Strandpapucs - Peugeot 307 CC 2.0 16V

De jó dolog is megállítani az utca népét egy piros lámpánál, miközben eltüntetjük autónk tetejét a csomagtartóban! Süt a nap, szól a zene, jól kijátszottuk magunkat, ám sajnos a 307 CC repertoárja itt véget is ér.

Bárki bármit mond, kabriózni öröm, élmény, ha jó az idő. Ha olyan jó az idő, hogy se nem kánikula nem van, se nem farkasordító, szemét csonthideg. És nem esik. És mindez egy már nem kifejezetten újdonságos 307 CC-vel is az, egy sima kétezressel is, parádé. Kiszakadás, levegő, szabadság, hurrányaralunk, miegymás. Egyedül is, de inkább kettecskén, vagy akár többen is, kompromisszumokkal.

A nap megyen lefele, kábé 20 a fok, szellő lágy, vidék. Illat. Fűé-fáé, mezőé, virágé, vízé, lóé, tehéné - még utóbbiakat is lehet szeretni, simán. Hallani az útmenti madarak tudatmódosított énekét, a lomb, a levél susogását, majd, hogy már besötétedett, fejünk felett a sok csillag, és tücskök húzzák nótájukat, nótánkat, mesteri.

És akkor minden rendben van, nem sietünk. Nem gondolkodunk azon sem, hogy a városban percek alatt ujjnyi vastagságban gyülekezik a szmogság a finom, mutatós bőrbelsőn, meg a szánkban, szemünkben, azon sem, hogy egyesek még mindig valamiféle irigységgel teli gonoszkodásban lelik kárörömüket, ha kabrióközeli forgalmi, fogalmi dugóba keverednek.

Por felszívóz, rosszalló tekintetek "szépszavastul" elfelejt, megy, kényelmes, üdítő, friss, élvez. Ha ecsetelt zenéket elun, emberi gépmuzsikát fülel. Ja, amúgy se a motornak, se a kipufogónak nincs hangja, mármint olyan hangja, sebaj. Az sem gáz, ha elcsöppen, az eső, félreáll, huszonegynéhány másodperc, és tovább. Ha vihar, hirtelen zivatar (vagy zápor? nem tudom), az szívás, gondolom - eddig sosem volt ilyesmihez (bal)szerencsém.

És akkor meg, ha esik és fú, a kemény tetőnek lehet tapsikolni. A 307 CC ilyenkor majdnem el tudja feledtetni, hogy nemcsak kupé, de kabrió is. Kis túlzással családi autónak nevezhető, tartható hát, mint népszerű donorja. Hiszen télen is használható, hóban-fagyban akár, ugye. Igen, és még csomagtartója is van, "érintetlen" tetővel 350 liter, nem rossz.

És még mutat is, kívül-belül - a minőségére, merevségére sem lehet panasz. Hogy akkor mi az, amiért mégsem jön be, ami egy nem létező tízes skálán hármat legalább ront? Az a motorizációja, az alulmotorizáltsága neki, a Peugeot 307 CC-nek. Próbáltuk korábban az erősebbik kétliterest, a 180 lóerős csúcsot, az sem győzött meg, finoman szólva. Az 1.6-ost nem is hiszem el, mit (nem) tud művelni ezzel a másfél tonnával.

Szóval (maradva tesztautónknál) ez a forgalmi szerint 136-137 (katalógusilag 143) lóerő vajmi kevés, igen gyengécske. Persze nem mindenkinek lételeme az erő, a száguldás, a nyomaték, a dinamika, a tudás - remekül el lehet egerészni ezzel a halkan duruzsoló, finom járású, teljesítményét egyenletesen leadó aggregáttal, is.

Számomra azért több mint érdekes az elvileg 200 Nm-es nyomaték, meg a gyorsulási érték is, de mindegy. Biztos azért van, mert jól hozzászoktunk az újhoz, a modern technikához - a dízelforradalom gyermekei vagyunk, no. No, vagy nos, csak bele kéne gyömöszölni egy részecskeszűrős, csak kicsit kerregős HDi-t, azzal kétségtelenül a kéne kategóriába tartozna a Peugeot 307 CC. Ha javasolhatnám a PSA mérnökeinek, a 2.7-es biturbót tessék odarittyenteni az orrába, attól aztán szedné a lábait a drágám.

Ha már a sebességnél és a technikánál tartunk, húzzunk egy vékony ralivonalat - a coupé-cabrio alapra épített 307 WRC épp a minap nyerte második versenyét a vébén, Finnországban (az elsőt is ottan, tavaly), és megyen a harc a konszerntesó Citroen Xsarájával a trónért. Amelyre egészen pontosan öt éve nem engedtek mást felkapaszkodni, ez azért jelent valamit. (Legújabban azt, hogy a szezon végén visszavonulnak... Hogy véglegesen vagy sem, kiderül. Nem valószínű.)

Addig is a kétliteres, 137 vagy 143 lóerős modellről annyit, hogy hatmillióért végül is jó, és nem pusztán alkalmi vétel. Ne feledjük, kemény neki a teteje. Mondjuk egy csinos bőr alaposan megkopaszt, de a tolatóradar 80 ezrét ne sajnáljuk - hátra nehezen kilátásilag a javítás többe fog kerülni.

De jut még eszembe, hogy ebben a mi nagy sebesség- meg élményhajszolásunkban az is segítene, ha a WRC motorjához lenne szerencsénk - az is kétliteres benzines. Csak annak akad egy kisebbfajta turbója, a lóerő az 300, a nyomaték 600, meg egyéb okosságok. De annak nem nyitható a teteje, csak lángvágóval, meg aztán nem hallik se csirip, se cirip.

Kántor István