjában. Bár egy család szétesését követjük nyomon a szülők válását igencsak megsínylő két fiúgyerek nézőpontjából, mégis annyi szellemes és életszerű humor van a filmben, hogy végig lehet nevetni a szereplőkön és a szereplőkkel. Az apa író, aki kissé belekeseredett a sikertelenségbe, de azért a családját nagyon is szereti, viszont azt már nem bírja elviselni, amikor feleségén kitör az önmegvalósíthatnék, és kiderül róla, hogy neki is van érzéke az íráshoz. Eközben a két fiúgyerek, Walt és Frank teljesen összezavarodik szüleik viselkedésétől, pedig kis- és nagykamaszként amúgy sincs könnyű dolguk.

Az alacsony költségvetésű filmre Baumbach csak évek alatt tudta összekaparni a pénzt, amelyből nem telt volna a környezet korhűvé alakítására, de erre amúgy sem volt szükség, mivel a századfordulón épült brooklyni lakóházak nem sokat változtak az elmúlt húsz évben azon a környéken, ahol forgattak. Az egyik aranyos jelenetben az apa a szétköltözés után megnyugtatja a gyerekeit, hogy nagyon elegáns környéken vett magának házat, majd a metróállomások tábláinak felvillanásaiból látjuk, hogy a Prospect Park megállótól a Newkirk Avenue-ig utaznak négy megállót, hogy megérkezzenek egy utcába, ahol lerobbant vityillók sorakoznak egymás mellett. A korhűséghez és az igazi brooklyni hangulat megteremtéséhez hozzájárult az is, hogy a család filmbeli házául Baumbach egyik gyerekkori barátjának háza szolgált, és a fiúk iskolájában játszódó jeleneteket abban az iskolában vették fel, ahova Baumbach járt.

Forró napok Brooklynban

Szemet szemért / Do the Right Thing (1989)
Rendező: Spike Lee
Főszereplők: Danny Aiello, Ossie Davis, Spike Lee

Spike Lee többször is forgatott már szeretett lakóhelyén, Brooklynban, a rendezői áttörését meghozó és mellesleg eddigi legjobb filmje is itt játszódik, és a kerület egy jellegzetes vonását mutatja meg végtelenül szórakoztatóan: az etnikai sokszínűséget. A fekete Mookie (Lee) pizzafutár az olasz-amerikai Sal pizzériájában, amely egy koreai házaspár vegyeskereskedésének szomszédságában található Brooklyn Bedford-Stuyvesant nevű részében. A nyár legforróbb napján, amikor mindenki fáradt és ideges, a különböző etnikumú helyiek közti lappangó feszültségek a felszínre törnek, és eleinte csak mérges szópárbajokban, aztán fizikai erőszakban robbannak ki. A film attól felejthetetlen, hogy Lee egy egész halom különböző, vicces figurát vonultat fel (emlékezzünk pl. a "gettóblaszterrel" közlekedő Radio Raheemre), akik mindannyian teljesen elfogultak saját dilijeikkel kapcsolatban, és mégsem válnak antipatikussá a néző számára. A cselekmény nagy része egyetlen utcában zajlik, amelyet valódi brooklyni helyszínen vettek fel, viszont a díszlettervező több házfalat átfestett pirosra vagy narancssárgára, hogy a kánikula érzetét fokozza.

Kánikulai délután / Dog Day Afternoon (1975)
Rendező: Sidney Lumet
Főszereplők: Al Pacino, John Cazale, Charles Durning

Ezt a klasszikussá vált filmet nálunk sajnos legfeljebb rongyos videókazettán szerezhetik meg az igazán elszántak, eddig ugyanis még nem jelent meg DVD-n. Sidney Lumet egy filmvászonért kiáltóan bizarr valós eseményt filmesített meg: egy '72-es brooklyni túszejtős bankrablást, amely 14 órán át tartott, és az egyik bankrabló halálával és a másik 20 éves börtönbüntetésével ért véget (ebből végül hetet kellett letöltenie). A rablás indítéka is különleges volt: az egyik rabló élettársa nővé operálására akart pénzt szerezni vele. Mint a cím is mutatja, ez a film is egy forró nyári napon játszódik, viszont a forgatás valójában hideg időben zajlott, ezért a színészeknek állítólag jégkockát kellett szopogatniuk, hogy a leheletük ne látszódjon. Bár a filmet Brooklynban vették fel, de természetesen nem a valódi bankban, hanem egy másik helyszínen forgattak. A kétségbeesett szeretőt Al Pacino játssza, sokak szerint élete legjobb alakítását nyújtva (bár jelölték érte Oscarra, abban az évben Jack Nicholson nyert a Száll a kakukk fészkére-vel). Érdekesség, hogy a film egyik legemlékezetesebb, megható jelenete, amelyben Pacino telefonon beszél szeretőjével, Leonnal, részben improvizáció volt, amely magát a rendezőt is váratlanul érte.

Imádott és utált Brooklyn

Füst / Smoke (1995), Egy füst alatt / Blue in the Face (1995)
Rendező: Wayne Wang
Főszereplők: Harvey Keitel, William Hurt, Harold Perrineau

A Füst forgatókönyvét a Brooklynban élő amerikai írónak, Paul Austernek köszönhetjük (mellesleg társrendezőként is jegyzi a filmet), aki beleírta saját magát a filmbe: a több főszereplős sztori egyik figurája egy író, akit Paul Benjaminnak hívnak - Auster is ezen a néven adta ki első regényét. William Hurt alakítja az írót, aki, akárcsak a film többi szereplője, gyakran megfordul Auggie brooklyni dohányáruboltjában (no igen, ez akkoriban készült, amikor még előfordult, hogy amerikai filmben rágyújtottak). A dohányárust Harvey Keitel játssza, aki szintén tősgyökeres brooklyni arc. A markáns Brooklyn-érzést itt nem is annyira az utcaképek váltják ki, inkább a bolt vevőközönsége, akiket megismerünk a film során, és a végén már egészen otthon érezzük magunkat köztük, mintha csak a szomszédjainkat látnánk. Többek közt éppen a lokálpatriotizmusról szól ez a film, amelynek végletekig vitt megnyilvánulása Auggie furcsa szokása, hogy minden reggel ugyanabban az időben megáll sarki üzlete előtt és készít egy fényképet az utcáról. Mint mondja, nem is ment szabadságra 12 éve, hogy ne maradjon ki egyetlen nap sem - és világos, hogy ez a pasas nem is érezné jól magát, ha ki kéne tennie a lábát Brooklynból. A Füst élvezeti értékét növeli, ha közvetlenül utána megnézzük az Egy füst alatt-ot, amely úgy született, hogy a stáb annyira jól érezte magát és annyi improvizált szituációt kitalált az első film forgatása közben, hogy öt nap alatt összedobtak egy másik filmecskét is, amely még szabadabban csapongva folytatja a különféle brooklyni figurák felvonultatását.

Szombat esti láz / Saturday Night Fever (1977)
Rendező: John Badham
Főszereplők: John Travolta, Karen Lynn Gorney

Ellentétben a Füst-tel, a diszkófilmek etalonjának számító Szombat esti láz-ban Brooklynt nyomorult helyként ábrázolják, ahonnan egy jobb élet reményében menekülni kell. Travolta Tonyt, egy festékbolt eladóját játssza, aki hétvégénként a diszkó csillogása közepette próbál megfeledkezni róla, hogy az élete valójában vacak. Megismerjük Tony meg nem értő szüleit, semmirekellő barátait és az egész reménytelen közeget, amelyből származik (Brooklyn Bay Ridge és Bensonhurst nevű, főleg munkásosztálybeliek által lakott részei), majd színre lép Stephanie, aki kilóg ebből a környezetből: ő egy Manhattanben dolgozó ambiciózus lány, aki el akar kerülni Brooklynból. Tonynak eleinte csak az a célja, hogy diszkókirály legyen Stephanie párjaként, aztán a lány révén ráébred, hogy ennél fontosabb dolgok is vannak az életben. A film története egy korabeli újságcikken alapul, amely elvileg a hetvenes évek tényleges diszkó-szcénáját mutatta be, de a cikk írója húsz évvel később bevallotta, hogy fogalma sem volt a diszkó világáról, és az egész sztori az ő kitalációja volt a benne szereplő figurákkal együtt. Az mindenesetre biztos, hogy a film két momentuma felejthetetlen maradt: Travolta fehér öltönye és a Bee Gees Stayin' Alive című száma.

Coney Island vidámparkjában

Rekviem egy álomért / Requiem for a Dream (2000)
Rendező: Darren Aronofsky
Főszereplők: Jared Leto, Ellen Burstyn, Jennifer Connelly, Marlon Wayans

Az eddig készült egyik legnyomasztóbb drogos filmben Brooklyn sem éppen szívderítően jelenik meg: lepattant, lélektelen bérházak, elhagyatott tengerpart és szinte kómában levő helyi lakók alkotják a hátteret a főhősök tragédiájának kibontakozásához. Párhuzamosan látjuk, ahogy egy fiatal fiú, a legjobb barátja és a barátnője lejjebb és lejjebb ereszkednek a drogfüggőség poklába, és azt, ahogy a fiú anyja beleőrül televízió-, majd drogfüggőségébe. Habár a film egy kicsit szájbarágós és nagyon hatásvadász, a fokozatosan széteső anyukát alakító Ellen Burstyn hiteles játéka lenyűgöző. A cselekmény nagy része a Brooklyn déli részéből kinyúló félszigeten, Coney Islanden játszódik, amely vidámparkjairól és hotdog-evő versenyéről híres. Az alkotók gondoskodtak róla, hogy a filmben véletlenül se sugározzon vidámságot a New York-iak kedvelt hétvégi pihenőhelye; a környezet már akkor is mélységes depressziót sugároz, amikor a film elején Leto és Connelly egy bérház tetején játszadozik, és az óriáskerekekre lenézve papírrepülőket ereget.

Annie Hall (1977)
Rendező: Woody Allen
Főszereplők: Woody Allen, Diane Keaton

Bár a film több helyszínen játszódik, és nem csak New Yorkban, hanem részben Kaliforniában is, vétek lenne kihagyni ebből az összeállításból Allent, Brooklyn talán leghíresebb filmes szülöttjét. Köztudott, hogy a rendező imádja New Yorkot, és legtöbb filmjét ott forgatta, amíg a stúdiók el nem kezdtek számára már elviselhetetlen módon beleszólni a munkájába, és ezért utóbbi filmjeit már Londonban készítette. Az Annie Hall nem csak Woody Allen, hanem a párkapcsolatokról szóló filmek egyik legjobbja is, amelynek ma már kb. minden sora újra és újra idézett klasszikus. A filmben Allen figurája, a neurotikus zsidó komikus, Alvy idézi fel befejeződött kapcsolata állomásait a jó kedélyű, de nem kevésbé bolond Annie-vel, akivel minden lehetséges szempontból különböztek egymástól. Az egyik vicces jelenetben időutazást teszünk a brooklyni születésű Alvy gyerekkorába, és látjuk, hogy a híres Coney Island-i hullámvasút alá épített házban lakott a szüleivel. Azt is megtudjuk, hogy a kis Alvy teljes depresszióba esett, amikor valahol azt olvasta, hogy a világegyetem folyamatosan tágul, és felhagyott a leckeírással, hiszen annak semmi értelme, ha a világ egyszer csak úgyis szétrobban. Alvy anyja ezt így reagálja le: "Mit érdekel, mit csinál a világegyetem?! Te Brooklynban vagy! Brooklyn nem tágul!"