ÜberJürgen - Audi A4 2.0 T FSI quattro

Egyszerre csajozós-villantós és üzletemberes, ám minden szempontból az elegancia megtestesítője. Az Audi A4-es "csak" a felső-közép kategóriát erősíti, mégis illik kihúzni magunkat, mielőtt beleülünk. Az új kétliteres, közvetlen befecskendezéses turbómotort próbáltuk összkerékhajtással.

A kormánykerék, amelyen visszaköszön a Single Frame, elsőre kicsit bumfordinak tűnik, fogása viszont jó, éppen olyan vastag, mint kell. Ennél is örömtelibb, hogy a rádiót (hangzásilag nem rossz, bár nem is maradandó élmény, a hangszíneket csak korlátozottan lehet állítgatni; a hangszórók hál' Istennek nem zizegnek-zörögnek, de én azért beruháznék egy Symphony- /273 000/ vagy Bose-rendszerbe /197 000/) hihetetlenül egyszerű vezérelni róla, a gombokat nyomogatni sem kell, csak tekerni. Ha telepítünk az autóba GSM-telefont, egy mozdulattal aktiválhatjuk azt is, tényleg olyan magától értetődő, hogy másodpercek alatt elsajátítható minden. Mostanában nem találkoztam ennél jobbal, bravó.

A vezetőülés ugyan mechanikusan, nem motorosan tologatható előre-hátra, de ezért cserébe annyiféleképpen állítható, hogy ihaj. Az ülőlap hosszúsága pont megfelelő, tartja a combot rendesen, de ha esetleg valamiért mégsem vagyunk elégedettek, csavarhatunk rajta. A magasságállítás és gerinctámasz manapság kötelező extra, nem is hiányzik, az igazán finnyásak azonban még az ülőlap döntésével is variálhatnak. Apró ergonómiai hiba, hogy a két első ülés közé applikált könyéktámasz/tárolórekesz miatt nehéz hozzáférni a kézifékhez, ha le van hajtva, különböző bűvészmutatványokra van szükség a kar kezeléséhez.

Az A4-esünk középkonzoljáról hiányzó képernyőt (felárért persze lehet rendelni szép, színeset is) az Audi a fordulat- és sebességmérő közé tette egy kis kijelző formájában, erről leolvasható minden lényeges információ. Az autóban van egy beépített, mókás tesztfunkció is, bekapcsolása után a panelen nagy színes ábrák kíséretében végigfut egy központi ellenőrzőprogram. Jól van ez így, hiszen össze-vissza kell pislantgatni, ha minden szét van szórva, így viszont mindent egy helyen, könnyen áttekinthető formában találunk. A (xenon) világítást nagy kerek kapcsolóval lehet vezérelni, a lustábbak számára van automata funkciója is, nem tetszett viszont, hogy a ködlámpák csak macerás ki-be húzogatással "megközelíthetőek". Ugyanígy bajom van az amúgy remek haladófénnyel is: a follow me home rendszerrel (zárás után a lámpák még fél percig égve maradnak, megkönnyítve a lakáskulcs zsebből való kikotrását) együtt egy süllyesztett, erősen mechanikus "kúppal" lehet fel vagy lekapcsolni, amely tartós, hosszú használat során szerintem hajlamos lesz tönkremenni, esetleg letörni. Ne legyen igazam.

Az autót egyébként meglepően intelligensre programozták tervezői. A frászt hozta rám, mikor egyszer három hangos dudaszóval kiabált utánam, már azt hittem, rosszul ütöttem be a biztonsági kódot, és jönnek értem a rendőrök. Aztán kiderült, szó sincs erről, csupán rosszul csukódott be az egyik ajtó, én figyelmetlen pedig így nyomtam rá a központi zárat. Értékelendő, egyszersmind hasznos figyelmesség...

Az A4-es végsősoron családi autó (is), csomagtere ennek megfelelő méretű. Pontosan 460 liternyi limlomot lehet elhelyezni benne, bár nagyobb poggyászok rakodásához kissé szűknek bizonyulhat a nyílás. Egy tíz és fél milliós autó esetében érthetetlen, hogy miért maradt ki a szériafelszereltségből a csomagrögzítő háló, ezért az apróságnak számító, de annál hasznosabb kiegészítőért huszonnyolcezer forintot kell fizetni. Egy hálóért!

Ezen a vonalon maradva: a világ más tájain akár helyes is lehet a feltételezés, hogy aki Audit vesz, családi házzal és garázzsal rendelkezik, nálunk viszont nem mindenkinek futja erre. Mit érdekli azonban ez a németeket, filozófiájuk szerint a városiak dögöljenek meg (vagy legalább fizessenek), így alapból nem teszik bele az autóba a tolatóradart (ultrahangos hátsó 113 ezer, előre is látó 193 ezer). Ez engem nem izgat, a hatodik kerületben tanultam parkolni, az efféle nemtörődömség azonban méltatlan a kategóriához és a márkához is. És sajnos van még tovább.

Az Audi státuszszimbólum, presztízsmárka, amelyet gyakran szokás használni lendületes autópályás haladásra. Ezzel nyilván tisztában van a forgalmazó is, így teljességgel felfoghatatlan, alapból miért nem mellékeli a tempomatot. Miért kell szerencsétlen vásárlónak esetleg hosszú heteket várni autójára, csak azért, mert autópályán kényelmeskedni szeretne, ezt a 74 ezres extrát a radarhoz hasonlóan nyugodtan hozzá lehetett volna csapni a tízmillió-négyszázhetvenháromezres bruttó vételárhoz. Kicsivel több, senkinek sem tűnik fel, az viszont igen, ha külön kell foglalkozni ilyen részletkérdésekkel.

Előbbi hibákról az A4-es nem tehet, arról viszont igen, hogy lábtérileg igencsak szűkös helyet kínál a hátul ülőknek. 190 centi felett nyugodt szívvel senkit nem ültetnék magam mögé, és három személlyel is csak rövid távra tanácsos feltölteni a padot. Kipróbáltuk, nem csak a lábak, a vállak is szorongtak, pedig a tesztemberek egyike sem volt magasabb 175 centinél. Elöl két felnőttel, hátul két csemetével számolva tökéletes a helykínálat, máskülönben kevés. Karambolnál különben nem jön majd jól, hogy az A4-es első üléseit hátul kemény műanyaggal borították, egy esetleges komolyabb ütközésből a hátul ülők csak súlyos végtagzúzódásokkal kerülhetnek ki. Én mellőztem volna a lapokat.