Tóth Orsi: Valami matekozik odafent

Tóth Orsi egy hónapja a Berlinalén megmutatta magát a világnak, azóta itthon van és folyamatosan dolgozik. A Deltából ismert 27 éves színésznő mesélt a berlini felhajtásról, a rajongókról az éjjel-nappaliban, a bulvár határairól, valamint arról, hogy amikor a munkán jár az esze, nem tud másra odafigyelni. Orsi azt tanácsolja a figyelmetlen nézőknek, hogy inkább maradjanak otthon, a kollégáknak pedig, hogy panaszkodás helyett verjék a seggüket a földhöz.

- Milyen volt Berlinben?

- Egy ötnapos erőltetett menet. Itt kézfogás, ott interjú, összemosódik az egész, annyira sűrű volt. Azt tudom, hogy a végén volt egy nagy buli, széttáncoltuk magunkat, kijött minden feszkó.

- Repülővel utaztál. Hogy bírtad?

- Nehezen. Nagy para volt oda-vissza. Nem tudom, engem ezek kikészítenek. Hazafele már jobb volt, akkor már tudtam, hogy most már jövök, most már nem lesz gáz, csak ki kell bírni. Odafelé mindig jobban halálfélelmem van.

- Milyen volt az idegen nyelvű közeg, hogy vetted fel a ritmust?

- Nagyon féltem ettől, de meglepően jól vettem. Ha kérdeztek, mindig tudtam válaszolni, mindig azt tudtam mondani, amit gondolok. Ki tudtam fejezni magam, és az jó érzés volt.

- Találkoztál híres emberekkel?

- Greenaway-jel beszélgettünk. Az jó volt.

- Miről?

- Megbeszéltük, hogy mekkora hülyeség ez az egész. Nem maga a buli, hanem az ilyen típusú felhajtás. Ugyanazt gondoltuk.

- Mi volt az első hivatalos program? Hogy érezted magad?

- Volt egy vacsora, érkezéskor, pénteken. Hát az furcsa volt. Én előző éjszaka nem aludtam semmit, nem mertem lefeküdni, nehogy lekéssem a gépet. Mindig elalszom. Aztán jött a repülés para, ami kiveszi az emberből az összes erőt. Meg még érkezéskor mindent elintézni, felvenni az ajándékokat...

- És a vacsora?

- Maradt még addig vagy két óra, én meg lefeküdtem egy picit, hogy három nap után végre alhassak valamit, és ne álljon keresztbe a szemem. Hát persze, hogy arra keltem, hogy dörömböltek az ajtón. Ilyenkor tudod mi van, öt perc fürdés, öt perc smink. Azt próbáltam elérni, hogy ne lássák rajtam, hogy én még tulajdonképpen alszok.

- Kik voltak ott?

- Az ilyen esték inkább az üzletről szólnak. Meg voltak hívva a fő ügynökségek és a zsűri. Mindig figyeltek arra, hogy sok fontos ember legyen velünk, mindig nagy felhajtás volt. Olyan nem volt, hogy csak magunk vacsiztunk.

- Eszel az ilyen vacsorákon?

- Nem nagyon. Egyrészt nem merek, mert nem tudom, mi van a kajában. Nincs kedvem elmagyarázni, hogy nem ehetek lisztet, és ebben van-e. De hát alibiből mindig kell valamit. Meg hát százhúsz fogást kihoznak, mindegyiknél van egy kis picike valami a tányérodon. Elsőre tök érdekes kóstolgatni, de egy idő után már annyira nem.

- A nyitóbuli milyen volt?

- Gryllusszal röhögtünk a színpadon. Megmondtam Dorkának, hogy nem akarok, meg nem is tudok egy ilyen nap után beszélni, mutasson be, ha akar. Aztán álltam a színpadon, tök hülyén éreztem magam, ő is, mutattak képeket, aztán lejöttünk.

Nézz még több képet Tóth Orsiról! | Fotó: Pályi Zsófi

- Szimpatikus volt a többi Shooting Star?

- Volt egy pár, aki nem az én esetem...

- Emberileg, vagy színészileg?

- Emberileg, mert színészként egyáltalán nem ismertem őket. Nem láttam őket előtte filmen. Volt kettő-három, aki szimpi volt, már amennyire ezt pár nap alatt érezni lehet.

- Sokat voltatok együtt?

- Csak együtt voltunk. Nem együtt aludtunk, de azon kívül mindig. Az a baj, hogy ilyenkor együtt vagytok, de mondjuk menet közben a kocsiban tudtok dumálni esetleg három szót... bár akkor meg mindenki annyira készen van, hogy nagyon nem tudsz velük kommunikálni. Együtt vagytok, és azt látod, hogy ez az ember kábé úgy működik, mint te, de ezen kívül nagyon nem lehet.

- Úgy érzed, megmutattad magad rendesen?

- Ha beszélgettem valakivel, nem mondtam mást, mint amit gondolok. Nem volt bennem az, hogy megfeleljek. Ha valakinek kellek, úgyis azért kellek, mert olyan vagyok, amilyen. Nem gondolom, hogy mindenkinek szeretni kéne.

- Mennyire volt érdekes visszarendeződni?

- Egyáltalán nem volt nehéz. Aznap este már játszottam. Örültem, hogy itthon vagyok végre.

Nézz még több képet Tóth Orsiról! | Fotó: Pályi Zsófi

- A jelölés kapcsán, az utazás előtt volt egy erős sajtókampány, sok médiumban megfuttatott a Filmunió. Ezt hogy élted meg?

- Fárasztó volt. De közben tudom, hogy ez is kell. Ők ezt okosan intézték, megvoltak a határok. Mert vannak helyek, ahova nem szívesen adnék interjút.

- Mi volt a legrosszabb az interjúdömpingben?

- A felkészületlenség mindig nagyon rossz. Én nem tudok általánosságokban beszélni. Ha a kérdező nem ismer, nem gondol rólam semmit, akkor minek kérdez.

- Hogy állsz a bulvárral?

- Úgy gondolom, hogy a bulvárnak is van az igényesebb rétege, amit be lehet vállalni. Egy Nők Lapja például, vagy egy Marie Claire. Lehet olyan interjút adni, amiben nem kell, hogy meghazudtold magadat. De a dolgaimat nem teregetem ki, a magánéletem nem tartozik senkire. Az emberek ne azért nézzenek meg, mert rendszeresen olvasnak rólam, hanem azért, mert csináltam valamit.