A brazil csajok lenyomták a Kaká-gólt

Kedden Petr Cech kapuson kívül még Tomas Rosicky és Tomas Ujfalusi is nyilatkozott az [origo]-nak a cseh-amerikai (3-0) meccsről, hogy aztán szerdán megnézzük, miképp figyelik egy német kisváros lakói a labdarúgó-világbajnokságot, ha nem lehetnek a helyszínen. A stadion stimmelt, de Bochumban nem rendeztek meccset, a település friss második ligás bajnok csapatának az otthonában viszont több ezren kilátogattak a focivébés majálisra.

Cseh sztárvadászat

Juha Pál helyszíni tudósítása Gelsenkirchenből és Bochumból

Hiába van saját csapatuk, a német drukkerek szeretnek másért szorítani. Itt van például Pavel Nedved, vagy Ronaldinho, akiket - mint az elmúlt 36 órában kiderült -, egyes esetekben sajátjaiknál is jobban szeretnek a vb szervezői.

Például azokon a napokon, amikor nem lép pályára a Nationalelf, valakiért szorítani végül is muszáj, hiszen miről beszélgessünk a buszon, a munkahelyen, a kulcsmásolónál, a fodrásznál, ha épp nem játszik a nemzeti csapat. A keddi Csehország-Egyesült Államok meccs után Juventus-mezben zötykölődött a villamoson két német drukker, akiknek, hogy jól bevágódjunk, megmutattuk a nemrég készített Nedved-fotónkat. Volt is nagy sikongás, meg öröm, hiszen odavannak a csehek szőke hercegéért, hiába a babaarcú Tomas Rosicky, vagy az NBA-kosaras termetű Jan Koller, számukra akkor is a Zebrák középpályása az álom. "Nagyon tetszik nekünk, és persze a játékát is csípjük" - mondta egyikőjük széles mosollyal a száján, majd jött tőlünk a zavarba ejtő kérdés, Csehország vagy Németország nyerje meg a vébét? "Nem is tudom, nagyon nehéz választani, de azért inkább Németország nyerjen, de legyen Nedved a gólkirály."

Még mindig az emlékezetes cseh-amerikai meccsnél és Nedvednél maradva, a 3-0-ra végződött összecsapás után elindultunk sztárvadászatra, ami a közhiedelem ellenére nem olyan egyszerű feladat egy újságíró számára. A gelsenkircheni stadion sajtóhelyétől mintegy jó kilométeres körsétát kell megtenni, hogy a mérkőzésről tudósító kollégák egy szépen csillogó kék kártya felmutatásával bejussanak a meccs hőseinek (vagy épp veszteseinek) a labirintust idéző útvonalára. Itt lehet kérdezni - de csak annak a pár tucat zsurnalisztának, akit - állítólag - kisorsolt a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség. Ám mivel egy találkozóra közel ezer firkász is meccsbelépőt kaphat, a találkozó utáni csillagtúrára csak egy százalék esélye van egy "átlagtudósítónak".

Ha a szerencse nem jön, meg lehet próbálni vadászni rá. Ócska trükk, hogy balra nézünk, jobbra megyünk, ezzel a három biztonsági ponton lehetetlen átjutni, azaz kék kártyát mindenképp szereznünk kell - például attól, akinek nem kell. S mivel akadt ilyen vesztes is, aki nem kért Nedvedékből, a kapu megnyílt, és jött is Nedved. De nem szólt, elszaladt, csakúgy, mint Karel Poborsky, akit meglátván a cseh kollégák csak legyintettek egy nagyot: "Mindig ezt csinálja..."

Petr Cech egy hosszabb beszélgetésre is vállalkozott, de ott volt még két másik sztár, aki nem volt szégyenlős, és szintén nyilatkozott az [origo]-nak. Az egyikőjük például a Fiorentinában légióskodó Tomas Ujfalusi: "A kemény felkészülésünk meghozta a gyümölcsét, és nagyon örülünk, hogy ennyi ember eljött szorítani nekünk. Reméljük, hogy a következő meccseken is ott lesznek. Cseh továbbjutásról még felesleges lenne beszélni, tudjuk, hogy sokan már most esélyesnek kiáltanak ki minket, de várjuk meg a következő két meccs eredményét. Rosicky engem is lenyűgözött, de kérdezzék csak meg a szurkolókat, teljesen odavannak érte, és amit most produkált, az tényleg fantasztikus volt. Hogy mi az álmom? Természetesen az, hogy világbajnok legyek!"

Rosickyról már annyi szó esett, de ő még nem szólalt meg - eddig: "Az edzőm arra kért, hogy hacsak tehetem, tüzeljek távolról. Így is tettem, és boldoggá tesz, hogy két gólt is sikerült szereznem, amit elsősorban a szurkolóinknak szeretnék ajánlani. Talán furcsán hangzik, de védekezőbb játékra álltunk át, nem akarunk annyira kinyílni, mint két éve az Európa-bajnokságon. A számításaink bejöttek, de meg kell említenem, hogy ilyen társ mellett, mint Pavel Nedved, könnyű futballozni - ezúttal is nagyon megkönnyítette a játékomat. Megnyugtat a tény, hogy már a focivébé előtt aláírtam az Arsenalhoz, ez teljesen felszabadulttá tesz, a pályán pedig a válogatottban szabadabban mozoghatok, mint a volt klubcsapatomban. Talán ez az a két dolog az, ami miatt ma ilyen jól ment a játék" - mondta a két bombagólt szerző és egy óriási kapufát is lövő középpályás.

A keddi nap kedvence tehát Nedved volt és Rosicky, a szerda viszont már teljes mértékben a brazil szambáról szólt. A címvédő első tánclépései, bár látványosak voltak, nem sikerültek tökéletesre. A szurkolóiké annál inkább...

Nézők ezrei a labda nélküli stadionban

Menjünk azonban sorrendben, az esti brazil-horvát meccs előtt bemutatkozott a G csoport is, 15-től Togo Dél-Koreával, míg 18-tól Franciaország Svájccal mérkőzött. Aki a bochumi belváros frekventált helyén lévő gyorsétterem vb-csalogató táblái alapján akart meccset nézni, az nagyot koppant. Az egyébként nagyon ízletes, csirkehúsos ételeket áruló hely jól felkészült a vébére, hiszen a kivetítője óriási és jól mutat, a kezdési időpontokat azonban összekutyulták, szerintük ugyanis 15 órakor a francia-svájci meccset adja a tévé. Nos, a trükk nem jött be, hiszen a Togo - Dél-Korea összecsapást összesen hárman nézték az étteremben. Az afrikai és az ázsiai csapat mérkőzését már a világbajnokság előtt a legérdektelenebbek között emlegették, egy angol, olasz, német, netán brazil, argentin csapatot komáló európai, vagy éppen magyar drukkert ugyanis nemigen köti le a leggyengébbnek tartott afrikai és a "névtelenekből" álló koreai csapat összecsapása.

Pedig jobban járt, aki ezt a 90 percet választotta, mivel változatos és jó meccset vívott a két csapat. Az Otto Pfister szövetségi kapitányt reinkarnáló gárda (a tréner anyagi viták miatt pár napja felállt, majd mégis visszaült a kispadra) meglepetésre vezetést szerzett. A holland edzőket favorizáló Dél-Korea (négy éve Guus Hiddink - egy kis bírói segítséggel - vb-negyedik helyig vezette An Dzsung Hvanékat, most a szintén németalföldi Dick Advocaat az edző) a második játékrészben fordított, volt itt tehát minden, mi a foci lényege: izgalom, gólok, meglepetés, változatosság, még piros lap is. Mégsem érdekelte a bochumiakat a meccs, a tudósító szállodájában, a földszinti bárban még a televízió sem volt bekapcsolva, pedig máskor tucatnyian, sörrel a kézben izgulnak kedvenceikért.

Azért tette jobban, aki a fenti meccset nézte meg, mert az 1998-ban világ-, 2000-ben pedig Európa-bajnok francia válogatott egyelőre 2002-es formáját idézte Svájc ellen - az ázsiai világbajnokságon rúgott gól nélkül esett ki az akkori címvédő. Zinédine Zidane-ék a vb eddigi legunalmasabb meccsén gól nélküli döntetlent játszottak a szintén sótlanul futballozó helvétekkel, aminek persze utóbbi válogatott örülhet - mármint az egy pontnak... Ami a legtöbbeket meglepett, hogy az Arsenalban brillírozó Thierry Henrynak nem volt egy épkézláb megmozdulása a találkozón. Láss csodát: Dél-Korea vezeti a csoportot.

S hogy hová érdemes menni Bochumban, ha a 21 órakor kezdődő brazil-horvát meccset az ország másik végében rendezik? Hát a helyi stadionba. Az egyaránt vb-helyszín Dortmund és Gelsenkirchen között elterülő kisvárosnak bizony újra Bundesliga 1-es csapata van, a Bochum másodosztályú bajnokként, 19 győzelemmel, 9 döntetlennel, 6 vereséggel és 66 ponttal jutott fel újra a legjobbak közé. Talán épp a siker miatti öröm ösztönözte arra a városka, illetőleg a futballklub vezetését, hogy "ingyenmozivá" alakítság a bájos stadionkát. Az 50-70 ezres, óriási és tökéletesen felszerelt vb-arénákhoz szokott szemnek nagyon furcsa volt a "gyermekszékekkel" rendelkező, ütött-kopott lelátójú létesítmény, amelynek viszont rendkívüli volt a hangulata. A metróról leszálló emberek úgy rajzottak a Ruhrstadion felé, mintha csak bajnokit rendeznének. Pedig nem voltak itt játékosok, bírók, sőt még labda sem - két kivetítő, padok, asztalok, székek, virsli- és sörárus, no és egy épp üres nagyszínpad fogadta az otthoni meccsnézés helyett társas drukkolásra vágyó szurkolókat (a háromnegyed kilencig zenélő Gipsy Zakopowerről sajnos épp lemaradtunk). Voltak vagy 3-4 ezren, Magyarországon egy "igazi" focimeccsre is csak ritkán tévednek ki ennyien. Persze a jelenkorban Ronaldinho és Prso még tévén keresztül is nagyobb vonzerőt jelent, mint mondjuk egy Tatabánya-Vasas rangadó.

A játékos elgondolás (a pálya füvén ülve, sörrel a kézben a két sarokba felszerelt - amúgy eléggé méreten aluli - kivetítő bámulása) mögött komoly szervezés volt, palack, kés, robbanószer, pitbull bevitelével ezúttal sem volt érdemes megpróbálkozni, mert a biztonságiak belekukkantottak a táskákba.

Enyhén szólva nincs sok magyar drukker Németországban, ezért nem hitt a tudósító a fülének, amikor magyar szavakat hallott a szerda esti focivébés majálison. Mint kiderült, négy újvidéki magyar (kettőjük Németországban lakik) Szerbia és Montenegró válogatottjának a meccseit követi a helyszínen, de érdekli őket a horvát csapat fellépése is. "Szívesen drukkolnánk mi a magyaroknak, de hát 20 éve nem sok babér termett a csapatnak" - vallotta be egyikőjük, hozzátéve, hogy a szerbek esélyeit illetően nincsenek illúziói: "Nagyon erős ez a csoport, már csak akkor marad esélyünk, ha Argentínát megverjük pénteken Gelsenkirchenben. Rajtunk nem fog múlni, mit ott leszünk a helyszínen, és drukkolni fogunk a csapatnak." A rendkívül barátságos társaságtól végül azzal vettünk búcsút, hogy együtt reméljük, a magyar válogatottnak is eljön egyszer az ideje, és kijut a világbajnokságra, vagy legalább az Eb-re - ha más nem, hát rendezőként...

Kilenckor már parázs volt a hangulat a stadionban, a horvát szimpatizánsok az egyik, a brazilok a másik sarok felé orientálódtak. A legnagyobb népszerűsége - a német hátakon is virító Ronaldinho-felirat mellett - annak a három brazil drukkerhölgynek volt, akik sok mindent eláruló szamba ruhában kiabálták végig a 90 percet. Mivel a trió ráadásként felállt egy padra, nem nagy kockázat kijelenteni, hogy őket legalább annyi férfiszurkoló nézte, mint ahányan Kaká gólját figyelték. A győztes találatot követően egyébként óriási karnevált rendeztek a dél-amerikaiak, óriás zászlójukat lengetve, dobjaikat pergetve örömükben majdnem az egész stadiont magukhoz ölelték, nagyobbakat ugráltak, mint a csoportellenfél Ausztrália kengurui, a táncolást pedig innentől kezdve végképp nem hagyták abba, egészen addig, amíg el nem aludtak a stadion lámpái.

G csoport, 1. forduló:
Koreai Köztársaság - Togo 2-1 (0-1)
Frankfurt, 48 ezer néző
v.: Graham Poll (Anglia)
Koreai Köztársaság: Li Vun Dzse - Kim Dzsin Kju (An Dzsung Hvan, a szünetben), Csoj Dzsin Csul, Kim Jung Csul - Szong Csong Gug - Li Ho, Li Eul Jong (Kim Nam Il, 68.), Park Dzsi Szung, Li Jung Pjo - Li Csun Szu, Cso Dzse Dzsin (Kim Szang Sik, 83.)
Togo: Agassa - Tchangai, Nibombe, Abalo, Assemoassa (Forson, 62.) - Salifou (Aziawonou, 86.), Senaya (Toure, 55.), Romao, Toure-Maman - Kader, Adebayor
gól: Li Csun Szu (54.), An Dzsung Hvan (72.), illetve Kader (31.)
sárga lap: Kim Jung Csul (41.), Li Csun Szu (51.), illetve Abalo (23., 53.), Romao (24.), Tchangai (92.)
piros lap: Abalo (53.)

G csoport, 1. forduló:
Franciaország - Svájc 0-0
Stuttgart, 52 ezer néző
v.: Valentyin Ivanov (orosz)
Franciaország: Barthez - Sagnol, Thuram, Gallas, Abidal - Wiltord (Dhorasoo, 84.), Vieira, Zidane, Makelele, Ribery (Saha, 70.) - Henry
Svájc: Zuberbühler - Degen, Müller (Djourou, 75.), Senderos, Magnin - Barnetta, Vogel, Cabanas, Wicky (Margairaz, 82.)- Frei, Streller (Gygax, 57.)
sárga lap: Abidal (64.), Zidane (72.), Sagnol (90+3.), illetve Magnin (42.), Streller (45.), Degen (56.), Cabanas (72.), Frei (90+3.)

F csoport, 1. forduló:
Brazília - Horvátország 1-0 (1-0)
Berlin, 72 ezer néző
v.: Benito Archundia (mexikói)
Brazília: Dida - Cafú, Juan, Lucio, Roberto Carlos - Emerson, Kaká, Ronaldinho, Zé Roberto - Adriano, Ronaldo (Robinho, 69.)
Horvátország: Pletikosa - Simic, Robert Kovac, Tudor, Simunic - Srna, Nico Kovac (Leko, 41.), Kranjcar, Babic - Prso, Klasnic (Olic, 57.)
gól: Kaká (44.)
sárga lap: Emerson (42.), illetve N. Kovac (32.), R. Kovac (67.), Tudor (90.)