Csak a gólnak örülhettek a franciák

Franciaország válogatottja megszakította négy világbajnoki mérkőzés óta tartó góltalansági sorozatát Dél-Korea ellen.

A hajrában az ázsiaiak egyenlíteni tudtak így a csapatok megosztoztak a pontokon a G csoportban.

Raymond Domenech, a franciák kapitánya nagyon makacs ember lehet, ugyanis hiába támadta a gall sajtó a svájciak elleni 0-0 után folyamatosan azért, mert csak egy csatárral küldte pályára csapatát, a Dél-Korea elleni kezdőtizenegyből mégis kihagyta a nép által követelt Trezeguet-t, és mindössze annyit változtatott, hogy Ribéry helyett Maloudának szavazott bizalmat a középpálya bal oldalán.

Az öregesnek és motiválatlannak titulált francia válogatott Svájc ellen a négy évvel ezelőtti gárdára emlékeztetett, amely rúgott gól nélkül esett ki, így aztán érthető, hogy miért kritizálták a kapitányt, aki az impotens támadójáték ellenére ragaszkodott a kitalált felálláshoz. A koreaiak sem kápráztatták el a publikumot a Togo ellen mutatott teljesítménnyel, de a 2-1-es győzelem azért jó alapot és önbizalmat adott a két erősebb rivális elleni folytatáshoz.

Az már az első percekben látszott, hogy a franciák ezúttal nem a sétálgatós, kényelmeskedős stílust erőltetik majd, a 7. percben Wiltord helyzete még kimaradt, aztán a Lyon középpályása rossz lövésével tulajdonképpen gólpasszt adott Henrynak, aki ezzel véget vetett a sokat citált góltalansági sorozatnak.

Az első tíz percben a dél-koreaiak úgy voltak a francia térféllel, mint a magyarok az Eiffel-toronnyal a szocializmus alatt, ugyan hallottak arról, hogy van ilyen, de személyesen nem volt alkalmuk megtekinteni. A gól után hirtelen abbamaradt a gall pörgés, jött a passzolgatás, labdatartás, de ez is belefért, mert az ázsiaiak nem riogatták Barthezt, jellemző, hogy az első húsz percben a kopasz kapus pulzusa akkor emelkedhetett meg egy picit, amikor Gallas fejelte veszélyesen hátrafelé a labdát.

Aztán Henry duplázhatta volna meg góljai számát, de rosszul vette le a labdát, és amikor végre megszelidítette, akkor meg nem lőtt, így odalett a lehetőség. Négy perc múlva Vieira bólintott, Li Vun Dzse pedig bravúrral kapott bele labdába, csakhogy a gólvonal mögött tette ezt, a mexikói bíró és asszisztense azonban nem látta gólnak az esetet, többekben egyből felsejlett a legutóbbi vébén látott "enyhe" dél-koreai hátszél.

A vörösmezesek egy veszélyesen csavarodó, de végül a kapu mellett landoló szabadrúgást tudtak felmutatni az első félidőben, igaz, a franciák sem gyártották futószalagon a helyzeteket, de egy góllal mindenképpen jobbak voltak. A fordulás utáni első negyedóráról nem sok jót lehet elmondani, rosszat meg felesleges, az biztos, hogy a két csapat nem állította maga mellé játékával a semleges szurkolókat, és egyik sem esélyese a "vb legszórakoztatóbb csapata" különversenynek.

Ha a szurkolótáborok lelkesedése, és hangereje döntene a továbbjutásról, akkor az ázsiaiak biztosan ott lennének az egyenes kieséses szakaszban, de a játékosok gépiesen mentek előre, megkönnyítve ezzel a francia védelem dolgát. A Domenech-csapat azt játszotta, amit oly sokan már ezen a vébén, őrizte az előnyt, semmit nem kockáztatott, feltűnő volt, hogy szinte minden támadásban bevették a társak Zidane-t, aki viszont nem idézte egykori önmagát, és hosszú percekre eltűnt a mezőnyben, így aztán eléggé eseménytelenül teltek a percek.

Az utolsó negyedórában ritmust váltottak a koreaiak, és végül a sokadik beívelés meghozta az egyenlítő gólt, de Park Dzsi Szung találata nem nélkülözte a szerencsét sem. A franciák kénytelenek voltak feladni a lazsálást, jöttek is a helyzetek, de Henry lövését Li Vun Dzse védte bravúrral, Vieira pedig a nézők közé bombázta a labdát.

A végén még Domenech az utolsó három percre behozta Trezeguet-t, de ezzel már csak a statisztikusoknak adott munkát, a végeredmény maradt az 1-1, de hogy a fura döntéseket hozó kapitány marad-e a kispadon, az attól függ, hogy Togo ellen kiharcolja-e a továbbjutást az eddig nagy csalódást okozó francia válogatott.