Felsőbb utasításra gagyiztatnak a benzinkutak

Az [origo] értesülései szerint továbbra is rendszeresen átverik a vásárlókat a Mol Rt. benzinkútjainál, hogy minél több EVO nevezetű prémiumbenzint adjanak el. A stikliket a kutasokkal végeztetik, akik az üzletvezetőtől félnek, akik pedig a területi vezetőtől rettegnek. Ha nincs meg a hivatalos szerződésekben sehol sem rögzített kvóta, akkor elveszik a kutat, állította az [origo]-nak több kútüzemeltető. A társaság álláspontja szerint sértődött emberek vádaskodnak, csalások elképzelhetetlenek.

K. úr 2002 decemberétől 2003 szeptemberéig üzemeltetett Mol benzinkutat Heves megyében. 2003-ban új területi vezető vette át az irányítást a térségben, nem sokkal az után, hogy a Mol bevezette új termékét, az EVO nevű, 99-es oktánszámú benzint. Az EVO jobb minőségű üzemanyag, mint a többi, de az ára is borsosabb, literje jelenleg 299 forintba kerül. K. szerződésében az szerepelt, hogy az eladott üzemanyag három százalékát kell kitennie az EVO-nak éves viszonylatban. Szerinte azonban a területi vezető ennél sokkal többet akart. "Először négy, aztán pedig hat százalékot követelt a 95-ös és 98-as üzemanyagok napi eladására vetítve. Bizonyos napokon pedig ennél is többet. Például előfordult, hogy a pénteket EVO-napnak nevezték, és akkor tíz százalékot kellett elérni." K. úgy érezte, hogy csapdába került. A területi vezetővel kell minden év végén megalkudni a következő évi szerződés feltételeiről, és gyakorlatilag ő dönt a szerződések felmondásáról is.

A Molnál, mint sok más olajtársaságnál Magyarországon (így működik a Shell és az OMV is az ott dolgozók beszámolói szerint), a kutakat vállalkozók üzemeltetik, akik nem az olajtársaságok alkalmazottai. A területi vezetők tartják a kapcsolatot velük. A kutaknál dolgozó személyzet az üzemeltető vállalkozó alkalmazottja. Így ha a kutaknál csalások történnek, akkor az olajtársaságoknak nem lehet jogi felelősségük.

A Mol úgy tájékoztatta az [origo]-t, hogy a területi képviselők nem dönthetnek a szerződések felmondásáról, így azzal nem is zsarolhatnak. A társaság közölte, hogy erről két vezetői szinttel feljebb dönthetnek. Az [origo]-nak nyilatkozó kutasok azonban úgy vélik, hogy ez csak formai szempontból igaz, a valódi döntéseket a területi vezetők egyedül hozzák. A Mol ezzel szemben azt állítja: azért is lehetetlen, hogy a szerződésbontások állandóan napirenden legyenek, mert egy-egy partnercsere többmilliós kiadást jelent a cégnek.

Forrás: [origo]

K. hamar megismerte a módszereket, amelyek alkalmazását állítása szerint a területi vezető először burkoltan, utóbb már nyíltan elvárt tőle. "Ha nem megy az EVO, sok helyen jöttek a trükkök: a többi pisztoly lezárása, a téves tankolás, az EVO eladása 98-as áron, vagy az átmatricázás, amikor a hagyományos benzin és a prémiumbenzin logóját kicserélik. Ismerek mindegyikre megtörtént példát. A területi vezető nyomást gyakorolt rám, hogy ha szükséges, alkalmazzam ezeket a módszereket." K. azonban nem engedett. "Én megtiltottam az alkalmazottaimnak, hogy ezeket a módszereket használják. Az viszont velem is előfordult, hogy megvettem magamnak az EVO-t, mondjuk napi hatvan litert. Buktam rajta, de legalább javult a statisztikám."

A MolL szerint kizárt, hogy egy területi vezető csalásra biztassa az üzemeltetőket. "Tűzbe teszem értük a kezem" - mondta a társaság egyik vezetője. A területi vezetők titkos tanácsaira vonatkozó panasz a Mol vezetéséhez soha nem érkezett, tudtuk meg a társaságtól.

Ugyanakkor birtokunkban van egy levél, amit K. a Mol elnök-vezérigazgatójának tavaly augusztusban írt, és amelyben így fogalmaz: "Sajnos szinte azonnal konfliktusba kerültem az új vezetővel (...) aki az EVO-értékesítés kapcsán olyan értékesítési eszközöket próbált elfogadtatni velem, aminek alkalmazását etikátlannak, kereskedőként pedig szakmai öngyilkosságnak tartottam (...)". A levélben tételesen felsorolja K. az említett módszereket. A Mol azonban K-t nem tartja szavahihető embernek, a társaság szerint csak a sértett vagdalkozás beszél belőle. A levél ugyanis akkor íródott, amikor K.-val már szerződést bontott a cég.

K. egy ideig úgy érezte, hogy a területi vezető elvárásai ellenére nem lehet baja. A szerződésben foglalt EVO-eladást bőven teljesítette. Az EVO bevezetése után kilenc hónappal három százalék helyett 4,8 százalék prémiumbenzint adott el. Idegesítette azonban az állandó kritika. Rossz jelnek vélte, hogy rendszeresekké váltak a belső ellenőrzések a kútjánál. "Havi egy alkalom helyett volt, hogy naponta jöttek, 24 órán belül akár kétszer is. És aki hibát keres, az mindig talál: nincs kint kéztörlő vagy valami ilyesmi." K. úgy tudja, hogy a Mol által alkalmazott ellenőrző cég - fő profilja szerint egy magánnyomozó irodáról van szó - a területi vezető megbízásából szállt rá.

A Mol álláspontja szerint azonban éppen azért elképzelhetetlen bármilyen csalás a vállalat kútjainál, mert Magyarországon egyedülálló ellenőrzési rendszert használnak, amelyben párhuzamosan működik egy belső és egy külső ellenőrző szervezet.

2003 szeptemberében K. kapott egy új üzleti ajánlatot a Moltól, ami meglévő szerződését visszamenőlegesen, számára hátrányosan módosította volna. Ezt ő nem fogadta el. Közvetlenül ezután az ellenőrzésekkor feltárt hiányosságokra hivatkozva K. szerződését azonnali hatállyal felmondták. K. biztos abban, hogy ez nem szakmai okok miatt történt, hanem az EVO-val kapcsolatos személyes konfliktusok miatt. A felmondás kézhezvétele után K. a Mol felsőbb vezetőihez fordult panasszal, de választ - állítása szerint - sehonnan sem kapott. Ezt követően bírósághoz fordult, amely megállapította, hogy a Mol a szerződés felbontásakor nem járt el jogszerűen. A Molt - a szerződésbontás formai hibái miatt - kártérítés megfizetésére kötelezték.

A Mol szerint K. olyan alapvető szakmai hibákat követett el, amelyek miatt teljesen megalapozott volt szerződésének felbontása. "Aki az ügyfelet károsítja, annak mondunk fel" - tudtuk meg a társaságnál, ahol azt állítják, hogy éppen K. volt a csaló, és nem a Mol kényszeríttette őt csalásra. A bíróság a felmondás határidejének be nem tartása miatt ítélt a Mol ellen, a felmondás tartalmi részét nem vitatta. Sőt, a K.-nál feltárt szabálytalanságok a bíróság szerint is okot adhattak volna a szerződés felbontására. K. azonban azt állítja, hogy a szabálytalanságok ügyében nem vizsgálódott a bíróság, mert ügyvédje tanácsára csak a formai hibát támadta meg. "Nem kezdtem bele igazam bizonyításába, mert látszott, hogy a formai hiba már önmagában elegendő a per megnyeréséhez." A Mol szerint viszont annyira súlyos vétségeket követett el K., hogy az elmúlt három évben nem volt példa arra, hogy "ennyire kilógjon a lóláb". A konkrét okokat ugyanakkor a Mol nem akarta közölni, K. pedig koholmánynak tartja azokat, így ő ezért nem beszél róluk. Az ellene felhozott vádakkal kapcsolatos kifogásait megírta a Mol vezetőjének.

A kártérítés megítélése utáni harmadik napon K. feleségének üzemeltetési szerződését is felmondta a Mol. K. felesége egy másik kutat üzemeltetett, ahol nem lehetett EVO-t kapni. Az ő szerződését indoklás nélkül mondták fel, amihez a társaságnak joga van akkor, ha kilencvennapos felmondási időt ad. K. biztos abban, hogy felesége "kicsinyes és személyes bosszú áldozata lett", mert a nála történt ellenőrzéseknél nem találtak hibát az ellenőrzési jegyzőkönyvek szerint. K.-nak és feleségének a kútja a Mol kifejezett kérésére más-más cég nevén volt, de a tulajdonosok közti rokoni kapcsolattal a területi vezető - akit időközben régióvezetővé léptettek elő - tisztában volt. K. ekkor panasszal fordult a Mol Rt. elnök-vezérigazgatójához, Hernádi Zsolthoz, ő azonban - K. állítása szerint - nem válaszolt levelére.

K. szerint az ellene folyó hadjárat tovább folytatódott. Miután vállalkozását ő és felesége is elvesztette, egy másik megyében egy másik kútnál alkalmazott lett. Nem ő vezette a kutat, hanem egy vállalkozó alkalmazásába került, így a Mollal már semmilyen jogviszonyban sem volt. A régió vezetője viszont - mint K. állítja - tudomást szerzett új munkahelyéről, és azt követelte, hogy távolítsák el a kúttól. Követelését azzal indokolta: a többi alkalmazott panaszkodott K.-ra, hogy gátolja az EVO eladását. A területi vezető egy levélre hivatkozott, amit a kútnál dolgozó alkalmazottak írtak neki. A kútnál dolgozó alkalmazottak közül azonban többen is állították az [origo]-nak, hogy ők ilyen levelet nem írtak, létezéséről nem is tudnak. A kút üzemeltetőjének pedig írásba adták, hogy ilyen levelet nem írtak. A kút üzemeltetője ezért kérte az ügy kivizsgálását és a panaszos levél bemutatását, választ azonban nem kapott. Végül megijedt, és idén tavasszal elküldte K.-t a kúttól.