Vadorzó - Audi RS4 menetpróba

Egészen rövid ideig vezethettük csak az Audi új büszkeségét, az RS4-est, ám már néhány perc után nyilvánvalónak tűnt: az ingolstadtiak igazi városi vadorzót alkottak.

Múlt péntekig 200 lóerősnél erősebb autót csak egyet vezettem, a Mazda RX-8-ast. Az izmosabb változat abból 231-et tud, s már annak volánja mögött is átvillant néhányszor az agyamon, hogy csak okosan, ésszel, finoman. Ehhez képest a 420 ló rettenet erő, hogy ezt kordában lehessen tartani, arra bizony fel kell készülni. Itt minden egyes gázfröccsnek súlya van, nagyon könnyű elszámolni valamit, s négykerékhajtás ide vagy oda, akár a szalagkorlát is lehet egy röpke gizdázás vége. Nem szégyen, szerintem nem tudok annyira vezetni, hogy teljes mértékben kihasználhassak egy ilyen gépet - de nagyon szeretnék vele gyakorolni. Sokat.

Az RS4-es belül kevéssé hasonlít az A4-esre, más a műszerfal, a középkonzol, az ülésekről ugye nem is beszélve. A székek a magas oldaltámaszoknak köszönhetően kegyetlenül jól tartanak tempósabb kanyarokban is, ráadásul opcióként kérhető, hogy az "oldalelemek" gombnyomásra felfújhatóak legyenek, az ülést végképp a sofőr méreteihez igazítva. Belül egyébként a bőr, a karbon és az alumínium az úr, de a sportosságot hivatott szolgálni a két első ülés közé helyezett motorindító-gomb is.

Az Audi új generációs quattro-rendszere az RS4-esben mutatkozik be, asszimetrikus-dinamikus nyomatékelosztással és középső Torsen önzáró differenciálművel. A karosszéria oldaldőlését és billegését a DRC (Dynamic Ride Control) rendszer csökkenti, az ESP-t kifejezetten a sportos autózáshoz hangolták: a beavatkozások később és rövidebb idő alatt történnek meg.

A 420 lóerőhöz (ja, tényleg, a nyomatékmaximum 430 Nm 5500-nál, de 90 százalék 2250 és 7600 között folyamatosan rendelkezésre áll...) illő fékrendszert passzintottak az audisok, előre lyuggatott, belső szellőzésű, 365 milliméter átmérőjű tárcsákat tettek, míg a hátsók 324 milliméteresek. A beépített száraz-fék rendszer esős időben szabályos időközönként, a vezető számára észrevétlenül a tárcsákra simítja a fékbetéteket, így gondoskodva a folyamatos "szárazságról".