Pénzt remélve ereszti szélnek a szemetet a kormány

Miközben szinte nemzeti üggyé vált a Szentgotthárdtól néhány száz méterre tervezett osztrák szemétégető elleni tiltakozás, a kormány már évekkel ezelőtt döntött: a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése helyett, a megállíthatatlanul növekvő szeméthegyek elégetését tekinti a hosszú távú megoldásnak. Utóbbi ráadásul jövedelmező üzlet is, amihez jelentős uniós forrásokat lehet hozzá felhasználni.

A jelenleg még csak ötletként létező hulladékégetők közül a több mint 160 település társulásával létrejött Közép-Duna Vidéki Regionális Hulladékgazdálkodási Rendszer (KDV) jutott legközelebb a megvalósításhoz. A program - melynek központi eleme a Várpalotára (Inota) tervezett hulladékégető - teljes költsége 44 milliárd forint, amiből 25 milliárdot tesz ki az égető. Az önkormányzat ennek 70 százalékát, közel 30 milliárd forintot remél megkapni uniós és kormányzati forrásból.

A KDV már 2005-ben bekerült azon nagyprojektek közé, amelyeket a kormány uniós forrásokból támogatni kívánt, de a 2004-2006-os ciklusban nem volt pénz a megvalósításra. Ezért - más tervekkel együtt - parkoló pályára állították a KDV-t, azzal az ígérettel, hogy a 2007-ben kezdődő ciklusban az elsők között lesz. Ez a kormány számára azzal a kommunikációs előnnyel is járt, hogy az alapok megnyitása után szinte azonnal fel tudott mutatni előkészített nagyprojekteket.

Az ellenzők úgy vélik, ha egyszer megépülnek a hulladékégetők, azoknak folyamatosan fűtőanyagra, vagyis hulladékra lesz szükségük, tehát a rendszer üzemeltetői és a tulajdonos önkormányzatok is ellenérdekelté válnak a szemét mennyiségének csökkentésében. Nem ért velük egyet Farkas Endre, a KDV projektiroda vezetője. Számítása szerint a társulás területén még akkor is termelődne évi 100 ezer tonna elégethető szemét, ha a szelektív hulladékgyűjtés elérné - Farkas szerint nem fogja - a 40 százalékos arányt. Végső esetben pedig a korábban lerakott hulladékokat is fel lehet szedni és el lehet égetni.

A társulási szerződésben azonban az önkormányzatok vállalták, hogy a társulásra ruházzák a hulladékkezelés kötelezettségét, vagyis lemondanak arról a jogukról, hogy maguk válasszanak kommunális céget. A településeknek emellett saját közszolgáltatási rendeleteikben kell meghatározniuk, hogy a hulladékot a KDV legközelebbi hulladékkezelőjébe kell majd hordani. Az ezeket üzemeltető - közbeszerzésen kiválasztandó - cégeknek szabják meg, hogy mennyi égethető hulladékot kell Inotára szállítaniuk.

Az évi százezer tonna hulladékból az égető - saját fogyasztását leszámítva - 64 millió kilowattóra elektromos áramot termelne. Ez a kötelező átvétel keretében - 20 forintos átlagárral számolva - több mint 1,28 milliárd forint bevételt jelent. Az égetőt üzemeltető - szintén közbeszerzésen kiválasztásra kerülő - cégnek az amortizációval és a hiteltörlesztéssel sem lenne gondja, hiszen a konstrukció értelmében - Farkas elmondása szerint - a beruházó és a tulajdonos is az önkormányzati társulás lenne. Az üzemeltetőnek az áram eladása mellett bevétele származik abból is, hogy hulladék előkezelését végző cégek fizetnek a létesítmény használatáért (azaz az égetésért), továbbá az égetőből származó melegvízzel fűtenék a szomszédos lakótelepet is.

Az üzemeltető cég bérleti díjat fizetne az önkormányzati társulásnak, amely ebből tartaná karban a létesítményeket, illetve fizetné az önerő törlesztését a hitelező bankoknak. Farkas szerint nem cél, hogy a településeknek haszna legyen, csak az, hogy a rendszer eltartsa önmagát. Ehhez azonban biztos, hogy emelni kell a lakossági hulladékelszállítási díjakat, előreláthatólag legalább 30 százalékkal. A KDV-hez hasonló társulásoknak mindenesetre nemcsak a civilek ellenállásával, hanem a politikával is számolniuk kell (erről bővebben a Perre mennek c. keretes anyagban olvashat).