Sörszagú svéd-angol barátság Kölnben

Ez már nem volt tréfadolog, amire Köln készült kedden, hiszen most nem egy Angola-Portugália, avagy Csehország-Ghána találkozót rendeztek a fél Budapest-lakosságú városban. A játékos dobokat, gyerekes örömtáncot kedden el lehetett felejteni, egzotikus csapatnak nyoma sem volt, hiszen ezúttal két, karakán szurkolótáborral rendelkező európai csapat összecsapására, az angol-svéd rangadóra készült a Ruhr-vidéki település.

Juha Pál helyszíni tudósítása Kölnből

A helyi hírek szerint közel 100 ezer szigetországi és skandináv fanatikus érkezett a városba, így hirtelen 10 százalékkal megnőtt Köln lakossága, ami önmagában nem lenne gond, az viszont már probléma, hogy a stadionba mindössze 45 ezer ember fér el. A különbség könnyen kiszámítható, így nem meglepő, hogy tízből egy ember a "Jegyet akarok venni!" felirattal a kezében sétálgatott, sokan 4-5 nyelven is leírták kartonjukra, hogy márpedig nekik biléta kell, szinte bármi áron. A licit általában 500 eurónál kezdődött, de aki ennyiért eladta, lehet, rosszul járt, mert ugyanezért a belépőért "jobb helyeken" akár a 3-4 ezer eurót is megadták, az pedig magyar pénzben közelít a millióhoz...

Persze nem ám csak az európai rangadóról szólt a nap, volt egy hatásos felvezető meccs is, amely miatt jó pár tízezren szintén otthagyták kölni otthonuk melegét. A rendező németek délután négytől Ecuador ellen léptek pályára, és a csoportelsőségről döntő meccset, aki nem Berlinben követte nyomon, az nekiindult a kölni forgatagnak, és keresett egy kocsmát, beült fodrászhoz, ékszert válogatni, vagy éppen ellátogatott a dóm mögötti Fan Festre. Utóbbira Miroslav Klose első góljánál már képtelenség volt bejutni, sőt az egész városközpontra kitehették volna a "megtelt" táblát. A piros-fehér angol, az élénksárga svéd, és a fekete-piros-sárga színű német szurkolók egész Kölnt elfoglalták, az óriáskivetítős fesztiválnak a környékén még lépni is nehéz volt, a 11 német, illetve ecuadori hőst mutató közvetítést pedig még a kerítésről lógva is bámulták a pillanat futballőrültjei.

Innen nem messze, egy takaros kis téren egy másik derbi zajlott, a svéd és az angol csapatért szorítók rohanták le az (ami a lényeg, sört is árusító) éttermekkel teletűzdelt "platzot". Klose második találata környékén már csúcsformában volt a két tábor, amely emlékezetes hangpárbajt vívott. Persze az angolok voltak a főkolomposok, a spicces drukkerek számolatlanul énekelték begyakorolt nótáikat, svédeket bosszantó rögtönzéseiket.

Az egyik arra buzdít, hogy "üljön le, aki Angliáért szorít", majd: "álljon fel, aki Angliának drukkol" refrénű dal volt, melynél csak azt csípték jobban a mókás drukkerek, amely nagyon laza fordításban annyit tesz, "a légierőnk már lebombázott titeket, most a futballon van a sor". Öröm volt látni, hogy a fanatikusok miképp viszonyulnak egymáshoz (igaz, két tucatnyi rendőr a háttérből figyelte az eseményeket), minden éneklés végén megveregették egymás vállát, esetenként össze is borultak, egymást videózták és fotózták, majd koccintottak, hogy aztán elölről kezdődhessen a másik zrikálása. Nálunk ez a kis életkép volt a labdarúgó-világbajnokság eddigi legszebb jelenete.

A kedvencek megcsinálták

Köln utcáin nemhogy apadt volna a forgalom, egyre több ember jelent meg futballszerkóban, s immáron minden, ami mozgott, a stadion felé vette az irányt. Valami nagyon nem stimmelt a közlekedéssel, meglehet, a németek nem voltak felkészülve ennyire nagy tömegre? A kissé kisiskolásan viselkedő, amúgy teljesen bájos szurkolók azzal sem gyorsították a haladást, hogy az autókat megállították, éljeneztek, ugráltak a zebrán, bekopogtattak a buszok ablakain, s minden esetben söreikkel, zászlóikkal dicsekedtek. A máskor 20 perces utat másfél órán át lehetett csak megtenni a FIFA-stadionig, ahol a szokásosnál is nagyobb nyüzsgéssel készültek a kíváncsi emberek az Anglia-Svédország csoportmérkőzésre, amely az elsőségről döntött, és a nagy presztízsen kívül más tétje is volt: a vesztes útjába kerül az egyre félelmetesebb Németország, míg a győztes "jutalma": Ecuadorral meccselhet a nyolc közé jutásért. A Nationalelf 8-2-vel nyerte meg az A csoportot, ehhez nézzünk egy kis "magyaros" statisztikai adalékot: épp június 20-án volt 52 éve, hogy Puskásék "majdnem 8-2-re" (8-3-ra) legyőzték a későbbi győztes német csapatot a svájci focivébén...

Közhely, de ez az a meccs, amelyre akár félmillió belépőt is el lehetett volna adni, s bár a FIFA tudja a jegyigénylések pontos adatait, szerintünk nem kizárt, hogy 10 stadiont is meg tudna tölteni nézőkkel Henrik Larssonék és Frank Lampardék futballcsatája. Az angoloknak amilyen rosszul kezdődött, olyan jól folytatódott a mérkőzés: Michael Owen megsérült a harmadik percben, ami azt jelenti, hogy az éppen svéd Sven-Göran Eriksson válogatottjának a legsebezhetőbb pontja, a csatársor tovább gyengült. Joe Cole viszont középpályásként lőtt akkora gólt, hogy a szkeptikusok újra bízni kezdhettek az angol csapat gólerősségében. A svéd egyenlítés (Markus Allbäck gólja a focivébék kétezredik találata volt) után taktikát váltott Anglia, Wayne Rooney helyett a középpályás Steven Gerrard jött be, így egy csatárral támadtak a szigetországiak, de legalább támadtak, erről próbált gondoskodni a csapatkapitány David Beckham, akinek a percenként, nagy elánnal bemutatott "gyerünk előre támadni!" hangzású tanácsát meg is fogadták a társak, de ez végül mégsem ért győzelmet. Noha - az extázisban lévő angol szurkolók legnagyobb örömére - Steven Gerrard fejesgóljával átvették a vezetést a piros mezesek, a rutinos Henrik Larsson egalizált. Bár Eriksson nemzetisége miatt, s mivel az egy-egy pont mindkét csapatnak továbbjutást ért, sokan biztosak voltak a "nyugis döntetlenben", de erről a meccsről minden elmondható, csak az nem, hogy előre megtervezett volt.

Az iksz nagyon jót tett a szurkolóknak is, akik jó szájízzel távozhattak a stadionból, mivel a hajrában gólt szereztek a bálványok, és a fair play szellemében zajló ünneplés a városon kívül is folytatódott, apró szépséghibával, egy angol kolléganő tájékoztatása szerint ugyanis "épp most tartóztatnak le 40 német huligánt, akik a belvárosban balhéznak". A svédek és az angolok viszont békében tértek nyugovóra, nem is lenne miért aggódniuk: a kedvencek megcsinálták!

Ami pedig Kölnben maradt: összetört üvegek és sörszag mindenhol.

A csoport, 3. forduló:
Ecuador - Németország 0-3 (0-2)
Berlin, 72 ezer néző
v: Valentyin Ivanov (orosz)
Ecuador: Mora - de la Cruz, Guagua, Espinoza, Ambrossi - Mendez, Edwin Tenorio, Ayovi (Urrutia, 68.), Valencia (Lara, 63.) - Borja (Benitez, a szünetben), Kaviedes
Németország: Lehmann - Friedrich, Huth, Mertesacker, Lahm - Schneider (Asamoah, 73.), Frings (Borowski, 66.), Ballack, Schweinsteiger - Podolski, Klose (Neuville, 66.)
gól: Klose (4., 44.), Podolski (57.)
sárga lap: Valencia (51.), illetve Borowski (75.)

A csoport, 3. forduló:
Costa Rica - Lengyelország 1-2 (1-1)
Hannover, 43 ezer néző
v.: Maidin (szingapúri)
Costa Rica: Porras - Umana, Marín, Badilla - Drummond (Wallace, 70.), Bolanos (Saborio, 78.), Solis, Centeno, L. González - Gómez (Hernandez, 82.), Wanchope.
Lengyelország: Boruc - Baszczynski, Bosacki, Bak, Mi. Zewlakow - Radomski (Lewandowski, 64.), Jelen, Szymkowiak, Krzynówek- Zurawski (Brozek, 46.), Smolarek (Rasiak, 85.).
gól: Gómez (25.), illetve Bosacki (33., 66.)
sárga lap: Umana (17.), Radomski (18.), Bak (24.), Mi. Zewlakow (29.), Marín (45+2.), Gómez (45+3.), Badilla (56.), Baszczynski (60.), L. González (76.), Boruc (91.)

B csoport, 3. forduló:
Paraguay - Trinidad és Tobago 2-0 (1-0)
Kaiserslautern, 48 ezer néző
v: Roberto Rosetti (Olaszország)
Paraguay: Bobadilla - Caniza (da Silva, 88.), Caceres (Manzur, 78.), Gamarra, Nunez - Acuna, Barreto, Paredes, Dos Santos - Santa Cruz, Valdez (Cuevas, 66.)
Trinidad és Tobago: Jack - Lawrence, Sancho, Avery John (Jones, 31.) - Edwards, Whitley (Latapy, 66.), Birchall, Theobald, Yorke - Stern John, Glen (Wise, 40.)
gól: Sancho (öngól, 25.), Cuevas (86.)
sárga lap: Paredes (30.), Dos Santos (54.), illetve Sancho (45.), Whitley (48.)

B csoport, 3. forduló:
Svédország - Anglia 2-2 (0-1)
Köln, 45 ezer néző
v.: Busacca (svájci)
Svédország: Isaksson - Alexandersson, Mellberg, Lucic, Edman - Jonson (Wilhelmsson, 53.), Linderoth (D. Andersson, 91.), Källström, Ljungberg - Allbäck (Elmander, 74.), H. Larsson.
Anglia: Robinson - Carragher, R. Ferdinand (Campbell, 55.), Terry, Ash. Cole - Beckham, Lampard, Hargreaves, J. Cole - Owen (Crouch, 4.), Rooney (Gerrard, 69.).
gól: Allbäck (51.), H. Larsson (90.), illetve J. Cole (34.), Gerrard (85.)
sárga lap: Hargreaves (76.), Alexandersson (83.), Ljungberg (86.)