Háborúztak a biciklisek a belvárosban

Hadszíntérré alakította a belvárost jó pár tucat kerékpáros szombat délután. A kívülállók értetlenül nézték a főváros több pontján felbukkanó, autók mögött, bokrok között bujkáló, bőszen tekerő vagy izgatottan mobilozó biciklistákat, akiknek a kormányán fehér és sárga műanyag táblák lógtak nagy számokkal. Nők és férfiak vegyesen - a tinitől a bő negyvenes korosztályig - játszottak önfeledten számháborúsdit a budapesti utcákon biciklivel.

Ballai Vince honvéd, a sárga Fő utcai brigád közkatonája. Budapest, 2007. június 2.

Tábornok úrnak alázatosan jelentem, csapatunk a kitűzött feladatot nem teljesítette, a küldetés elbukott. Feladatunk a Fő utca 90-es szám alatti célobjektum, egy barna postaláda megközelítése, és az ott elrejtett kód megszerzése lett volna.

Brigádunk két részre osztva - amely a későbbiekben végzetes hibának bizonyult - erőltetett menetben igyekezett megközelíteni az objektumot: déli kommandónk a Margit hídon, északi kommandónk az Árpád hídon át. Az odaúton felderítőink ellenséges tevékenységet észleltek: a fehérek egysége kedvezőbb földrajzi helyzetét jól kihasználva pár perccel csapataink előtt érte el a céltárgyat.

Felderítésünk azonban hiányos volt, így belefutottunk az ellenséges ütegek kereszttüzébe, amelyet addigra jól védhető állásokból, a célobjetkum melletti templom tövéből nyitottak ránk. Azonnal veszteség ért minket: Vackor közlegény az ellenséges tűz áldozata lett. Kommandónk így létszámhátrányba került: az objektumot védő két üteg és két felderítővel szemben csupán ketten maradtunk.

Értékes perceket vesztettünk a megismételt felderítéssel, ám az objektum közelébe az erős blokád miatt nem jutottunk: a környező fás ligetes területen fehér felderítők cirkáltak, a templom melletti ütegek pedig a fő megközelítési útvonalakat tartották erős zárótűz alatt. További hátrányt jelentett, hogy északi kommandónk egy része és vele együtt brigádparancsnokunk is késett, így összehangolt támadást még azt követően sem tudtunk indítani, hogy közben egyik bajtársunk megérkezett.

Az északi kommandóval később sem sikerült egyesíteni erőinket. Kértünk ugyan erősítést a főparancsnokságtól, de a várakozás tehetetlenségében egységünk tagjai közül többen - így jómagam is - elvesztették a türelmüket és elkeseredett magánakciókba kezdtek: civil autóbuszok, illetve szemégyképkocsik fedezékében igyekeztek dűlőre vinni a patthelyzetet. Ekkor kaptam azt a súlyos találatot, minek következtében a Hősök terén kialakított tábori kórházba kerültem. Itt ért a vereség híre.

Brigádunk küldetésének kudarcát alapvetően a rossz haditervből fakadó létszámhiány, a felderítés hiányosságai, valamint a tapasztalt vezető hiánya együttesen, egymást felerősítve idézték elő.