Háborúztak a biciklisek a belvárosban

Hadszíntérré alakította a belvárost jó pár tucat kerékpáros szombat délután. A kívülállók értetlenül nézték a főváros több pontján felbukkanó, autók mögött, bokrok között bujkáló, bőszen tekerő vagy izgatottan mobilozó biciklistákat, akiknek a kormányán fehér és sárga műanyag táblák lógtak nagy számokkal. Nők és férfiak vegyesen - a tinitől a bő negyvenes korosztályig - játszottak önfeledten számháborúsdit a budapesti utcákon biciklivel.

Visnovitz Péter honvéd, a fehér Astoria-brigád közkatonája. Budapest, 2007. június 2.

Tábornok úrnak alázatosan jelentem, csapatunk az elsődleges feladatot minden akadályozó tényező közrejátszása nélkül, az előzetes tervek pontos lekövetése mellett sikeresen teljesítette. Az Astoria aluljáróban található célobjektumot, a körülbelül 0,25 x 0,5 x 0,75 méteres nagyságú narancssárga műanyag kukát erőltetett menetben, a Nádor utca majd a Károly körút mentén megközelítettük. Sem az úton, sem a helyszínen nem ütköztünk ellenállásba. A helyszínen rövid keresés után beazonosítottuk a célobjektum felületén elrejtett kódot, és a parancsnokság tájékoztatása után berendezkedtünk a terület védelmére.

Az ellenséges sárga kerékpárok perceken belül több hullámban is támadni kezdték állásainkat. Az első hullámot, amely északi irányból érkezett, már az aluljáróba való leereszkedés közben megállítottuk meglepetésszerű rajtaütéssel. A támadók egy fős veszteséggel visszavonultak, majd negyed órával később komoly erősítéssel, négy irányból ismét ránk törtek. A közel kétszeres túlerőben nem tudtuk tartani állásainkat, az aluljárót elözönlő sárgák felborogatták fedezékeinket és szétszakították kötelékeinket. Jelentős, 3 fős veszteséget okozva törtünk ki a gyűrűből és pozíciónkat hátrahagyva a Duna felé vonultunk vissza Kacsa szakaszvezetővel. Az ütközetben egységünk harmadik tagja, Peggi közleány elesett.

Rövid portyázás után csapatunk tábornoki utasításra elindult a Citadella felé, hogy megszerezze a győzelmet jelentő zászlót. Mivel a belváros területén lesben álló partizánoktól tartottunk, a Petőfi híd felé kerülve, hátulról közelítettük meg a hegyet, majd lépcsőkön, fás és bokros területeken áthatolva próbáltunk észrevétlenül az ellenség hátába kerülni. Az erődhöz vezető úton azonban nem találkoztunk sárga egységekkel, a tetőhöz érve pedig már csak a sárga zászlót találtuk a helyén, saját, fehér lobogónk- az utólagos tájékoztatás szerint - addigra már úton volt a főhadiszállás felé.

Az ellenséges zászló védelme helyett a visszatérés mellett döntöttünk, és a Hegyalja úthoz leereszkedve elindultunk a Hősök tere felé. Az Erzsébet híd budai hídfőjénél komoly, mintegy ötfős ellenséges osztagba ütköztünk. A sárga különítmény megpróbált harcba bocsátkozás nélkül elvonulni mellettünk a Citadella felé, nekünk azonban sikerült szétszakítanunk menetoszlopukat. Egy kerékpárost kilőttünk az út túloldaláról, egyet pedig a hídpillér mögé szorítottunk. Osztagunk ekkor kettévált, bekerítettük a csapdába esett ellenséget, és már azonosítottuk is számát (3576), amikor a parancsnokság jelentette, hogy a háborúnak vége, győztünk.

"Menj oda, és öleld meg" - hangzott az utasítás, a kézfogás az Elbánál mégsem valósult meg a közöttünk húzódó frontvonal (az Erzsébet híd négy sávja) miatt. 3576-nak kézzel-lábbal sikerült elmagyaráznom, hogy vesztett, fogoly, és a Millenniumi Emlékmű alatti táborba kell bevonulnia. Rajta kívül a bázis felé tartva még két hadifoglyot sikerült ejtenem az Andrássy úton, egyikük önként adta meg magát néhány korty italért cserébe.