Szombat esti frász

Kis horrortörténet szétkenődött szemfestékekről, eltorzított vonásokról, gumóvá érett alapozókról. Romantikus szállal fűszerezve.

A szombat este a kötelező mulatozásról szól, amikor előírás a jókedv és a lazaság. Ha valakinek nem megy magától, segít a mixer. A hatalmas bulik közben sem időm, sem kedvem nincs kirohangálni a tükörhöz, hogy megnézzem, nem fénylik-e az orrom, ezért egyetlen bizodalmam abban van, hogy úgysem veszik észre. Ugyan már kinek tűnne fel az a kétcentis fekete csík a homlokom közepén, amit úgy fél órája helyeztem föl a szemem mellől? Legfeljebb azt hiszik majd, hogy egy hím egyedek vonzásához kialakított termékenységi rítus része.

Előbb-utóbb kénytelen leszek tenni egy kétbetűs kitérőt, és bár már alig várom a megkönnyebbülést, tudom, hogy megrémülök majd attól az arctól, amely a tükörből visszanéz.

Az igazi megmérettetés sohasem a táncparketten történik, hanem mindig a női WC bugyraiban. Rosszindulattal vegyített érdeklődés tölti meg a helyiség auráját. Van, aki annyira élvezi a zártkörű partit, hogy fél estéjét ott tölti, más meg egyszerűen belóg a fiúmosdóba, ott úgysem kell sorban állni.

A lányok, miközben alibiből javítgatják sminkjüket, a tükörben tulajdonképpen a többiek hibáit nézik. Széles repertoár vonul itt fel tetovált szemöldökökből, elképesztő szájkontúrokból, ijesztő színösszeállításokból és olyan sminkekből, amik teljesen eltorzítják az eredeti vonásokat. 2 óra tánc után már tuti, hogy az anyjuk sem ismer rájuk.

Miközben várom, hogy a százhúsz előttem lévő sorra kerüljön, elindul a nagy mustra. Szinte érzem, ahogy szépen lassan tetőtől talpig végigmérnek, hogy aztán kiüljön arcukra a pontozás végeredménye.

Az a lány, aki "de szar a harisnyád" arckifejezéssel bámul, annyi alapozót kent magára, hogy két-három centivel megnövelte vele amúgy sem kisméretű arcának kerületét. Púdert viszont elfelejtett rárakni, ezért a rengeteg alapozó sok kisebb gumóvá érett az izzasztó tánctól. Mindez nem lenne annyira feltűnő, ha nem választott volna arcszínétől merőben eltérő árnyalatot. Szerencse, hogy a mélyen dekoltált pólójába való belátás a gyakorlatlan fikázóknak eltereli a figyelmét.

Kisebbségi komplexusát növeli mellette álló barátnője: kevés smink van rajta, de sokat mosolyog. Tudja, hogy ez a biztos recept. Olyan jó látni, ha valaki megtalálja a helyes egyensúlyt. A szemét szépen kiemelte, de mégse vitte túlzásba. Van rajta egy kis alapozó, arcpír és szájfény is, de semmi merev vonal. Ő pont abba a kategóriába tartozik, akinek nem a sminkjét dicsérik meg, hanem az arcát. És végül is ez lenne a cél, vagy nem?

Annyira elmélyedtem a lány bámulásában, hogy lassan leszbikusnak fognak nézni, ráadásul látom már messziről, hogy rohan felém a barátnőm, és nekifutásból megölel. A WC-közönség már izgatottan várja a szerelmi jelenetet, amikor nagy csalódásukra kiderül, hogy azért keresett már mindenhol kétségbeesve, mert meglátta azt a fiút, aki miatt leráncigált ide, és hogy most mi lesz, mert rájött, hogy rémesen néz ki, fénylik a feje, szétkenődött a szemfestéke, leöntötték a lábát sörrel, nem tud normálisan viselkedni, és biztos mindent úgyis elront, ezért inkább menjünk haza. Stop! Nagy nehezen ráveszem, hogy mégse menjen el: kijavítom a sminkjét, lemossuk a lábát, és milyen unalmas is lenne, ha normálisan viselkedne.

Előveszem az elsősegélykellékeket: arcfrissítő kendő, korrektor, szemceruza, szemhéjpúder, arcpúder. Még, hogy fölösleges fültisztítót tartani magamnál. Hogy javítanám ki különben az elkenődött szemfestéket? Először eltüntetem a szeme alá lecsúszott részt, aztán áttörlöm arcát a kendővel. Szemceruza kívülre-belülre, a szem köré egy gyors szürke satír. Korrektor a szem alá, púder, szempillaspirál és szigorúan csak szőlőzsír. 5 perc az egész, mégiscsak születendő gyerekei élete a tét. Remélem, én leszek a keresztanyjuk.

Pont sorra kerülök, mire végzek a tatarozással, és miután végképp megkönnyebbültem, boldogan vonulok vissza a vaksötét tánctérre.