Interjú Gothár Péterrel, a Magyar szépség rendezőjével

filmhu: Nagyon pontosan választod a színészeket, mindig találó a szereposztás.

Gothár Péter: Nekem az a dolgom, hogy ezt tudjam. Igyekszem mindig hasznosítani azt a tudást, ami a színjátszás felől jön. Talán a legjobb része számomra az egész cirkuszi mutatványnak a színészekkel való közös munka. Igyekszem más országokban is megtalálni azokat a színész-karaktereket, akik pontosan megfelelnek a szövegnek vagy a jellemnek. Forgatókönyvírói munkánk során jelentős előnybe kerültünk attól, hogy tudtuk, kire írjuk a mondatokat, kik fogják elmondani őket. Nem titkolom, hogy rossz a véleményem azokról az együttműködésekről, ahol véletlenszerűen jönnek létre jó alakítások. Fontos leszögezni, hogy ez nyilván irigység is, mert nekem így nem megy. Én az elvégzett közös munkában hiszek, másra nem tudok támaszkodni. Igazán komoly teljesítményt csak befektetéssel lehet elérni. Erre is ugyanazt tartom érvényesnek, mint a finanszírozásra és a művészetpolitikai kérdésekre: először mindig befektetni kell.

filmhu: Milyen arányban áll nálad a tudatosság, a rutin és az ösztönösség, amikor dolgozol?

G. P.: Erre azért nem lehet válaszolni, mert amikor filmet forgatsz, az kiszámíthatatlan helyzet, az mindig először van. Én még soha nem éreztem, hogy valamit tudok, és az nekem menni fog. Mindig úgy éreztem, hogy nem tudok semmit, és ez most borzalmasan nehéz. Udvaros Dorottya és Máté Gábor mellett végképp úgy érzed, hogy nem tudsz semmit. De azt gondolom, hogy ez egészséges, akárhányadik filmedet is rendezed. És ezért olyan fontos a forgatókönyv: mert ha az megvan, akkor van egy biztosnak tekinthető és eldöntött anyagod, amire támaszkodhatsz. Régen azt mondták a filmre, hogy a „pillanat” művészete. Mert annak a valaminek azért ott csak meg kell történni, és a hülye is látja, hogy csak el van játszva vagy valóban megtörténik.

filmhu: Ki a Magyar szépség zeneszerzője?

G. P.: Ez fontos kérdés, miután ez a film nyugodtan tekinthető zenésnek. Az utóbbi néhány évben rászoktam Orbán Györgyre, pontosabban megtisztel a munkájával. Ő egy szomorúzene-szerző, és néhány színházi munkán túl a Vászkához írt zenét. Lovasi András is írt nekünk egy nagyon szép számot, és két régebbi Kispál-dalt is ennek a filmnek tartott fenn. Van benne még Balaton - Víg Miska, Quimby, Hyperkarma, Kampec Dolores, Heaven Street 7, Blues Ez, Havasi Viktor és még más, titkos nagy hangok is...

filmhu: Gózon Francisco a film operatőre. Miért ragaszkodsz hozzá?

GP: A fene ragaszkodott a Gózon Franciscóhoz, csak hát össze vagyunk bútorozva, mert vannak eredményeink, mert azt képzeljük, hogy a másik érti, amit egyikünk gondol.

filmhu: A képi fogalmazásban hogyan alkalmazkodtatok a történethez?

GP: Vizuális értelemben ez egy száraz és egyszerűnek gondolt film. Hogy aztán tényleg az-e, azt most még nem tudom megmondani. A katarzist - ebben a csúsztatott, új világban, felújított, lakkozott életekben, amikről a Magyar szépség is beszél - bizonyára másképp kell előhívni, mint eddig.