Pénzt remélve ereszti szélnek a szemetet a kormány

Vágólapra másolva!
Miközben szinte nemzeti üggyé vált a Szentgotthárdtól néhány száz méterre tervezett osztrák szemétégető elleni tiltakozás, a kormány már évekkel ezelőtt döntött: a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése helyett, a megállíthatatlanul növekvő szeméthegyek elégetését tekinti a hosszú távú megoldásnak. Utóbbi ráadásul jövedelmező üzlet is, amihez jelentős uniós forrásokat lehet hozzá felhasználni.
Vágólapra másolva!

A (KvVM) által működtetett Hulladékgazdálkodási Információs Rendszer (HIR) adatai szerint Magyarországon 2004-ben több mint 4,5 millió tonna települési szilárd hulladék keletkezett (az azóta eltelt évekből még nincs összesített adat, 2005-re 4,6 millió tonna a becslés). A keletkezett hulladék tömege a tárca szerint az utóbbi néhány évben lényegében stagnált, csak a térfogata nő, párhuzamosan a könnyű összetevők (például csomagolóanyagok) mennyiségével.

Hosszabb távon azonban biztos, hogy jelentős növekedéssel kell számolni: az MKM Consulting Zrt. - a cég tavaly év elején készített tanulmányt a tárcának a hulladékégetés hazai lehetőségeiről - becslése szerint 2015-ig 13 százalékkal, 2025-ig 28 százalékkal nő majd a szemét mennyisége, vagyis meghaladja az évi 5,8 millió tonnát. Budapesten az ütem még gyorsabb: 2025-ig 32 százalékos növekedéssel számolnak.

A környezetvédő civilszervezetek szerint a tárca tudomásul veszi a lesújtó adatokat, és nem tesz semmit a keletkező hulladék csökkentése érdekében, miközben minden terv és stratégia azt a célt tűzi ki célul, hogy megálljon a növekedés. "Nem az a cél, hogy ennyi legyen a hulladék, de nekünk erre a mennyiségre kell felkészülnünk" - reagált a bírálatokra az [origo]-nak Markó Csaba, a KvVM főosztályvezetője. A minisztériumban 2025-ig 50 százalékos GDP-bővüléssel számolnak, a hulladék mennyiségének növekedési üteme pedig ennek körülbelül a fele.

A települési hulladékot 2005-ben még 178 különböző hulladéklerakóban helyezték el, ezek közül azonban több megtelik, illetve a szigorodó előírások miatt be kell zárni, és 2009 után már csak 53 működhet. Ez a tárca várakozásai szerint azt eredményezi, hogy 2010-ben kapacitáshiány lép fel, vagyis nem lesz elegendő lerakó. Annak ellenére sem, hogy az Európai Unió az ISPA előcsatlakozási alapból és a Kohéziós Alapból összesen 13 hulladékgazdálkodási programot (zömmel regionális lerakókat) támogatott, melyek összköltsége több mint 314 millió euró volt.

A fővárosi beruházásban megépült pusztazámori lerakó - ahová Budapest szemetének 35 százalékát szállítják - első ütemét például 2000-ben nyitották meg, és 13 éves működésre tervezték. Mára a 4,6 millió köbméteres lerakó 67 százalékban megtelt, az FKF Zrt.-nél pedig úgy látják, már 2011-ben be kell fejezni a használatát, és meg kell nyitni a második ütemet. A fővárosnál azonban tartanak attól, hogy ha nem csökken a hulladék növekedési üteme, már ennél is korábban, két év múlva kitehetik a megtelt táblát.

A legnagyobb probléma, hogy az új lerakókat nem kezeletlen, ömlesztett hulladék befogadására tervezték. Az Európai Unió előírásai szerint ugyanis a csomagolási hulladék jelentős részét (Magyarországon 2007-ben 52 százalékát) hasznosítani kell, míg a lerakott hulladékban vissza kell szorítani a lebomló szerves anyag mennyiségét. Előbbit ugyan a hivatalos adatok szerint sikerült teljesíteni - bár ez nem látszik a lerakott hulladék mennyiségén - utóbbival azonban hadilábon áll az ország.

A kudarcot tavaly év végén az Országgyűlés is kénytelen volt beismerni, amikor elfogadta a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló salátatörvényt. Ennek egyik rendelkezése ugyanis kitolta a 2000-es hulladékgazdálkodási törvény által szabott határidőket: a lerakókban elhelyezett hulladék szervesanyag-tartalmát - az 1995-ös szinthez képest - 2007 helyett, 2009-ig kell 50 százalékra, 2014 helyett pedig 2016-ig 35 százalékra csökkenteni. Fodor Gábort hiába kérdeztük, nem tudta megmondani, mi áll a döntés hátterében. Annyit mondott csak, hogy ilyen halasztást egyszer meg lehet lépni, de második alkalommal már biztosan kivívjuk vele az Európai Bizottság haragját.