Elég volt a Deutschland, kevés volt a Polska

Gól nélküli döntetleneket, unalmas 1-0-kat várt a futballvilág a labdarúgó-világbajnokság pénteki nyitónapjától, ám a négy főszereplő csapat rácáfolt mindenkire: a házigazda német válogatott hatgólos meccsen győzte le Costa Ricát, míg Ecuador kettőt gurított a szinte hazai pályán játszó lengyeleknek. 

A vb-rajt előtti napon még visszafogott volt a hangulat, ám péntekre már tényleg élet költözött a Ruhr-vidékbe. Az éppen két vb-helyszín, Dortmund és Gelsenkirchen között elterülő Bochumban - a tudósító lakhelyén - percenként felzúgott a "Deutschland, Deutschland" felkiáltás, s immáron minden második ember a német nemzeti színekben jártkelt. A gyorsétterem kiszolgálóinak 40 centis fekete-piros-sárga punkfrizurájuk alatt kellett mosolyogniuk, míg az egyik fanatikus a lábát törhette, de a mankói sem zavarták abban, hogy a fülét is befesse az említett színekkel. A városban megjelentek a lengyel drukkerek is, autóikból derékig kihajolva kiabálták országuk nevét: "POLSKA"!

A bochumi metró lassacskán, úgy egy órával a müncheni Németország-Costa Rica meccs előtt indult meg Gelsenkirchen felé, a szerelvényen pár csendes helyin kívül senki nem ült még ekkor, pedig ez mát a nyitónap volt. Ám a némaság csak addig tartott, amíg le nem cövekelt a villamos, és senki sem tudta az okát, egy eredetileg nyugodtnak látszó német úriember - piciny, festett német zászlóval a pofazacskóján - ekkor előre sétált, hogy felkeltse a sofőrt, aki bizony nem aludt el, mi pedig megismerkedhettünk egy új fogalommal, a "villamosdugóval". A kérdésre (miért áll már 25 perce ez az átkozott szerelvény?) a gelsenkircheni főállomáson jött a válasz - ecuadori drukkerek ezrei próbáltak felszállni.

Az élénksárga viseletben pompázó, kreol bőrű dél-amerikaiak szó szerint megszállták az addig halkan csordogáló "szellemvasutat", dobokat püföltek, torkuk szakadtából éljeneztek, hirtelen az egész világ Ecuador-drukker lett, nem lehetett nem szeretni őket. Mindeközben 18 órakor elkezdődött a müncheni Németország-Costa Rica meccs: "1-0-ra vezetünk, Lahm a gólszerző" - kiabálta világgá a ki tudja honnan megkapott hírt az egyik nem ecuadori (tehát német) szurkoló. Másfél óra izgalmas zötyögés után végül csak kikötöttünk.

A Nationalelf is izgalmas másfélórán volt túl, mert bár simának tűnik a 4-2-es sikere, azért volt, hogy izgulhattak a vendéglátók - 1-1-nél és 3-2-nél is összerezzent a kispadon Jürgen kapitány szemöldöke.

A németek egyébként marketingileg eléggé lesre futottak azzal, hogy Kevin Kuranyi kimaradt a Klinsmann-keretből, amiről főképp a Kuranyi-kabalákat áruló boltosok, no meg a magyar felmenőkkel is rendelkező csatár nevét a hátukon viselő szurkolók tudnának mesélni. A "virtuális támadónál" tán még népszerűbb Szabics Imre kölni klubtársa, Lukas Podolski, akit szívesebben reklámoztak a helyiek a megasztárnak tartott Michael Ballacknál - persze az is közrejátszhat, hogy kölni környéken jártunk, és nem Münchenben, ahol talán nagyobb futball-félisten a friss Chelsea-szerzemény.

Lengyelország szomszédos Németországgal, az ember azt gondolná, özönleni fognak a válogatott fanatikusai, nem lehet majd őket túlkiabálni, ám tévedett, aki szerint a távolság döntő tényező egy világbajnokságon. A sárgák mindenkit túlordítva ünnepeltek, míg a lengyelek előre ittak a medve bőrére - szó szerint, cigi szájból kilóg, sörösüveg a kézben, lehajtott fej, sírva vigadás. A legmeglepőbbet a zömök ecuadori vezérszukoló tette: Polskát kiáltott a lengyeleknek, de nem ám tévedésből, tényleg üdvözölni akarta az "ellenfanokat", ami kedvező fogadtatásra talált, a két tábor együtt várta a nagy meccset.

A gelsenkircheni csodaarénában amúgy tolongtak a hírességek, a Németországban kétes népszerűséggel bíró Christom Daum térdműtétjét követően mankók segítségével jött ki a helyszínre, míg José Luis Chilavert, a paraguayiak gólkirály kapusa egy tévénél szakkommentátorkodott.

A biztonságra odafigyelnek a németek: a táskákat átnézik, fegyvernek látszó tárgy után kutatnak, próbálják kiszűrni a kiszűrendőt. Például a vizesflaskát. Amikor már lemondtam 0,75-ös kedvenc flakonomról, kiderült, nem attól félnek, hogy fejbe dobom az egyik játékost, hanem az a gond, hogy nem "bonakvát" iszom... A palack külsejét szépen lehámozza a kedves hölgy, majd elmondja, hogy (reklámmentes körülírást használva) csak a Pepsi Cola rivális cégének a termékei vihetők be a stadionba.

Ecuador vezetést szerzett: már a kezdés előtt túlharsogta Lengyelországot, és a közös énekléssel még a fair play-díjat is elnyerte. A stadionban aztán újabb jópontot kaptak a dél-amerikaiak, hiszen a közel félszázezres arénának csak egy pici sarka sárgállott. A stadionban aztán csak összekapták magukat a lengyel drukkerek ("Polska, Polska, Polska" - kürtölték világgá), amikor pedig nem piros-fehér mezes játékosnál volt a labda, úgy fülyöltek, hogy az ember az ellensége dobhártyájának sem kívánna hasonlót.

Pompás hangulata van egyébként a Schalke 04 arénájának, a csaknem a stadion legtetején lévő sajtóhelyről is kiválóan áttekinthetők a pályán történtek, a kezdőkörre nehezedő (csak nehogy leessen) több tonnás, négyoldalú kivetitőn pedig minden látható - mintha csak tévét néznénk (elmúltak már azok az idők, amikor a televízió előtt ülve több infót kapott a drukker, mint a helyszínen). Na jó, annyira azért rutinosak a szervezők, hogy a jelenetek felesleges ismételgetésével nem fárasztják a nagyérdeműt - ezzel két legyet is ütnek egy csapásra: nem hozzák zavarba be a bírót, és nem hozzák rá a frászt a nézőkre lesgólnál, műesésnél. Mint később kiderült, gólnál, "legális" eseményeknél azért kivételt tesznek...

A meccs elkezdődött. Az első helyzet Ecuadoré volt, s bár a spanyol élcsapat névrokona, Luis Valencia távolija jól elkerülte a kaput, a közelben lévő drukkerek megtapsolták az amúgy tényleg a Primera Divisiónban játszó (Murcia) középpályást. Segundo Castillo lövése már kapura ment, de ebben meg erő nem volt, a Celtic-kapus Artur Boruc így simán magához ölelhette a labdát.

A két latin-amerikai helyzet ellenére a lengyelek többet birtokolták a labdát, próbálkozgattak is, ám hol Luis Suarez védelme állította meg őket, hol a támadók voltak pontatlanok, és Cristian Mora kapust sem lehetett megtréfálni. Pontrúgásokhoz is hiába jutottak Pawel Janas neveltjei, sem cimbalomszögből (tudják, ahonnan Détári Lajos nekik gólt tudott lőni), sem szemből, de még a 16-os sarkáról sem tudtak feljegyzendő helyzetet produkálni.

Mindezt megelégelték a piros-fehér drukkerek, és kórusban (igaz, 40 ezer tagú énekkart nem hord hátán a Föld) Maciej Zurawski nevét kezdték zengeni. Jól mondják, valóban a kapustársához hasonlóan a Celticben légióskodó középcsatárnak lenne a gólszerzés a feladata.

Eztán némiképp váratlanul szerzett vezetést Ecuador, Agustin Delgado csúsztatását a Katarban futballozó Carlos Tenorio fejelte Boruc kapujába. A Polska szócskát ismételgető lengyel szurkolóhad persze nem hagyta cserben a kedvenceket, és még tekert egyet a hangerőn, de ez is hatástalan volt, sőt a 29. percben Agustin Delgaldo majdnem 2-0-ra módosította az állást, de 10 méterről, egy centivel fölé lőtt.

A második játékrészben aztán megtalálta góllövő cipőjét az egyik lengyel, jelesül Jacek Krzynowek, de mindhiába, a lesszabály áldozata lett a 15-ről belőtt találata.

Még mondja valaki, hogy csak támadni tudnak a technikás dél-amerikaiak: hiába rohamozott egyfolytában Lengyelország, a sárga-kék mezes védők tökéletesen végrehajtották feladatukat: csúsztak, másztak, bevetőttek, szögletre, taccsra, lelátóra mentettek. Bármi áron, de mindig sikerült megakadályozniuk a közép-európai rohamokat. Mindeközben Delgadóék megpróbáltak kontrákkal operálni, amit ügyesen csináltak, és még időhúzásnak is jó volt - Edison Mendez látványos lökete a meccs háromnegyedénél ráadásul majdnem hálót rezgetett. Tíz perccel az összecsapás vége előtt aztán végleg eldőlt a meccs. A csereként beállt Ivan Kaviedes a leshatáron ugrott ki, a középen egyedül érkező Delgadóhoz passzolt, aki nem is hibázott. De hogy senki ne mondja teljesen esélytelennek a lengyeleket a vb hátralévő részén, azt két nagyon szép kapufás lövés jelezte, de sajnos ez még szépségtapasznak is kevés.

Az A csoport első játéknapja után tehát előnybe került Németország és Ecuador, ami egyáltalán nem meglepő: a házigazda németek néhol parádés játékkal verték 4-2-re a bivalyerősnek nem mondható Costa Ricát, míg a dél-amerikai elitfutball méltő képviselője, Ecuador remek taktikájának köszönhetően győzött 2-0-ra a görcsös Lengyelország ellen.

A június 14-én rendezendő dortmundi euroderbin, a szomszédvárak csatáján a kiesés elkerüléséért lép pályára Németország ellen Lengyelország, míg másnap Hamburgban a csoportelsőségre sem esélytelen Ecuador szintén (számára jól) ismert ellenféllel, a közép-amerikai Costa Ricával veszi fel a harcot. Az A csoport továbbjutói a B jelű - Anglia, Paraguay, Trinidad és Tobago, Svédország - négyes első két helyezettjével meccselnek a nyolcaddöntőben.