Férfikosárlabda-világbajnokság, 1. elődöntő:
Görögország - Egyesült Államok 101-95 (14-20, 32-24, 31-21, 14-20)
Szaitama
ld.: Szpanulisz 22/9, Kakiuzisz 15/3 (6 lepattanó), Szkorcianitisz 14, Diamantidisz 12/6, ... Papalukasz 8 (12 assziszt), illetve Anthony 27/9, Wade 19/3, James 17, Hinrich 12/12, D. Howard 10 (7 lepattanó)
A 2005-ös Európa-bajnok Görögország az NBA-sztárok világversenyeken történő részvétele óta először nem Dream Teamnek, hanem prózai egyszerűséggel Team USA-nek nevezett amerikai válogatott ellen. Ez volt a Japánban immáron a vége felé közelítő férfikosárlabda-világbajnokság első elődöntőjének párosítása, az Európa - Amerika csata első felvonása.
Egyik válogatott sem okozott meglepetést azzal, hogy kvalifikálta magát (ráadásul veretlenül) a vébé végjátékéra, bár az amerikai válogatottal kapcsolatban megállapítható volt, hogy Mike Krzyzewski az utóbbi évek leginkább csapatra emlékeztető gárdáját hozta össze a tengerentúliaknál.
Óvatosan kezdtek a csapatok, mindkét együttes a másikat tisztelve hozta a tőle várható játékot, és minden különleges esemény nélkül érkeztünk el a tulajdonképpeni papírformát igazoló 20-14-es amerikai vezetést hozó első negyed-véghez.
A második játékrész elejét Carmelo Anthony vezérletével alaposan meghajtották az amerikaiak, és 33-21-nél már tizenkét ponttal vezettek a védekezést még úgy-ahogy megoldó, támadásban azonban meglehetősen tanácstalan görög csapat ellen. A mérkőzés elérkezett ahhoz a ponthoz, ahol akár el is dőlhetett volna, Panajotisz Jannakisz időkérése azonban jót tett az európai válogatottnak, amely a dobóformáját megtaláló karmester Diamantidisz, a hibátlanul büntetőző Szpanulisz, valamint a padról beszállva eddigi legjobb vb-teljesítményét nyújtó Szkorcianitisz vezérletével előbb egy 9-0-s, majd egy 8-0-s rohamot produkálva megfordította a mérkőzést.
A második félidő négypontos görög vezetésről indult, amely miatt azonban nem kellett különösebben aggódniuk a tengerentúliakért szorítóknak, hiszen LeBron Jamesék több világbajnoki mérkőzésüket is a harmadik negyedben rendezték le véglegesen. Most azonban csak nem sikerült begyújtaniuk a rakétákat az NBA mai csillagainak, a görögök pedig - és itt elnézést a profán kifejezésért - piszkosul elkapták a fonalat.
Szigorúan védekezett az európai válogatott, de ha be is csúszott egy-egy fault, nem kellett aggódniuk Jannakisz mester tanítványainak, hiszen borzalmasan (34/18) büntetőztek az amerikaiak. A távoli dobások sem jöttek be a kékmezeseknek (a chicagói Hinrich is a szokott vállalkozószellemével, valamint az ahhoz párosuló "eredményességgel" tüzelt kintről), a görögöknél pedig a cserejátékosok mindegyike hozzá tudott tenni valami pluszt a meccshez.
Az utolsó negyed előtt már tizenkét ponttal tartott előrébb az Európa-bajnok, amelyben a szenzációs teljesítményt nyújtó Szpanulisz végleg magához ragadta a karmesteri pálcát. A görög csapat rendkívül taktikusan, fegyelmezetten lassította a játékot, és úgy pozíciós játékból, mind gyors ellencsapásokból eredményes tudott lenni. Mindegyik pályára került görög játékos szerzett pontot - igaz, ez az amerikai csapatra is érvényes -, a hajrában pedig elsősorban Kakiuzisz és Dikudisz lendítette az európaiak szekerét.
A végén még öt pontra felzárkóztak az amerikaiak, ennél közelebb azonban nem tudtak kerülni, így a görögök némi meglepetésre, de teljesen megérdemelten jutottak a világbajnoki döntőbe. Az Európa-bajnok a második negyed közepétől támadásban, védekezésben, távoli dobásokban, betörésekben, büntetőzésben, valamint mindezek összességében, azaz csapatjátékban is ellenfele fölé nőtt, így kivívta magának a lehetőséget, hogy az Európa legjobbjának járó cím után felüljön a kosárvilág trónjára.