Új nyelven - Opel Vectra, Signum, Zafira menetpróba

Ippeg megmutatták őket a Frankfurti Autószalonon, és már ki is próbálhattuk itthon az Opel megújult Vectra/Signum párosát - a 2005-os Zafirával egyetemben. Változások kívül-belül, motorilag is, folytatódhat a bestsellerek sikertörténete.

Tesztvezetés. Itthon, a fővárosból kifelé, majd vissza, tehát dugóban, pocsék "minőségű" közúton, autópályán, szerpentinfélén is. Először egy jókora Vectra kombival, azaz Caravannal, csúcsfelszereltséggel, háromliteres dízelmotorral. Amely már 184 lóerőt tud, nyomatékmaximuma 400 Nm egészen alacsonyról, hozzá pedig egy hatsebességes manuális váltó.

Kívülről szép nagy - tetszetősek a 18-as kerekek. Pár perc, és már hozzá is szokik az ember az új dizájnhoz. Belül hely van dögivel, kényelmes, a világos kárpitozásnak hála fényességes, gusztusos és luxusos. A gigászi csomagtartót elektronika nyitja és csukja, pazar. A nem kis turbódízel meg könnyedén és fölényesen viszi, repíti a felszereltségestül, mindenestül több mint másfél tonnát. Az erőltetett menet során az azért kiderül, hogy óvatosan kéne bánni a gézpedállal akkor, ha reprodukálnánk a gyárilag kirittyentett fogyasztási értékeket, meg az is, hogy a hangszigetelés lehetne tán még jobb. Főleg, ha az a cél, márpedig az, hogy felsőbb osztályban éreze magát a delikvens.

Utazni (hatodikban háromezernél 180...), telepakolni, hömpölyögni kiváló társ a Vectra Caravan, az biztos. Masszív, feszes, kultúrált. Hodályból át, a GTS-ről, a limuzinról lemaradva aztán Signum, már a benzines csúcsmotorral (már amíg az OPC meggyön). Szóval 2.8-as, V6-os moci, 230 paci, 330 Nm mélyről, hatsebességes ActiveSelect funkciójú automata váltóval. Izgibb. Itten már értelmét nyeri a Sport gomb lelkes nyomogatása is. Felkeményedés, élénkebb gázreakció, leszabályozás, direkt, pöpec.

Jussunk túl azon a sokkon, hogy a hangból szinte semmink se nincsen. De nyilván ez a jó, nem kell, hogy a kelleténél több szűrődjön be az utastérbe. Csupán durva kihúzatásnál hallik valami fémes, a turbó is csak visszafogottan fütyül - na mindegy, nekem ez kevés. Viszont megyen mint állat, forog és pörög, tol és még mindig tol, aztán már jócskán kétszáz fölött vagyunk... Ha játszani támad kedvünk, le-föl pöckölve a kart magunk döntünk arról, mikor milyen fordulaton tomboljon a ménes, és hát ilyenkor ugye motorfékünk is vagyon, nem árt. A futómű is kárpótlás, elképesztően stabil a gép, tempósnál is tempósabb kanyarokban bizonyítva.

A fogyasztás mondjuk nem szerény, 15-20 liter közti, de. Signumunk egy sportos kupé és kombi egyben, variálható jól a hátsó, tesztautónkban ráadásul volt egy Multifunkcionális Tároló Mester, vagy mi, lényeg, hogy egy kivehető-betehető, ezermindenfélére alkalmas mobil polcrendszer.

Ja, és volt, lehetett volna még zafirázás, nem jött össze, majd hamarosan teszteljük a ráncfelvarrott első német egyterűt, az etalont, amely hat év alatt 1,4 millió példányban kelt el. Hm, állítólag száz Zafira-tulajból 87 megint Zafirát vesz, nem egyszerű. Rendelhető vadiúj technikájú panorámatetővel, picit nőtt minden irányban, a motorizáció itten is gazdag - hat benzines és három dízel a kínálat 100 és 200 lóerő között. Decemberben érkezik a 240 lovas OPC... Ötcsillagos törésteszt, 4 349 000 forintos alapár.

Jut eszembe, ebben a cikkben szinte minden megvan a Zafiráról, tessék csak elolvasni, megnézni a képeket.

Kántor István