City Anti-Lady

A főváros a nőké és a férfiaké is, de női szemmel egy sor speciális problémával is találkozni, amelyek jelentősen megnehezítik az életünket. A lehetetlen közlekedési viszonyok, a nem bicikli- és babakocsibarát közterek és a szennyezett levegő egyaránt bosszantóak.

Kátyú, oxigénmaszk, ádáz küzdelem

Amikor úgy döntünk, hogy bringával megyünk dolgozni, vagy csak egyszerűen kedvünk támad egy kis kerekezésre szeretett fővárosunkban, alig pár száz méter megtétele után már azzal szembesülhetünk, hogy vagy nem férünk el az úton, mert folyamatos életveszélyben vagyunk, vagy az egyik kátyút kerülgetjük a másik után, vagy pedig tízméterenként kell leszállnunk a bringáról, mert a járdán lehetetlen (és tilos is) a biciklis közlekedés. Ha nem akarunk nemsokára egy gumisnál kikötni, legjobb, ha letesszük a drótszamarat.

Ha mégis belevágunk a bringázásba, akkor viszont véletlenül se felejtsük otthon az oxigénmaszkunkat, mert az a város szívében akár életet is menthet, amikor előttünk, mögöttünk és mellettünk is eregetik a szénmonoxidot.

Ennél is bosszantóbb, amikor kisbabánkkal dolgunkra, vagy egyszerűen csak sétálni indulnánk: őt berakjuk a biztonságot adó babakocsiba, majd ádáz küzdelmet vívunk a keskeny utcácskák által adott lehetőségekkel, az autókat kerülgetve. Végül feladjuk, és leizzadva megpróbálunk felvergődni egy arra járó buszra vagy villamosra - ehhez több, jóérzésű utastárs segítségére is szükségünk van - , utána pedig lesütött szemmel hallgatjuk, ahogy többen zúgolódnak, hogy a kocsival elálljuk az egyetlen folyosót a buszon, amelynek szélessége amúgy is egy embernek enged közlekedést.

Végre levergődünk a villamosról/buszról, és jön a következő menet: hogy toljuk át a babakocsit az aluljárón?! Sehol egy lift, felvonó vagy akadály-mentesítés: csak végtelen lépcsők sora le- és felfelé is.

Macskaköves hangulat

Megfogadjuk, hogy legközelebb kocsival megyünk a városba - s ezzel mi is beállunk azoknak a sorába, akik miatt a belváros járhatatlan, hiszen parkolóhely hiányában, mi is felállunk a padkára.

Azt, hogy az általunk kedvelt, magas sarkú cipőt, harisnyát és szoknyát lecseréljük egy nem annyira csinos, inkább praktikus, lapos talpú cipőre és esetleg nadrágra, már rég megtanultuk. Hogy felejthetném ezt el, amikor az egyik első randin, a belvárosi sétálóutca macskakövei között hagytam a lábbelim sarkát, vagy egy parkban megejtett pihenő után, hosszú métereken keresztül húztam maga után a finom anyagú harisnya szálait, amit a padból kiálló szögek, szálkák kíméletlenül fogva tartottak?!

Szemléletváltás!

A Tűsarok nevű internetes nőportál egyik szerzője, Borbíró Fanni szerint városunkban a nők "több szempontból is hátráltatva vannak", ezért úgy gondolta: javaslatcsomagot ír a főváros vezetésének. Egyebek mellett megemlíti, hogy fontos lenne a nőket nagyobb szerephez juttatni a döntéshozatali folyamatokban, fokozottabban odafigyelni a női betegségek erőteljesebb kiszűrése, valamint határozottabban felvenni a harcot a nőellenes erőszakkal szemben, és érdemes lenne arra is kidolgozni egy javaslatot, hogy a budapesti bölcsödék, illetve óvodák nyitvatartását az általános munkaidőhöz igazítsák.

Borbíró Fanni hangsúlyozza: tisztában van azzal, hogy a legtöbb felvetését nem lehet egyik pillanatról a másikra megvalósítani, de mindezek talán segítséget nyújtanak a város vezetésének, hiszen felhívják a figyelmet arra, hogy az egyes döntések mennyi mindenben tudnának a nőknek segíteni. A Tűsarok szerzője alapvetően szemléletváltást várna a városvezetéstől, amelyet aztán konkrét intézkedések követhetnének.

Nőké? Vagy nem nőké?

Egyebek mellett, a szerző az egyik legégetőbb problémának a nehezedő közlekedést látja, amit szerinte akadály-mentesítéssel már régen javítani kellett volna. Ezek a nehézségek, véleménye szerint azon túl, hogy leginkább a mozgás-korlátozottakat sújtják, még mindig inkább a nők problémái, mint a férfiaké, hiszen a babakocsi-tologatás, a gyermeknevelés túlnyomórészt a nőkre hárul.

Bojár Iván András, az Octogon építészetkritikai lap főszerkesztője szerint nagyon fontos kérdéseket feszeget a Tűsarok szerzője. Szerinte azonban a sok, említett problémát a főváros már csak azért sem tudja kezelni, mert nincs erre jogosítványa. "Budapesten, a közigazgatási reform keretében létre kell hozni egy olyan helyzetet, amelyben a fővárosnak sokkal több joga lesz meghozni különféle intézkedéseket" - mondta.

A Borbíró Fanni által írtakban, egyebek mellett "a család- és szülőbarát intézkedések" tartalmazzák azt az igényt is, hogy a főváros fejlessze az önkormányzati bölcsődéket és óvodákat, és azok nyitva tartását igazítsák hozzá az általános munkaidőhöz, legyenek tehát rugalmasabbak a szolgáltatói szektorok is. Bojár Iván András szerint ez a felvetés jogos, hiszen - mint mondja - "teljes nonszensz, hogy az iskolák, óvodák és bölcsődék nyitási rendszere, egy hajdani agrártársadalom bioritmusához igazodik, és ez ügyben nem tesz senki semmit". Ez azonban sajnos szintén nem a főváros hatáskörébe tartozó feladat.

Az Octogon főszerkesztője szerint egyébként, a Budapesttel kapcsolatos legtöbb gondot nem lehet leszűkíteni nőkre vagy férfiakra: mindenkinek fontos, hogy tudjon közlekedni, parkolni, sportolni és élni ebben a városban. "Fontos azonban, hogy a felmerülő igényeket valaki komolyan képviselje"- állította.

Bojár Iván András szerint is elkerülhetetlen a szemléletváltás a fővárost illetően, de ez nem csak azt jelenti, hogy a városvezetésnek kell másképp gondolkodnia, hanem - ahogy a főszerkesztő fogalmaz - "nekünk, városlakóknak is". "Az emberek tudatában azt kell erősíteni, hogy ez itt mindenki városa, ezért egyenként is tenni kell érte. Ahhoz, hogy a gondoskodó szemlélet kialakuljon, az kell, hogy az önkormányzat(ok) és az emberek közötti kapcsolattartás sokkal közvetlenebb legyen" - mondta.

Felsóhajt

Szolnoki Andrea, főpolgármester-helyettes szintén úgy látja: nem "női" és "férfi" konfliktusokról van itt szó, ez a megközelítés így "álprobléma". "A fővárosban élnek nők és élnek férfiak. Ugyanúgy működik a nőknek BKV, ugyanúgy tisztítjuk nekik a vizet, mint a férfiaknak. Amelyik nő tehetséges, bejut a politikába, aki tehetségtelen, az nem, a legtöbb kérdéskörben pedig nem mi vagyunk az illetékesek" - nyilatkozta.

A közlekedéssel kapcsolatos, számos panaszt hallgatván a főpolgármester-helyettes felsóhajt: "Az akadálymentesítés területén van gond. Azért is tolta ennek a problémának a megoldását a parlament tovább, mert nem volt rá elegendő forrás". A város teljes akadály-mentesítésének határidejét már valóban többször módosították. A kormányhivatal abban egyezett meg a fogyatékosokat képviselő szervezetekkel, hogy közösen határozzák meg a következő évek legsürgősebb feladatait, és a 2007-2013-as uniós költségvetés forrásaira koncentrálnak majd.

A városvezetés egyébként a legtöbbet a közlekedési káosz felszámolásáért, illetve egyszerűbbé tételéért kíván tenni. A főváros sajtóosztályán elmondták: az új buszok és villamosok például már babakocsi-barát kiképzésűek, a 4-es metróba liftet építenek, és ez a 2-es metró vonalán is megvalósul majd. A járdák felújításánál - Szolnoki Andrea elmondása szerint - a jövőben figyelnek arra, hogy sűllyesztett széleket építsenek. Ezenkívül: Budapesten, ebben az évben 33 kilométer hosszú, új kerékpárutat terveznek, ennek a felét már átadták. "Mindenütt folynak a munkálatok, hogy élhetőbb legyen a város, de ez nem megy egyik napról a másikra" - mondta a főpolgármester-helyettes.

Ha az ígéretek megvalósulnak, akkor hamarosan már nem kell magunkat hátrányos helyzetűnek érezni saját városunkban. Addig pedig, ha mi is tenni akarunk valamit, egyet biztosan javasolhatunk: türelem.