Ősztől csak igazolvánnyal lehet lobbizni

A nemrég elfogadott lobbi-törvény nem változtat sokat a helyzeten, ráadásul a ma használt kiskapukat is nyitva hagyja - állítják a szakértők. A törvény hibái közé tartozik például, hogy az összeférhetetlen személyek közül "kifelejtették" a volt államigazgatási dolgozókat.

Kifelejtett passzusok

Nem lobbizott eredményesen a "lobbiszakma" - legalábbis a többéves huzakodás után az év elején megszavazott törvénybe nem kerültek be az általuk kívánt módosítások. Diplomatikus vélemények szerint az "átláthatóság és a lobbizás szabályozása" végett született törvény legnagyobb erénye az, hogy végre van. Nagy hibája viszont, hogy számos pontja egyszerűen életszerűtlen és betarthatatlan - állítják a terület szakértői. Mindenesetre szeptember elsejétől érdekkijárást csak regisztrált, igazolvánnyal és felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező szakemberek végezhetnek. Arról, hogy az igazolvánnyal ellátott lobbista milyen ügyben, kinek a megbízásából, milyen céllal, milyen eszközök igénybevételével kinél járt közben, negyedévente jelentést kell írnia. Ezt a nyilvántartást vezető Központi Igazságügyi Hivatal közzé is teszi - írja a Népszabadság.

Amennyiben egy arra kötelezett, ám a regisztrációt elmulasztó személy végez lobbitevékenységet, és ez a hivatal tudomására jut, akár 10 millió forintos bírsággal sújtható, ráadásul egy évre "tiltólistára" kerül. Ide a regisztrációt elkerülő személy többek között a közhatalom megkeresett képviselőjének hivatalos jelentése alapján kerülhet. A döntéshozóknak ugyanis minden egyes megkeresésről az igazolvánnyal rendelkező lobbistát megbízó kilétét és célját is tartalmazó emlékeztetőt kell írni.

Topolánszky Ádám, az Atco Solutions ügyvezető igazgatója szerint ez lehetetlen helyzetbe hozza a törvénytisztelő lobbistát, mivel egy ilyen jellegű megbízás messzemenően bizalmi viszony: ahogy egy ügyvéd, úgy a lobbista sem nyilatkozhat a megbízó személyéről. (Erre egyébként az amerikai szabályozás sem kötelezi őket.) Ráadásul a törvény az eddig is használt kiskapukat lényegében érintetlenül hagyta. A törvény "stiláris baklövései" közé tartozik, hogy az összeférhetetlen személyek közül egyszerűen kifelejtették a volt államigazgatási dolgozókat, így például egy főosztályvezető távozása után akár már másnap reggel lobbistaként keresheti meg a volt beosztottját - az Egyesült Államokban erre két évig nincs lehetőség.

Hasonló hiányosság, hogy a jogszabály tiltja ugyan azt, hogy a szakmai találkozók, konferenciák költségeit az érdekkijárók állják, azt azonban nem, hogy a lobbistát megbízó érdekcsoport tegye ezt. Ezzel szemben az amerikai szabályozás a célszemély ellenőrzésére koncentrál, akik naponta legfeljebb ötven dollár értékben fogadhatnak el szolgáltatást, ajándékot - jegyezte meg Topolánszky. Hozzátette: volt például olyan eset, hogy egy főtisztviselő egy ajándékba kapott golfütő miatt kis híján elvesztette az állását, mivel nem tudta, hogy az ütő kiskereskedelmi forgalomban 500 dollárba kerül. De a golfozással egybekötött tanácskozás is erős magyarázatra szorult, tekintve az egynapos golfbérletek borsos árát. A magyar szabályozás a minimálbér egytized részének megfelelő értékű (most tehát 6250 forintos, egyszeri ajándékozásra ad lehetőséget.

A lobbilistán regisztrálandók körének meghatározása már most érdekes folyamatokat indított el. A hírek szerint ugyanis - szakszervezeti nyomásra - kikerültek innen a szakmai szerveződések. Ennek nyomán pedig már több, némely esetben deklaráltan lobbizási céllal létrejött "szakmai szövetségről" tudni.

A civil szervezetek berzenkedését ellenben a profi lobbistáknak a T. Házba való beengedése váltotta ki, mondván, lépéshátrányba kerülhetnek a tőkeerős háttérrel rendelkező cégekkel szemben. Kopiás Gábor, a lobbiszövetséghez tartozó szakíró szerint a profi lobbisták megjelenése nyugaton sem szorította ki a civileket a parlamentből, ellenben rákényszerítette őket a hathatós együttműködésre. Ami egyébként a hazai, jelenleg több tízezer civil szervezetre is ráférhet.

Clintont könnyebb volt elérni

Ráadásul a lobbitevékenységet végző szervezeteknek elenyésző részét alkotják a profi, megrendelésre dolgozó lobbi-, illetve kommunikációs tanácsadó cégek. A "piac" hazánkban is nagyrészt különféle gazdasági társulásokból (közülük az egyik legnagyobb lobbierőnek az Amerikai Kereskedelmi Kamarát [AMCHAM] tartják), szakmai szövetségekből és civil szervezetekből áll. Ez utóbbiak előtt először 1994-ben nyílt meg az Országház kapuja, és az Országgyűlés Civil Irodája 2002 óta vezeti a jelenleg mintegy hétszáz érdekszervezetet tömörítő "civil lobbilistát".

Ami a profikat illeti, meg kell különböztetni az egyszemélyes, kormányzati kapcsolatokkal rendelkező kijárókat, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően dolgozó cégeket, valamint a nagyvállalatok vezetőit - mondta Szűcs Ervin, a Weber Shandwick hazai ügyvezetője.

A multik, de néhány hazai nagyvállalat is rendelkezik úgynevezett kormánykapcsolati igazgatóval, akinek lényegében a lobbizás a fő feladata. Szűcs szerint legfeljebb öt valóban profi érdekkijáró cég létezik a hazai piacon, amelyek jellemzően multinacionális kommunikációs vagy reklámcégek itteni leányvállalatai. A lobbizás egybevág a sajtókapcsolatokért, promóciós megjelenésekért felelő cégek alaptevékenységével. A kép teljességéhez az is hozzátartozik, hogy - egybehangzó vélemények szerint - tisztán lobbizásból Magyarországon még nem lehet nyereségesen működtetni egy céget.

A piac kiforratlanságára utal az is, hogy Magyarországon a megválasztott képviselőkhöz, köztisztviselőkhöz és kormányzati szférához való hozzáférés még csak meg sem közelíti az angolszász-amerikai viszonyok nyitottságát - véli Topolánszky. Az Egyesült Államokban lobbitapasztalatokat is szerzett szakember jellemző példaként említi: amikor Washingtonban levelet írt Clinton elnöknek vagy betelefonált Gore alelnök irodájába, három napon belül mindig kapott hivatalos visszajelzést, Magyarországon viszont többször előfordult, hogy ismert érdekkijárókkal még azt sem közölték, a megkeresett tisztségviselő hajlandó-e meghallgatni őt.

Az Első Magyar Lobbiszövetség 2004-es felmérése szerint az általuk megkeresett lobbisták közel kétharmada járt több-kevesebb rendszerességgel a parlamentben, az érdekérvényesítés fő terepének döntő többségük (83 százalék) a minisztériumokat és a helyi szakhatóságokat tartotta. A parlamenti érdekérvényesítésben a képviselők megkeresése bizonyult a legfontosabbnak, a bizottsági ülésekre már jóval kevesebben ülnek be. A nagyvállalati érdekkijárók körében az M&H Communications még 2001-ben végzett felmérést: eszerint a hazai cégek több mint 90 százaléka azért lobbizik, mert anélkül nem tudná elérni üzleti céljait. Érdekérvényesítésük fő terepei pedig az üzleti ebédek, a magánpartik, a vadászatok és a teniszpályák - olvasható a Népszabadságban.

A lobbiszövetség kimutatása szerint 2003-2004-ben ugrott meg először a parlamentben a lobbiszervezetekhez köthető interpellációk és javaslatok száma. Azonban már a 2001-es távközlési törvénynél is a több mint hatvan módosító javaslat némelyike szóról szóra megegyezett bizonyos távközlési cégek ajánlásaival.

A lobbista díjazása természetesen a megbízás függvénye. Állandó, reprezentatív feladat kapcsán 30-40 euró az órabér, de komolyabb szakmai konzultációknál ez már gond nélkül felszalad 600-700 (160-190 ezer forint) euróra. Az egyes eseti megbízások nyomán a sikerdíjaknak már csak a csillagos ég és a megállapodás szab határt.