Vágólapra másolva!
A szerkesztőm minden bizonnyal egy átgondolt és higgadt összefoglalót vár most tőlem, a Csillagok háborúja III. részének, A sithek bosszújának sajtóvetítése után. Az is valószínű, hogy egy hosszú, minden részletre kiterjedő elemzésnek örülne. Csakhogy ez a legnagyobb igyekezetem ellenére sem sikerül.
Vágólapra másolva!

A film első negyedórájában a már említett grandiózus coruscanti csata folyik, majd kevésbé akciódús jelenetek következnek, körülbelül a felétől pedig a film egyre komorabbá válik. Anélkül, hogy fontos részleteket kotyognánk ki, Anakin egyre szomorúbb dolgokat tesz, és egyre inkább érezzük, hogy innen már nincs visszaút. Ian McDiramid (Palpatine) zseniálisan hozza a vérgenyát, végre mindenféle köntörfalazás nélkül tér vissza A jedi visszatér Uralkodója. Még utolsó mondatával is képes Anakin, vagy mondjuk ki: Darth Vader szívébe egy újabb tőrt döfni. Ez egyértelműen Palpatine filmje.

A sithek bosszújá-nak henchmanje, Grievous tábornok talán kevésbé tűnik legyőzhetetlennek, mint ahogy az A klónok támadása című rajzfilmből kiderült, de így is kemény ellenfél. Hatalmas fémkerékből álló járműve óriási ötlet, szinte érezzük a szédítő sebességgel guruló, súlyos fémszerkezet dübörgését. Hasonló élmény az, mikor a középkori tengeri csaták mintájára lövik egymást a szomszédos ellenséges űrhajók, és a robusztus ágyúkból a robbanások hatására mázsás hüvelyek repülnek több tíz méter távolságra, és tompa fémes kongással érnek földet.

Sokat hallottunk már a film végső kardpárbajáról Anakin és Obi-Wan között. Valóban nem okoz csalódást, ráadásul az érzelmi töltet és a tény, hogy két egykori nagyon jó barát, mester és tanítványa küzd egymással, rátesz még egy lapáttal. Talán a miatt veszít a súlyából, hogy a saga történetét ismerők tisztában vannak a küzdelem kimenetelével. De Yoda küzdelme is grandiózusra sikeredett, ennyi és ilyen látványos fénykardpárbajt még nem láthattunk Star Wars-filmben.

Ígéretéhez híven, George Lucas minden szálat elvarrt, és ez még egy nem kimondottan rajongó kollégának is feltűnt. Valóban választ kapunk arra, hogy Qui-Gon Jinn mester miért nem tűnt el halála után jó jedi módjára, sőt, a magyarázat még tragikusabbá teszi Anakin sorsfordító döntését. A figyelmesebb nézők rengeteg utalást találnak, ami összeköti a régi és az új trilógiát.

A film megtekintése utáni érzés tehát mindenképpen szomorú, de ne gondoljuk azt, hogy ennek ellenére nem szórakoztató. Leginkább A birodalom visszavág-hoz hasonlít, és ugye aközben sem jutott eszünkbe felvágni az ereinket. Van egy sötét tónusa, de azért mégiscsak egy Star Wars-filmről van szó, egy szép meséről, csupán ez a rész szükségszerűen tele van tragédiákkal.

Darth Vader tehát megszületett, és az is biztos, hogy a fekete páncél felkerülését követő jelenet után más szemmel fogunk a régi részek Vaderére nézni. Egyre több kritikában olvasni azt is, hogy a III. rész "feljavítja" a korábbi, gyengébbnek kikiáltott részeket is, hiszen a sorozatot teljességében értelmezve rájövünk, hogy igenis szükség volt a békés, gondtalan múlt bemutatása, hogy erősebb legyen a kontraszt a Birodalom korával.

Azoknak a szülőknek, akik a filmben levő durva jelenetek miatt bizonytalanok, hogy elvigyék-e kisgyerekeiket az előadásra azt javaslom, hogy előtte nézzék meg egyedül, s azután döntsenek. Ők gyermekeik legjobb ismerői, ennélfogva ők tudnak igazán megfelelő döntést hozni. Bár valóban szerepelnek felkavaró képek, nem sokkal haladják meg az eddigi filmek szintjét. Más kérdés az emocionális oldal, ezt pedig mindenki másképp fogadja.

A sithek bosszúja minden bizonnyal a leghevesebb érzelmeket felvonultató rész a sorozatban, és e szempontból talán a legjobb is. A bennünk felmerülő érzéseket még hagyjuk ülepedni, csupán az az egy biztos, hogy ezt még egyszer meg kell nézni. És aztán még egyszer. Igaza volt Kevin Smithnek is: ebben a filmben az új filmek kedvelői mellett a régi filmek rajongói is megtalálják a számításukat.

Wittinger György